Menü
Bezár

10 órányi izommemória a Holdfényligetben!

2014. szeptember 13, 21:30

Úgy tűnik a bringás szezon vége a melós szezon eleje és ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb idő marad tekerni. Ha ehhez még hozzávesszük ezt a remek esős időt, akkor az lesz, mint most, hogy a Mátra óta nem ültem edzés jelleggel bringán. Nem maradt más, mint a mentális felkészülés és az izommemória… Immár 4. alkalommal rendezik meg a Holdfényligetben ezt a nagyszerű versenyt. Mindegyiken voltam és bátran állíthatom egyre jobb! A hely adottságai nagyon jók (kalandpark), minden megvan egy jó versenyhez! Csapatunkból 2db 4fős, két duó és két szóló nevezésünk volt, ami aztán (az esőre hivatkozva) néhány „vitrinbiciklista” csapatbomlasztó tevékenységének köszönhetően egy vegyes duóra (Fanni lányként mentette meg a csapat becsületét Magdics Gábor „idegenlégióssal”) és rám, mint a leghibbantabbak kategóriájában induló szólósra zsugorodott. Mivel lelkes druszám, Vikker Laci kiszorult a csapatszerveződésből (amelyek aztán nem jöttek), meghívtam supportnak, amire gondolkodás nélkül rávágta az igent! Neki és kedves családjának köszönhetően még szállásom is lett Sopronban, így nem kellett az éjszakai eső kopogását egy sátorban hallgatnom a Ligetben, ahogyan ezt eddig tettük. Itt azért szánnék egy sort arra, hogy a főszervező Kiss Enikő egy korábbi mailemre emlékezve felhívott, hogy mikor érek oda, mert úgy szervezi az esti kollégát, hogy be tudjak állni a sátrakhoz. Emellett persze körmailekben, közösségi oldalas bejegyzésekben folyamatosan jöttek az infók! Minden, amit kértünk, legyen az csirkeháló a csúszós farámpán, vagy bringamosó, megoldották. Mivel ők ennyire komolyan vették, mi sem tehettük másképp. Valószínűleg így voltak ezzel a többiek is, mert a kb 100 nevezőből 78-an eljöttek. Ott voltak Barcsik Emeséék is az „Életerős” csapattal, mint kiderült, a legutóbbi beszámolómból tudták meg, hogy lesz itt verseny! Mégiscsak van értelme ennek a sok irománynak… :) Reggel 6 órás indulással ömlő esőben vágtunk neki a közel 60km-es autókázásnak. Laci ment elöl, mert ő tudott egy jó kis utat Ausztrián keresztül. Komolyan mondom, ezért a látványért már megérte eljönni! Közben az eső is alábbhagyott és mire odaértünk, már elállt. Gyors nevezés, szólósoknak két rajtszám (ezt is köszönjük!), hogy a tartalékbringán is legyen, így nem megy el az idő a chip átrakásával. Szokás szerint a cserebringa most is a tesóm KTM-je volt vékony CX Pro gumikkal szerelve (az tuti nem tömődik el), szegény gép, mindig kifogja a legnagyobb mocsarat, de mivel azt is én szervizelem, tudtam mit vállalok :) Míg én készülődtem, addig Laci összerakta a körletet. Felkészült mindenre, ezért gumicsizmát is hozott, ha kell majd bringát mosni. Kellett! Mire visszaértem az öltözőből (mert ugyebár itt az is van zuhannyal, meleg vízzel, wc-vel…) már a csapatzászló is a helyén volt. Sokat nem gondolkodtam az öltözködésen, felhúztam a hosszú téli nadrágot aláöltözővel és egy rövid mezzel. Ami extra volt, az egy ENDURA MT500-as kamásli, amit Gászner Robitól kaptam a verseny előtti este. Utólag nagyon hasznos volt, 10 óra után konkrétan száraz zoknival és tisztán