Menü
Bezár

Bükk maraton

2016. augusztus 7, 23:42

Szombaton délután érkeztünk meg Felsőtárkányba, ahol egyből elővettem a bicajt egy gyors átmozgatás céljából. Valamivel hat után sikerült elindulnom, tehát sok időm nem volt, de annyira belejöttem, hogy végigjártam a pálya második szakaszát. Nagyon jól haladt, jól estek a felfelék, élveztem a lefeléket. Motiváltan, tele versenykedvvel gurultam be a a felsőtárkányi Bükk-Makk pizzériába feltölteni a glikogén raktárakat, ahol a többiek a sörüket kortyolgatva vártak rám. A pizzát elfogyasztva felindultunk Pénzpatakra, ahol sikerült keveset, de annál jobbat aludnom. Hihetetlen csend, nyugalom és jó levegő van odafent, biztos hozzájárul a jó teljesítményhez. Vasárnap a reggeli után leindultunk a versenyközpontba. Rutinszerű készülődés, rajtszámfelrakás, majd egy gyors és rövid bemelegítés. Hamar eljött a beszólítás, majd a 9:10-es, viszonylag korai rajt. A lassú rajtot követően törekedtem a kategóriámban versenyzőket szem előtt tartva haladni. Ezenkívül nem volt különösebb tervem, általában intuitív alapon szoktam versenyezni. Ahogy haladtunk egyre beljebb és feljebb a Bükkben, kezdtem egyre jobban érezni magamat, így gondoltam amíg lehet, addig megyek az elejével. A Bükk-fennsíkon már azon kaptam magamat, hogy a maréknyi elit versenyzőn kívül rajtam kívül még egy Master1-es versenyző, azaz Bogár Gabi van a bolyban. Haladni ez elejével plusz motivációt adott, na meg persze komoly előnyt is, mert a fennsíkon jól tudott jönni itt-ott a szélárnyék. Néhol nem volt könnyű az elejével maradni, de tudtam, hogy csak így tudok egyre távolabb kerülni a leszakadó riválisoktól. Végül olyan jól sikerült az első kör (~45 km), hogy abszolút második helyen haladtam át az időmérő kapun. A második ”kis” kört megkezdve aztán elkezdett szétszakadni társaság az Ördögoldalt helyettesítő brutális meredekségű emelkedőn. Korábban már említettem, hogy szeretem az extrém emelkedőket, de ez most engem is leszállásra kényszerített, illetve egyszerűen gyorsabbnak éreztem tolva abszolválni az emelkedőt. Bogár Gabit, Master1-es, hű ellenfelemet sikerült ezen a szakaszon leszakítanom, de az ezt követő síkabb részen felzárkózott, én pedig elkövettem az első hibámat, azaz egy sávváltásnál kicsúszott az első kerekem és talaj mintavételezésre kényszerültem. Szerencsére se nekem, se a bicajnak nem esett baja, viszont nagyon értékes másodperceket vesztettem, aminek ledolgozása plusz energiát igényelt az amúgy is kiélezett versenyben. Viszonylag hamar vissza tudtam zárkózni, és innentől már végig ketten haladtunk. Nem éreztem magam fáradtnak, élveztem a versenyt, jól jött a szombati pályabejárás, így magabiztosabban tudtam a lefeléken haladni egészen addig amíg nem értük be a középtávon indulókat. Meglehetősen nagy volt a sebességkülönbség köztük és köztünk, a ráadásul gyakran konvojban haladtak, így az előzés a technikás lefeléken még nehézkesebb volt. Talán ezek a szakaszok voltak a legnehezebbek. Gábor néhol nagyon a limiten száguldott lefele, beelőzve egy egész sort, nem éppen a legmegfelelőbb íven és, ha egy ilyen grupetto mögé beszorulok, akkor a végeredmény borítékolható. Nem így történt. Az utolsó egynyomos lefeléhez érkezve egészen ”kitisztult a pálya”, rajtam pedig elhatalmasodott egyfajta flow-élmény, mintha nem is egy versenyen tekernék, hanem éppen az egyik kedvenc trail-emen. Persze Felsőtárkányba leszáguldva egyben a valóságba is visszatértem, és konstatáltam, hogy ez a Bükk Maraton, és perceken belül vége, a végeredmény pedig meglehetősen képlékeny, tehát valamit cselekedni kéne. Nem variáltam túl, beálltam a nyugis városnéző, akarom mondani falunéző tempómra, és bízva a sprintképességemben haladtam a cél felé. Az utolsó füves egyenes olyan széles volt, mint egy autóút, viszont csak egy keskeny kb. 30 cm széles sávban volt a fű kijárva (pontosabban kitekerve), ahol jóval gyorsabban lehetett haladni. Én kibéreltem magamnak ezt a sávot, és innentől már ”csak” figyelnem kellett ellenfelemre, hogy mikor indítja a sprintet. Nem volt sok választása, vagy begurul mögöttem másodikként, vagy megpróbál beelőzni a jóval nagyobb ellenállású talajon. Az előbbit választotta, én pedig pár izmosabb pedálba rúgással reagáltam ezt le, 4 ezredmásodperccel (?) előbb átlökve magamat és a Focus-t a célvonalon. Hattyár Dániel Középtávon indultam, ahol 57 km és 1800m szint várt ránk. Az első emelkedőn próbáltam elmenni az elit nőkkel, de később saját tempóra váltottam, ez a pálya még ismeretlen volt számomra. Mindenképpen szerettem volna behúzni ezt a győzelmet, az XCO OB. után még jó erőben éreztem magam. Az első mászás után egy lendületesebb rész jött, ahol a frissítőpont is következett (volna), de lejtőn, kanyarban nem igazán lehetett semmit felvenni, megállni pedig nem akartam. Egy köves lefelében aztán egy defekt mégis megállásra kényszerített. Sietnem kellett, mert a táv 2/3-a még hátra volt. Csapattársam Gábor Bartokos segítségével sikerült megoldanunk a problémát, így ismét nagyobb tempóra kapcsolva falhattam a kilométereket. A technika a továbbiakban már velem volt, így relatív izgalommentesen sikerült behúzni a győzelmet ezen a számomra nem túl inger gazdag pályán. Schmidel Regina Eredmények:
Név Kategória Helyezés
Horváth Bence Mini táv U13 fiú 8
Horváth Tamás (69) Rövid táv Master2 férfi 27
Zsejki Ákos Rövid táv Master2 férfi 59
Plájer Lajos Rövid táv Master4 férfi 2
Schmidel Regina Közép táv U19 Nő 1
Ringelhann Fanni Közép táv Felnőtt Nő 4
Magdics Gábor Közép táv Master1 Férfi 62
Rosenmayer András Közép táv Master2 Férfi 72
Süle Róbert Hosszútáv Felnőtt férfi 11
Hattyár Dániel Hosszú táv Master1 Férfi 1
Horváth Csaba Hosszú táv Master1 Férfi 6
Pap Sándor Hosszú táv Master1 Férfi 12
Magyar Viktor Hosszú táv Master1 Férfi 25
Pálosi Zoltán Hosszú táv Master2 Férfi 17
Kosányi Ervin Hosszú táv Master2 Férfi 26