A címből talán már következtetni lehet, hogy ez most nem egy első helyes beszámoló lesz, viszont ez közel sem jelenti azt, hogy nem nyertem… új tapasztalatokat mindenképpen! Nézzük szépen sorjában… Szombaton reggel korán keltünk és bátyó sofőrködésével fél 10 körül már a nevezést vettük át. Külön köszönet a Temposportos srácoknak, hogy végre sikerült megoldani azt, hogy a szólós versenyzők is két rajtszámot kapjanak a lábchip mellé, így már a bringacsere is sokkal egyszerűbbé vált verseny közben! A pálya ismét nagyot változott az előzőekhez képest. Alapvetően fordított volt a menetirány, de a váltózóna ugyanúgy állt, mint tavaly, csak kicsit odébb volt. Ugyancsak újítás volt az, hogy a váltózónában a bejárati és a kijárati vonalak között, kizárólag lábon lehetett futni, tolni a bringákat, és csak utána lehetett felülni. Ennek biztonsági okai voltak, hogy minimalizálják a baleseteket a váltásoknál. Sok hasonló szakasz mellett új részek, friss irtások is bekerültek, ezzel persze a defektek száma is megnőtt. Talán ezért volt szponzor a CST, aki ingyen biztosította a tartalékbelsőt! :) Mivel az első táborzóna betelt, mire leértünk, így a tavalyi füves placc volt az opció. Szerintem jobban jártunk ezzel, mivel víz, áram 5m-en belül volt, a pálya nyomvonala pedig a sátrunk mellett húzott el Ádám meg „áthallatszott” :). A körletet gyorsan felépítettük, hogy tesónak minden kéznél legyen. Verseny előtt még átvettem a HIGH5 csomagot is, hogy minden meglegyen. (Bereczki Lacinak innen is köszönöm!) Két bemelegítő kört mentem, először egy lassabbat (13:22), majd egy „zónán kívüli” gyorsat (12:33) és ennek alapján lőttük be a lehetséges köridőket. Mint mindig, most is nyerni jöttünk. 400km volt a saját célom. A pálya leíráshoz képest persze most is eltértek az adatok, 4,55 km-en 43 méter szintet mértünk. 2012-es teljesítményem 327 km körül volt pár órás viharszünettel éjszaka, ezt is mindenképpen szerettem volna megdönteni! Felsorakoztunk a rajthoz, kb egy kisebb maraton mezőny lett belőle, majd jött Ádám és a FIRE! A lassú felvezetésnek köszönhetően (Harang :)) azt hiszem most hallottam a legtöbbet a „rajtautomatikát elindító” zenéből! Próbáltam elöl helyezkedni, mert ilyenkor a szűk részeken rögtön torlódás alakul ki. Ez most is így történt, csak úgy recsegtek-ropogtak a váltók az első kisebb emelkedőn. Az ügyes első körömnek köszönhetően máris elöl találtam magam és ez utána órákig így is maradt. Bátyónak mondtam még a verseny előtt, hogy Németh Gábor és Halász Robi lesz valószínűleg az a két pilóta, akit figyelnie kell, a „sötét ló” faktor meg majd közben előjön. Utóbbi végül Szabó Attila lett :)! Kb másfél órányi tekerés után bátyó szól, hogy helikopter jön, le fogják állítani a versenyt. Elsőre nem értettem, de mikor megláttam a sárga Medicoptert felettünk repülni, tudtam, hogy vmi gond van. Azon gondolkodtam rögtön, hol lehetett ekkorát esni a pályán, hogy így kell menteni valakit. Aztán kiderült, hogy egy helyi villanyszerelőt csapott meg az áram, amitől azután lesett a létráról és eszméletét vesztette. A helyi mentős csapat és Medicopter legénysége kb 1 órán át küzdött a sérült életéért, mire sikerült annyira stabilizálni, hogy szállítható legyen! Verseny végén kérdeztem a rendezőket, hogy tudnak-e róla vmit? Győrbe vitték és altatásban tartják egyelőre… Innen is jobbulást kívánok, bártan mondhatom, hogy a komplett 24H tábor szorít neki, hogy mielőbb felépüljön! Az 1 órás szünetben az árnyékban ácsorogtunk, közben tesó átgyúrt, ettem-ittam, leültem a székbe és próbáltam minél többet pihenni, kikapcsolni. Az addig kialakult előny persze elveszett, csak a fák alatt kígyózó mezőny állása tükrözte nagyjából, ki-hol tart épp. Az új rajt után pár körön belül leelőztem Robit, de utólag kiderült, hogy akkor értem utol, úgy tűnik, ő vhogy beelőzte a sort a szünetben…

