Menü
Bezár

10. Bükk Maraton

2010. augusztus 4, 10:37

Elit Master1 (88 km)   Elit Felnőtt (88 km)  
3. Horváth Csaba 4 óra 30p 33mp 8. Vámosi Gergő 4 óra 23p 11mp
11. Kakas László 4 óra 48p 22mp Elit Master2 női (52 km)  
35. Pálosi Zoltán 5 óra 58p 16mp 1. Cseh Veronika 2 óra 50p 37mp
Elit Master2 (88 km)   Középtáv Master1 (52 km)  
1. Böhm Lajos 4 óra 27p 48mp 7. Fehér Csaba 2 óra 27p 03mp
6. Vereby István 5 óra 04p 50mp Középtáv Master2 (52 km)  
15. Plájer Lajos 5 óra 40p 52mp 5. Lakatos Péter 2 óra 40p 17mp
22. Mesics Péter 6 óra 02p 20mp Rövidtáv Master2 (37 km)  
Rövidtáv Master1 (37 km)   5. Németh Frigyes 1 óra 46p 48mp
31. Zentai Tamás 1 óra 54p 28mp 46. Jánosa Gyula 2 óra 28p 53mp
Rövidtáv Master3 (37 km)   55. Csohány László 2 óra 36p 24mp
1. Démi József 1 óra 45p 36mp    
  Tökéletes „RESET” egy melós hét után…

Kicsit kevés alvással zártam a verseny előtti hetet, ezért nagy eredményre nem számítottam. Össztelós gépet vittem, gondoltam „pihenek” és közben végre tekerek egy jót. Az elvárások be is jöttek, csak közben még versenyeztem is… Reggel korán keltem, aztán egy gyors autópályázás, és már Egerben néztem a villanykarókra ragasztott nyilakat. Tökéletes volt a jelölés, bíztam benne, hogy a pályán is így lesz, nem csalódtam. Kicsit hamar is érkeztem meg a csapatsátorhoz, többiek még sehol, de legalább betoltam a „racing” reggelit. Gyors készülődés, és már jött is a beszólítás. Kicsit lazára vették az elit mezőnyben ezt a fiúk, elkéstek. Csak azt nem értettem, hogy ezek után miért kell mindenáron bepofátlankodni oldalról. Ha Szilárd be tudott állni a végére, akkor mások miért nem, de a versenybíró rendet rakott! Rajt után nem volt probléma, meg is lepődtem. Azt hittem jobban belassulok, de Pistát 10km után felértem. Utána felváltva mentem mindig egy bolyban, később sokáig Baros Bálinttal. Valahogy nem azok az arcok voltak körülöttem, akik szoktak, lehet, hogy elöl vagyok? Aztán találkoztam Vas Petivel is, neki defektje volt. Sokáig mentem vele, de a végén elment. Hatvannál, amikor elhaladtunk a célterület mellett, volt egy kis zavar, nem is értettem, hogy már itt lennénk? Elnéztem az órát (kicsit sáros volt), és azt hittem, már csak tizenpár km van vissza, pedig még volt legalább 25, és nem is akármilyen! Volt is egy kis megrogyás, de nyomtam egy gélt, és kezdtem megint „újraindítani”. Fogyóban volt a víz is, tudtam, hogy ez már így nem jó, ha érzem, hogy szomjas vagyok. Frissítőnél elkaptam egy poharat, de nem álltam meg, mivel Peti mögöttem volt. Aztán persze felért…

Az utolsó 25-ben nagyon sok alattomos emelkedő volt, tréfás sáros lefelékkel. Zörgött a lánc is már rendesen, gondoltam megállok olajozni, de akkor megjelent Dénes. Na már csak ez hiányzott! Vissza is ugrottam rögtön a bringára, nehogy szégyenben maradjak az 1x1 kolléga mögött. A frissítőnél viszont innom kellett, meg olajozni is, mert én, meg a lánc is híján voltunk a „belső kenésnek”! Dénes elment. Nemsokára jött velem szembe Bálint, kérdem mi van, „épp most há..tam”. Neki ennyi mára… Nincs megállás, Dénes előttem, utol kell érnem. Épp jött egy sor lefelé, nem cifráztam, nyomtam, még lefelé is hajtottam, mert tudtam, neki nincs nagy végsebessége. Csak így tudtam utolérni. Emelkedőn én is átmentem kiállvatekerősbe, majd egy lefelé előtt betámadtam, és elmentem. Innen már csak a célt láttam magam előtt! 11.-ként értem be, amivel elégedett vagyok, főleg egy ilyen hét után. Új pálya, tökéletes jelölés (számomra legalábbis), sok tanulság, kellemes fáradtság és némi visszanyert önbizalom!