Május utolsó vasárnapján tizedik alkalommal rendezték a Specialized Maraton Szilvásvárad hegyikerékpár-versenyt, a Top Maraton sorozat idei első, sorrendben 25. állomását. A Szilvásváradi Lovas-stadionban, a verseny három távján, a közel ezerháromszáz nevezőből mintegy ezerkétszázan rajtoltak el. A rajtlistán a magyarok mellett román, szlovák, svéd és olasz kerekesek is szerepeltek.

Elit Master1 (117 km)		Elit Master2 (117 km)
2. Horváth Csaba	5 óra 18p 04mp	8. Lóránd Imre	6 óra 06p 30mp
6. Kakas László	5 óra 33p 47mp	11. Vereby István	6 óra 30p 40mp
24. Pálosi Zoltán	6 óra 32p 33mp	Elit Master3 (70 km)
25. Fehér Csaba	6 óra 34p 00mp	3. Démi József	3 óra 47p 29mp
Elit Master2 női (70 km)		Rövidtáv Master1 (39 km)
1. Cseh Veronika	3 óra 39p 49mp	52. Dolfinger Zsolt	2 óra 01p 20mp
2. Skerletz Imola	5 óra 14p 24mp

.

Az első száraz (!) Szilvásvárad maratonom… A tavalyi özönvíz után most egy egész más arcát mutatta a Bükk, ami - bár vártam az esőre nagyon és ezért pár esőfohászt is elküldtem - sokakat meglepett. Így utólag visszagondolva nem is hiányzott annyira, na de nézzük az elejéről.

Szokásos, Gergő-féle szálláson gyülekezett a csapat ”Szilvásra kiképzett”, elszánt pilótáival. Hocsa, Zozi, Imi és én hosszún, Roni, Imola, Jokó középen, ”Gumis” Zsolti pedig röviden tette próbára magát. Másnap még Pista és Fehér Csaba is csatlakozott, szintén hosszún. Érkezéskor rögtön egy kis izgalom, Csaba kocsijából csöpögött az olaj, elment az intercooler, így reggelig volt min agyalnia, hogy mi lesz hazafelé, de aztán reggel meglett a hiba, és bár küzdelmesen, de sikerült visszaterelni az eltűnt ménest a motorháztető alá :-) ! Reggel a szokásos rutin (az autószerelést kivéve), így most a többiekre maradt a sátorállítás, én meg közben betoltam a megcsúszott racing reggelit. Bekészítettem a teszt gél csomagot és izotóniás italtporokat, gondoltam most másféle kémiával megyek, de a fő ok az volt, hogy keresem a megfelelő gélt az extrém versenyekre, ami nem okoz nálam gyomorproblémákat…A teszt egész jól sikerült! Rajt előtt felmentem az irányítótoronyba csapatértekezni - ilyenen sem voltam még -, de a szokásos tudnivalókon kívül nem volt semmi érdekes. Szilvásváradon (nagy bánatomra) még mindig erőltetik a totális tömegrajtot, és emiatt nagyon fontos a beszólítás, amire ha nem figyelünk rendesen, gyorsan a darálóban találja magát az ember, lényegében erről volt szó az értekezleten.

Rajt, most valami etno-funk zenével indult, de sokat nem volt idő vele foglalkozni, mert Hocsa rögtön a lovak közé csapott, és felvezette a második bolyt, aminek a végén próbáltam kapaszkodni rettentő pulzusszámmal, hogy ne jöjjenek a nyakamra a ”rövidtávú gyorsrakéták”. Egész jól tartottam magam, aztán persze az első komolyabb emelkedőn leakadtam, innen folyamatosan küzdöttem az elemekkel, és legfőképpen magammal, miközben éreztem, hogy egész jól megy, megint olyanok mellett mentem el, akik előttem szoktak végezni. A frissítőket megint hanyagoltam, csak a poharakat vettem el, kivéve Gergőnél Bánkúton, ahol nagyon jólesett a cserekulacs, így megállnom sem kellett, rögtön zúzhattam lefelé. Na, itt kezdődött számomra a verseny, ugyanis sikerült egy olyan pilótát kifognom (Farkas Attila), aki merevfarú létére meglepően jól nyomta a lejtőkön is. Azért az ritka szokott lenni, hogy valaki ilyenn sokáig tud utánam jönni, a végén mondta is, hogy egy darabig ezekről a lefelékről fog álmodni :-) …

A lejtmenetek olyannyira jól sikerültek, hogy folyamatosan felértük az előttünk lévőket (Máté, Halász Robi, Vock Balázs), átmentem elfogó üzemmódba, de aztán az egyiknél megakadtam. Ez a srác nagyon tolta felfelé, így csak az maradt, hogy lefelé utolérem, ami a 92-es frissítőig sikerült is, de aztán az ez utáni - számomra nem igazán a legkedvesebb - szakaszon lerázott, illetve próbált, mert azért én sem adtam olyan könnyen. A 108-as frissítőnél még láttam, de aztán a Katonasírok előtti emelkedő betett nagyon, itt teljesen elfogytam, Attila is elment, és ráadásul még megérkezett mögém Tordai Úr is, akit Lajos távollétében mindenképpen magam mögött akartam tartani! A tolós rész utáni szerpentin végét ezért utolsó lendületből még megnyomtam, aztán nyomás lefelé, innen már csak 5 km. Kerestem előttem Attilát, de túl jól ment lefelé, hogy ezen a rövid szakaszon ledolgozzam a hátrányt, és megfogjam. Mindenesetre jót gyilkoltuk egymást végig, és talán ennek a kergetőzésnek lett az eredménye a végén az a Master1 6. helyezés! Tisztes küzdelemben maradtam alul, az előttem lévő két helyezés még fogható lett volna talán, de majd legközelebb! Célba érve Roni kérdezte mi van velem és maga sajátos kedvességével megjegyezte, hogy kicsit furcsán festek, amire csak két szót tudtam mondani hirtelen: Elfáradtam b…..g! Ezért utólag is elnézést, de most tényleg nagyon kihajtottam magam. Minden jól működött, lesz majd egy fékbetét csere, ami a 10H-n került be vésztartalékként, az most már tényleg elkopott így két maraton után, illetve egy kis pedáljavítás is vár rám, ugyanis sikerült egy kőhöz odavernem az Eggbeater Candy-t úgy, hogy elgörbült az egyik dokkoló keret a tengelyen. Még jó, hogy ilyen sok irányból lehet belépni ebbe a pedálba… Visszatérve az értékelésre, a csapat megint odatette magát, sikerült ismét több dobogós helyet bezsebelni. Nagyot ment Zozi is, aki ”Szilvás Terminátorként” önmagát meghazudtoló módon repesztett. Zsolti folyamatosan javul, már az első negyed végére érkezett meg rövidtávon. Lajos nemcsak nekem hiányzott, hanem a kategóriatársak is nagyon keresték, de ő most igazoltan nem vett részt a versenyen, mivel fontos eseményre készül! Innen is sok jót kívánok neki!!! Ennyi az, ami most az idei száraz Szilváson történt, zsinórban nekem ez volt az ötödik versenyhétvégém, végre jön egy kis szünet, aztán Crosskovácsin megint lehet zúzni! Addig is, jó pihenést, aztán sok edzést…rettegjetek, mert jövök!!! KakLac