léptem ki belőle. A komfortérzet kicsit sem romlott verseny közben, mint szokott a sárban cuppogó cipőtől. A kamásli és a már 3éves szintén MT500-as kesztyűm (még az első 8 óráson nyertem) is jól bírják az „endurance” távokat. A bemelegítő kör után még állítottunk a guminyomáson a sár miatt, aztán irány a rajt, amit pontosan 8:45-kor indítottak. Első emelkedőn máris ment a helyezkedés, Gábor és Tomi is beálltak elém. Mivel ők egysebességessel mentek, ez várható volt, illetve az is, hogy az emelkedőn ők végig nyomják majd, hogy meglegyen az ideális pedálfordulatuk. Pár körön keresztül tudtam tartani Gábort, aztán „robbantott” és leakadtam. Itt jött az első bringacsere, ami kicsit hosszúra sikeredett, kb 3 kört mentem a tartalékbringával. Éreztem, hogy lassabb vagyok vele, illetve láttam is, mivel Dénes és Tomi is elmentek. Miután visszakaptam a lepucolt FOCUST, megindultam, és Tomi hamar meg is lett, de 6 kör után megint mosni kellett. Szóltam Lacinak, hogy most csak egy köre van ezt megoldani, mert a másikkal körönként fél-egy perccel rosszabb időt megyek. Ez elsősorban a keskeny gumik miatt volt, ami kanyarokban az iránytartásuk miatt nagyon jól jött, de a mély sárban csak kapart. A vékony gumi nagy nyomáson (alapvető felütés védelem) nem nagyon tapad… Már láttam Dénest, épp megállt könnyíteni. Én is megálltam, de ezután jött a holtpont, de úgy jó hosszan, mivel Dénes elment kb 4 percre. Nem tudtam mit tenni, bíztam benne, hogy egyszer ő is, illetve a bringája eltömődik és meg kell állnia mosni. Mivel neki nem volt cserebringája, ez azonnali időveszteséget okoz. Nálam ezután még jött két bringamosás és egy újabb keréknyomás csökkentés, aztán egyszer csak láttam Dénest a mosóban. Itt visszaállt kb 2-3 percre a különbség, de megint konstans lett. Közben utolért Gábor és úgy ment el mellettem, mint a gyorsvonat. Na szép, gondoltam magamban. Még ha külön vagyunk értékelve (single speed és váltós), nekem akkor is tudnom kellene tartani, ha már Marcaliban és Zánkán is együtt gyepáltuk egymást. Aztán látom, hogy ő is megállt mosni, ezzel visszavettem a körömet, de persze hamar felért. Itt hoznom kellett egy döntés, önerőből nem tudok felérni Dénesre, mennem kell Gáborral. Úgy tűnt, hogy a mosóban történő állás Gábort is belassította, mert másodjára már tudtam menni vele „árnyék üzemmódban”. Szenvedtem, de körönként fél percet hoztunk Dénesen. Laci rendületlenül adta a HIHG5 géleket, sósat édeset, és a HIGH5 Energy Source és 4:1 kulacsokat és persze mérte az időt. A pályán már láttuk Dénest a kacskaringós részen, aztán végül beértük. Meg is kaptuk a szemrehányást, hogy hamarabb várt minket! :) A sorrend már Gábor, én Dénes, Tomi voltunk, de Gábor már 1 kör előnnyel előttem. Az előzés után mentem én is elöl egy kicsit, mutattam pár új ívet Gabesznak. Közben jött az infó, hogy fél perc, egy perc, két perc, öt perc! Micsodaaa?? Mi történt Dénessel? Még volt hátra kb másfél óra, aztán látom megint a mosóban van. Laci pedig utána mondja, hogy Dini kiállt. Ejj, pedig de jót mentünk tavaly… Közben Gábor már elment vagy öt perccel, úgy tűnik ma itt nem lesz abszolút szólós győzelem, de a váltósok között IGEN! Látva, hogy