A tavalyi nagy menet után idén sem volt kisebb cél a „harmadnaposon”, mint a legjobbnak lenni. Ennek megfelelően készültem is hosszú tekerésekkel, már amikor a tél engedte, amikor pedig nem, akkor meg Budaörs hegyi utcáin gyűjtögettem a magassági kilométereket. Ha sárban is, de erőltettem a terepet, mert tudtam, hogy ez a pálya ráz, de nagyon… [singlepic id=316 w=200 h=150 float=right]Bringákat összeraktam a versenyre, de most a szokásos saját és a tesóm tartalékos gépén kívül kellett még egy harmadik is. Csapatunkból Vikker Laci ugyanis nem tudott eljönni a 8H-ra, viszont sikerült találni egy bátor leányzót Benácsi Szandra személyében, aki bevállalta helyette a szóló menetet. Végül szintén csapattársunk Magyar Viktor adta kölcsön a fullyját, így lett meg a 3 bringa, amiből utóbbi kettőt a verseny előtti estéken kellett generálozni. Az utolsó napokban befutott Zsé szép új boltjába a HIGH 5 szponzorpakk is Zalaegerszegről Bereczki Laci jóvoltából, csakúgy, mint a csapatsátor Lajostól Sopronból, így már minden megvolt a nagy menethez! A nevezési listán is kezdtek gyűlni a nagy nevek, akik közül végül csak Gászner Robi és Horváth Csaba (Dante) a tavalyi 3. és 4. helyezett jött el. Lányokkal együtt kb 20-25 szólós volt plusz a váltósok. Rutinosan már a tavalyi helyünkre vertük föl a sátrat, közben Szandra intézte a nevezést, én meg benyomtam a második reggelit. Öltözés, kisrutin a bringákon, egy gyors csapatfotó a legjobb supporterekkel (Kakas István és fia Kakas Peti), szponzori anyagokkal és a Flying Roosters Racing Team készen állt. Tesóm is jött egy kört pályabejáráskor, hogy lássa milyen lesz a terep, és hol tud majd különbségeket mérni. Először 8-9 percet mentem, de aztán nyomtam egy 6:50-est is, így a 7-8 perc közötti köridőket céloztuk meg, tudva, hogy a tempó úgyis közben alakul. A szervezőkkel még beszélgettem kicsit a rajt-cél területen, hogy most kicsit jobban figyeljenek és inkább a helyezést mondják és a különbségeket, mint azt, hogy hányadik körben vagyok. Jelentem ezt kiválóan megoldották, sőt, amikor kértem egy bólyasort a „boxutca” kijáratához, minden szó nélkül kiépítették és ennek köszönhetően nem is mentünk egymásnak, mikor a friss váltósok kilőttek, mi meg átstartoltunk a belső íven. A pálya hasonlóan a tavalyihoz ugyanúgy rázott. Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy könnyű kis sík kör pár kanyarral, megnyugtatom nem az. Folyamatosan tekerni kell, a lassan száradó füves részek fogták a kereket rendesen és néha még a szél is betett egy kicsit és az a rengeteg hupli… Robi is mondta, hogy inkább fullyval jött (29-essel!), mert látta tavaly, hogy én mennyit ülök a nyeregben a jó kis KTM Phinx 1.0-án. [singlepic id=313 w=200 h=133 float=left]Egy dolog viszont nem tetszett és ez a törmelék és minden „egyéb” a pályán, de erről majd később. 12:00-kor elrajtoltunk, majd egy fél kört menetiránnyal szemben haladva lassú felvezetéssel (szintén jó ötlet!) fordultunk rá a jó nyomra és elindult a futam. Pár kör után rögtön kialakult a potenciális dobogó, Robival váltott vezetéssel egyre jobban leszakítottuk Csabát, így lényegében csak egymásra kellett figyelni. Ez két órán keresztül ment is, aztán az aszfaltosról balra felhajtva Robinak elkezdett fröcskölni a lötty az első kerekéből, ami ugye egy defektgátló folyadék és ez a dolga, de most kicsit sokáig tartott, mert valószínűleg a lyuk is nagyobb lett. Ebben a kanyarban üvegtörmelék volt, ami folyamatosan jött ki a földből, ahogy egyre jobban kijártuk, de ugyanez volt a rajt után az első erdei erős balosnál, ahol törött CD, villásdugó és még hasonlók kerültek elő- (itt fotózott H.Zoli is). Ugyanennek az ösvénynek a közepén sikerült felszednem egy kb 1 méteres összetekeredett rozsdás betonacél darabot a hajtóművel. Mivel azt hittem, hogy egy ág, bátran átmentem rajta, de aztán furcsán koppant és beállt a hajtóműbe oldalról. Rögtön megálltam és kiszedtem, bele sem mertem gondolni, hogy mi van, ha ez a küllők között történik…Ja és az aszfaltos előtti rázatón pedig az ágyrugót kerülgettem minden körben… Na de vissza a versenyhez…Robi elöl én megálltam e sárgára, de aztán Robi meg a startnál állt meg pumpálni, így egyedül maradtam. Szépen alakult az előny, de Robi sem hagyta magát, ott volt 1-2 percre, mögötte pedig Csaba, a többiek meg már körhátrányban. Közben Szandra is nyomta az egyenletes köröket, itt még a női mezőny elején. 