Gabesszal oda-vissza adtuk egymásnak a vezetést, mindketten láttuk, hogy ez komoly harc lesz, hasonlóan a 10 óráshoz Marcaliban. Minden jól is működött, még a pótbringát is „bevetettük”, hogy minél kevesebb idő menjen el. Az enyémet leadtam bátyónak, majd egy cyclocrossos váltással felugrottam az övére. Közben lepucolta és megolajozta a FOCUST és a következő körben megint azzal hasíthattam. Igazi F1-es boxmunka! Sötétedéskor volt a másik hasonló bringacsere, amikor már a lámpát is feltettük. Nézem a köridőket most a beszámoló írásakor és még a kiállások ideje is egyezik Gáboréval…hát ennyire egyformán nyomattuk elöl! :) Éjfélig ment ez a tempó, itt már kb 210 km-nél jártam. Ez terv szerint rendben is volt, viszont az nem, hogy konkrétan szédelegtem a bringán. Nem értettem a dolgot igazán. Próbáltam erőltetni, lassultam, közben Gábor már 8 perccel elment, de aztán megálltam. Mondtam tesónak, hogy vmi nagyon nem ok, mert olyan szinten kóvályogtam már az utolsó körökön, hogy féltem a bringán. Na ilyen sem volt még, rögtön beindult az agyam, hogy mitől lehet?? Néztem a fák lombját és kb 1mp után elvesztettem a fókuszt és elment az élesség! Kérdem tesót, hogy szerinte mennyire tiszta a tekintetem, de nem látott semmit. Próbált belém életet verni, átmasszírozott, és közben sugározta a pozitív hullámokat. Ennek hatására 1 óra kényszerszünet után további 4 kört tudtam megtenni. Ezután a gyomrom is leállt. Próbáltam levest kanalazgatni, de mindentől émelyegtem. Ittam némi vizet, aztán elmentem a bokrok mögé, mert a perisztaltika fordított irányba kezdett dolgozni. Kb negyed óra szenvedés után mondtam, hogy akkor most van az a pillanat, amikor aludnom kell, mert képtelen vagyok így tekerni. Szédelgek, gyomromnak is annyi, de lehet, hogy az egész versenynek… Láttam tesóm szemében azt a mérhetetlen csalódottságot, de nem tudtam mit csinálni. Azért ő közben csak kicsikarta belőlem a „B” tervet és némi online köridő elemzés után (igen ez is volt, köszi érte a Tempos srácoknak!) kitaláltuk, hogy max egy órát lehet aludni, akkor még fogható a 3. helyezés. Ok, belementem, bár fogalmam sem volt, hogy ébredek. Az biztos, hogy korábban, mint terveztük, mert ilyen az én supportom :)! Közben mindent megoldott a bringákon, akkukat feltöltötte, meg úgy tűnik, hogy engem is… Gabesz már foghatatlan, Attilának is 5-6 kör előnye volt, Robi pedig 10 perccel volt előttem körön belül. A második helyről tehát visszaestem a 4-re… Hajnali 5 óra volt, még a 4-6 óra közötti kötelező orvosin sem voltam, így még azt az időt is le kell dolgoznom, ami szintén legalább 10-15 perc még a hátrányomon felül. A feladat tehát adott! Az igazság az, hogy ez a másfél órás pihenő csodát tett. Ébredés után megint volt gyomrom, kitisztult a fejem, nem szédelegtem, fókusz megint rendben (akárcsak HZolinál és Borsa Mikinél! :)). Ettem-ittam és elkezdtem darálni a verseny eleji 13-14 perc közötti köridőket. Lassan felkelt a nap, bátyó próbál kiinteni a dokihoz, de mondom neki, hogy megyek még, ameddig lehet. Ebből ő rögtön levette, hogy majd a doki közben kell szerelnie, ezért mindennel bekészülve várt két körrel később a dokinál. Vizsgálat rendben, minden érték a helyén (ezen azért csodálkoztam kicsit…), közben eszem-iszom, lámpák