10 órányi bringázás a Holdfényligetben…

vagy akár azt is mondhattam volna, hogy kanyarodóbajnokság a nagy Manitou földjén :)! Nagyjából egy hónapja tudtam meg, hogy lesz ez verseny. Mivel a szokásos évzáró poreci csapathétvége részemről kimarad idén, ezért úgy gondoltam ez épp egy méltó befejezése is lehetne ennek a szezonnak. Rögtön eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha tripláznék az ultra távokon a 8 és 24H után, úgyhogy ennek megfelelően próbáltam nem leereszteni, illetve még egy kicsit rákészülni a nagy menetre. Bátyóval megint összeállt a szokásos Flying Roosters Racing Team, de most végre jöttek srácok a csapatból is. Jokó, PZ, Plájer Lajos és Lamperth János alkották a négyesfogatot. Ők reggel jöttek, mi pedig még előző este leautókáztuk azt a laza 3 órát BP-ről, hogy ne hajnalban kelljen kelni az egyébként is korai 8:50-es rajthoz. A nagy Manitou árnyékában sátoroztunk a ligeten belül, ahol tipi sátrak és egy kultúrált vizesblokk-konyha várt minket. Ez a rész egyébként épp a kis fahídnál volt, az emelkedő tetején. Piros pont, hogy este fél 11-kor is szívesen vártak-fogadtak minket! Nem sokkal 11 után már aludtunk is, illetve próbáltam…, mert viszonylag ritkán sátorozom, de aztán valamit csak sikerült összehozni… Reggel elég hűvös volt, Jokóék odaértek már 7-re, így egy gyors reggelivel mi is leköltöztünk a parkolóhoz a csapatsátor alá. Meglepődve tapasztaltam, hogy a High5 nem jött, mint hivatalos frissítő, ennek azért nem örültem, mert a készletek beszerzésének egy részét tőlük vártam. Némi pánik után azonban megoldódott a helyzet, hála Pósfalvi Tominak és párjának, akik saját boltjukból hoztak izotóniás porokat, géleket. Utólag is nagyon köszönöm!!! Bemelegítésként mentem egy laza kört, hogy szokjam, bátyó is jött a tartalékbringával (és sikerült is beszednie egy lassú defektet, amit utána szerelhetett…:))

2009-ből már ismertem a pályát, akkor is tetszett és ez most sem változott. 3 szektor, 3 féle képesség egy körön belül: -hosszú középtányéros emelkedő, ahol szinte az összes szintet leküzdjük a fahídig. Itt, ha nem figyelünk oda, könnyen bukhatunk akár fél percet is körönként egy rosszabb mászással. A körönkénti 45 méterrel pedig gyorsan összejön akár két hosszútávnyi szint is! -erdei csiki-csuki a fák között, ahol elmondhatom, hogy még életemben nem tekertem ennyit a kormányt. Ha nincs meg a jó ritmus és az ív, itt is sokat lehet veszteni. Fontos a jó gumi és a nyomás, főleg elöl. -a kisvasút síntől egész a célig egy lendületes lejtő, a végén egy fák közötti dupla wallride-al és egy rázatóval. Ezen a szakaszon pedig a kezdeti lendület volt fontos, mert így egészen a végéig lehetett gurulni. Mivel én fullyval mentem, tudtam, hogy az emelkedőn elvesztett másodperceket a 2. és 3. szektorban kell visszahoznom, ezért erre épült az egész verseny. Dénes és Bálint is könnyű merevfarú gépekkel jöttek és mivel tőlük tartottam a legjobban (előzetes rajtlista hiányában), elsősorban rájuk figyeltem. Bálint ki is lőtt az elején, mentem vele, próbáltam tartani a tempót. Felfelé el is ment, de lefelé felértem, ezért meg is nyugodtam. Nyírtuk egymást rendesen, épp az járt a fejemben, hogy mi itt jól kivégezzük a másikat, aztán Dénes meg szépen megnyeri…:) A nagy hajszának aztán egy szólós leggyorsabb kör lett az eredménye, amit a 24H után itt is sikerült megszerezni, de mint tudjuk, egyéniben nem ez a lényeg, hanem az egyenletes, jó tempó és lehetőleg végig.

Pár óra után az egyik lefelében Bálint kicsit bizonytalankodott, aminek egy faölelés lett a vége, de mivel nem mentünk gyorsan, nem is lett semmi gond. Innen viszont egyedül nyomtam, de előtte azért megkérdeztem Bálintot, hogy a vezető Németh Gábor az-e, akire én gondolok, szintén 24H top pilóta. A válasz igen volt, aminek azért annyira nem örültem, legfőképpen azért nem, mert 4-5 óra után meg is kaptam tőle az első körömet. Itt próbáltam vele menni párat, de az emelkedőn jobb volt (ezt tudtam), viszont a kanyargós részen ugyanúgy ment, mint én, a lejtőn pedig nem tudtam hozni rajta annyit, hogy együtt forduljunk. Kérdeztem is tőle a végén, hogy hol volt egész évben… 5 óra után már 2000m szint volt az órában a majdnem 100 km-hez. Na, innen már csak még egy hosszútáv és itt a vége :)! Túl sok holtpontot nem éreztem, kétszer álltam meg egy-egy rövid sárgára, de ezen kívül nyomtam végig, mert Dénes ott jött mögöttem folyamatosan kb 4 percre. Gábortól közben megkaptam a második körömet is, Bálintot láttam kiállni, így ki is alakult a dobogó, de mivel ez egy technikai sport, senki sem lehetett nyugodt, menni kellett. Párszor láttam PZ-t és Lajost, egymás alatt-felett mentünk át, amikor a quadpálya bukkanóhoz értünk. Az utolsó órában pedig Lajos vezetett nekem egy kört, amitől megint visszajött a tekerhetnékem és megint hoztam a 7 perc alatti időket. Bátyó nézett is, mi ez már megint itt a végén? Aztán egyszer csak mondja, hogy Dénes ott van a dombtetőn. De jó, végre…csak a rajtnál láttam…nekem se kellett több, elfogó módba kapcsoltam, és a lejtőn be is értem épp a pálya gyors részén, így nagyon dumálni sem volt idő, mert máris a fák között csörtettünk. Az emelkedőn még hátranéztem, lesz-e tempóváltás, de aztán megint egyedül nyomathattam tovább. Az utolsó körön haladva bíztam benne, hogy ki tudok menni még egy újabbra, de pár mp-en túl érkeztem, ezért már nem fért bele, nem úgy, mint Gábornak és a vége 3 kör hátrány lett. Végül másodikként zártam, hasonlóan a 2009-es versenyhez, viszont most lényegesen jobban ment, mint akkor, és ennek nagyon örültem! A KTM négyes fogat is 86 kört ment, mint én, amivel a csapatversenyben a harmadik helyet szerezték meg a srácok. Ez a 2,1 km-es körrel számolva 180,6 km táv és 3868m szint és ez az, ami elsősorban ennek a pályának a nehézségét adja! Befutó után még belefért egy gyors zuhany (meleg vízzel!) és miközben a finom gulyást kanalazgattuk, az eredménylista is elkészült ötletes érmekkel, és a pénzdíjakkal. Ennél jobb szezonzáró ultra verseny nem is lehetett volna, azt hiszem. Szép környezet, jó pálya, lelkes szervezők és remélem jövőre már sokkal több résztvevővel! Aki most nem jött, az bánhatja, de egy év múlva pótolhatja, mert már most lehet tudni, hogy lesz folytatás! Köszönjük a lehetőséget! További képek a galériában. KakLac