4 óra után ismét pisi-olaj szünet, Tesó és Peti megint hibátlanul frissített engem és a gépet is és máris nyomtam tovább, közben Robival megint történt vmi, tesó azt mondta, hogy elesett(?) a vizes részen, az előny már 3 perc volt. A HIHG 5 4:1-es porok megint jól működtek, de itt már feleztük az adagokat a meleg és a sok folyadékigény miatt, nehogy „túltöltsem” magam, mint a 24H első 14 órájában. Épp ezért gélre sem volt igazán szükség, talán ha hármat megettem… 6 óra után megint szünet, itt már feltettem a lámpákat, hogy ne kelljen többet kiállni a végéig. Valahol itt volt az, amikor Robit ismét egy defekt hátráltatta, így már egy kör különbséggel mentünk elöl, ismét váltva egymást, aztán felértük Csabát és ezzel meg ő kapott egy kört Robitól. A 7. óra elején aztán jött még egy kis izgalom, ugyanis egy félórás nyári zápor vágtatott át a pályán. Amíg esett nem is volt gond, még jól is esett :), hogy nem volt már 25 fok (!). Ugyanúgy nyomtuk a köröket, mint előtte. Néha megálltam szemüveget mosni, mert hamar sáros lett a szemüveg. Viszont mikor elállt, jött a driftverseny és a sárgyűjtés. Számolgattam, mennyi lesz még, de aztán csak kimentem még egy utolsóra 8 előtt, mert nem tudtam mi történik mögöttem… Aztán végül beértem!!! Megnyertem, bringa a kézben, üvöltöttem, aztán örültünk Tesóval, hogy újra Megcsináltuk, amiért jöttünk! 2 kör előnnyel Robi előtt és 3 körrel Csaba előtt sikerült a címvédés! 63 körrel közel 180km-t tekertem minden technikai gond nélkül többféle időjárási körülményben, jó kis erőfelmérő a 211km Salzra! Szandra megküzdve az elemekkel végül behozta a technikát az 5. helyre közel 100km-t (!) letekerve. Ez így első nekifutásra terepen több mint bíztató! [singlepic id=314 w=200 h=113 float=right]Végül essék szó arról a bizonyos törmelékről, ami Robi vesztét okozta/okozhatta. Otthon lepucoltam a gépet és mit látok?! Hátsó kerék bal oldalán (a két gázos kanyar is balos volt) találtam két félcentis hasadást illetve egy diónyi foltot, ahol kb 5-6 pici lyuk volt egymás mellett, konkrétan, mintha kiperforálták volna szegény RRon külsőt. A versenyre beállított keréknyomáson kivétel nélkül az összes lyukon át virított a latex belső. Óriási szerencse volt, hogy nem durrant el közben…Egy biztos, ennyi és ilyen típusú lyukat, hasadást nem lehet beszedni tiszta pályán. Talán ez az egyetlen dolog, amin javítani kell jövőre a szervezőknek, akiknek ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget! Az eredményhirdetésre várva – ahol az Endura jóvoltából értékes díjakat adtak át a dobogósoknak- az egyik rendező rendületlenül mosta a bringákat, néha a pilótákat is, mivel az utolsó egy óra sarazás után rendes mennyiség rakódott mindenhová. Megint sikerült tehát új tapasztalatokat gyűjteni vegyes és hirtelen változó körülmények között. Bátyó megint profin frissített, komolyan gondolkodom egy olyan táblán, mint az F1-ben a célegyenesben, hogy szerzek neki, mert egy computer nem mond annyi infót, mint ő egy körben! Aktuális köridő, előny, hátrány még a várható időjárást is… :) KÖSZÖNÖM! A következő nagy cél, tehát az „A” táv a Salzon! Hajrá! KakLac

Eredmények

	8 Órás MTB Verseny - Férfi Egyéni Kategória
1.	Kakas László	63 kör
2.	Gászner Róbert	61 kör
3.	Horváth Csaba	60 kör

Eredmények részletesen [singlepic id=315 w=655 h=370]