le és máris nyomatom tovább. Itt következett egy olyan kb 15 körös menet, amit azt hiszem nem felejtek el egy darabig. Körről körre hoztam a perceket Robin, ami nem is meglepő, hiszen 13-14 perc közöttieket tekertem ismét. A sátorunk mellől folyamatosan jött a buzdítás, a Goldsprintről ismerős „Kiscsúcs” is ott volt, élete első mtb versenyén! A Merkaptos, a Szegedi THP, de még a Gabeszt támogató ZKSE csapata is körönként szurkolt. Látták, hogy nagy a küzdelem :)! Már az 1. és 2. helyezettől is vettem vissza köröket. Közben jött egy kicsi eső, de csak szemerkélt, aminek nem örültem. Ha komolyabban esik, az nekem mindenképpen segítség, hiszen pihentebb vagyok…de egy erősebb harmatnál több nem lett belőle… Nem sokkal később, amikor már csak két óra volt hátra, megint megálltam frissíteni. Tesó mondta, hogy Robi teljesen megállt, bringát is lemosta, stabil 3. vagyok. A második helyen Attilának 4 kör előnye van plusz pár perc. Ez azt jelenti, hogy 2 óra alatt 1 órát kellene hozni rajta. Gyorsan beláttuk, hogy ez lehetetlen, ha ő is teker a végéig. És ez itt a lényeg, ha ő is teker! Nem állhattam meg, kimentem még a maradék 5 körre. Itt már belassultam kicsit, egyetlen szóló női versenyzőnkkel Barcsik Emesével mentem 2-3 kört. Annyira nyomta, hogy mondtam is a többi „Életerős” csapattársának, hogy „Nézzétek, leszakít a csaj!” :) A végére aztán tesó csak intett az utolsó körnél, hogy akkor most egy olyan „Kakasos” hajrát szeretne látni! :) Minden erőmet összeszedve nyomtam egy 12:52-es kört, ami a második legjobb köridő volt, de mivel a legjobb 12:44-es is az enyém volt, megint sikerült begyűjteni a leggyorsabb szólós kört! Végül 79 kört teljesítettem, ami saját mérés szerint (4,55km és 43m szint körönként) 359,5 km és 3397m szint összesen. Attilától 5, Gábortól 13 kört kaptam. Most elégedetlennek kellene lennem, hiszen nem ez volt a cél, de látva mi történt közben ez volt a legtöbb, amit ki lehetett hozni a verseny végén. Aminek örülök az, hogy nem adtam fel és ez megint a legjobb supportnak, vagyis a bátyámnak köszönhető. Az utolsó utáni pillanatban sem ingott meg, folyamatosan támogatott és sokkal jobban hitt bennem, mint én saját magamban! Ennek is köszönhető az, hogy végül sikerült „menteni” azt a 3. helyet. Új egyéni csúcsom terepen 24H alatt és persze a leggyorsabb szólós kör megint :) A számoknál és a helyezéseknél azonban sokkal fontosabb az, hogy újra sikerült legyőzni önmagamat. Közhely, de az út, ami a dobogóhoz vezetett, most sokkal tanulságosabb volt, mint az, hogy végül mindez mire volt elég. Sokáig azt gondoltam, hogy 5 korábbi 24órással, több 8 és 10H győzelemmel a hátam mögött már elég rutinos vagyok, és nem érhet nagy meglepetés… Ez nem így van, és erre ez a verseny volt a legjobb példa. Hiába éreztem magam minden eddiginél erősebbnek, most nem ez számított. Verseny után most nem is fáradtam el annyira, mint 2012-ben. Az utolsó körig megvolt az erő, csak most más volt a gyenge láncszem. Az, hogy mitől volt, még nekem is ki kell találnom, de úgy tűnik, ezeket az ultra távokat is le kell modellezni edzésen, legalább egyszer, mert csak akkor jönnek elő ezek a problémák. Hiába tekertem verseny előtti hetekben már szinte csak sötétben, 2-3 óra kevés arra, hogy a gyenge pontok megmutatkozzanak. Talán kicsivel több tudatosság sem ártana, de ez már egy következő lecke lesz a NAGY tankönyvben! Most jön a Bükk maraton, amit „csakazértis” lenyomok ami a csövön kifér, aztán készülök a szeptemberi 10 és 24H-ra! Nem hagyom magam legyőzni!!! :) KakLac Galéria