nem jutok előrébb, kiálltam egy utolsó bringacserére, mert a nagy üldözésben az kimaradt. A végére, hogy minden meglegyen, jött még egy zápor. Kicsit jobb lett a helyzet, mert már nem ragadt, de később elállt, így megint agyagoztunk…átálltam kóla üzemmódra. Utolsó körökben már arra hajtottam, hogy ne kapjak újabb kört, ezért Tomival még megnyomtuk a végét és „sajnos” ki kellett még menni egy körre. Minden porcikámban éreztem már az összes ellenkormányzást, de aztán csak beértem és megnyertem a váltós szólós értékelést! Célban nagy öröm, kezet fogtunk Tomival, Gáborral, tán még közös fotó is készült. Dénes már átöltözve gratulált. Ezt azért irigyeltem tőle (mármint a lemosakodott kinézetét), mert kisebb dugó volt utána a zuhanyzóban… Laci elment még egy utolsó mosásra (most szegénynek ki kellett várni a sort) és mire elkezdődött a díjkiosztó, ő is odaért. A sok mosást és sarat a SARIS CYCLE OPS computer is jól bírta, bár a cserebringa miatt kicsit foghíjas lesz a mérés :) A meleg gulyástól aztán visszatért belénk az élet, bár nálam verseny közben is beindult néha a nyálelválasztás, olyan illatok jöttek… A díjak az itt már hagyományos „kőbe vésett lánckerekek” voltak, kiegészítve egy bónusz kulaccsal, illetve az első helyes „kilométerpénzzel”. Gábor megkapta az abszolút első szólósnak járó „Vándorkupát”, ami egy komplett hajtáslánc volt egy kőtömbön. Remélem lesz majd rajta kis réztábla a győztesek nevével. Fanniék egyedüliként a kategóriájukban nyertek, de kitartásukat mutatja, hogy vegyes duóban az összes (8db) 4fős vegyes csapat előtt végeztek! Még a kései óra (este 9) ellenére is jó volt látni, hogy ennyien összejöttünk és végigtekertük a 10 órát sárban, esőben. A jó hírek aztán tovább folytatódtak, mivel úgy néz ki 10 órás versenysorozat lesz jövőre Marcali-Zalaegerszeg-Gyönygyösfalu helyszíneken és ennek nagyon örülök, mivel korábban jómagam is kezdeményeztem hasonlót a hazai 8-10-24H versenyrendezők között. Örülnék, ha ez a hazai Supercross sorozathoz hasonlóan évről-évre egyre több embert mozgatna meg. Egy jó időzítéssel és kommunikációval csak jó lehet! Megjegyzem, ez a pálya cyclocross futam számára is alkalmas lenne! A sár minden terepverseny sajátja, itt most kicsit több volt, de a lelkes szervezőknek és a versenyzőknek köszönhetően, ha nem is akkora sebességgel, de mindenki tudta teljesíteni a pályát. Az amortizáció felmérése még folyamatban van, de mivel majdnem a szezon végén vagyunk, egy előrehozott nagygenerállal megint versenyképes lesz a RAVEN 650B. Végül essen szó arról a lelkes is szurkolótáborról, akik a legnagyobb élményt okozták nekem a versenyen, ők pedig a KÁDÁR CSALÁD! Apuka, anyuka és a három poronty (a gyerekek egyesületünk utánpótlásbázisának egyik legeredményesebb versenyzői) hullámozva, „Hajrá Kakas Úr”-t kiabálva és mindezt a pálya különböző pontjainál meglepetésszerűen előadva konkrétan libabőrt okoztak a folyamatos vigyorgás mellé! Na EZ AZ, amiért érdemes volt felkelni! KÖSZÖNÖM! Találkozunk a 24H-n Velencén, az idei utolsó bevetésen! KakLac

További képek a galériában.
Eredmények
Férfi Egyéni
1. Kakas László 57 kör
Vegyes Páros
1. Ringelhann Fanni - Magdics Gábor 53 kör