• júl : 12 : 2018 - A Focus Bikes – Limit Change Point Mountainbike XCO Országos Bajnokság
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

Elit Felnőtt (83 km) Elit Master1 (83 km)
3. Pintér Kolos 3 óra 32p 14mp 5. Horváth Csaba 3 óra 39p 10mp
14. Süle Róbert 4 óra 09p 17mp 13. Kakas László 3 óra 59p 22mp
Elit Master2 (83 km) 21. Völker Tibor 4 óra 23p 50mp
2. Böhm Lajos 3 óra 45p 01mp 22. Fehér Csaba 4 óra 31p 22mp
6. Lóránd Imre 4 óra 13p 45mp 28. Dolfinger Zsolt - 1 kör
7. Vereby István 4 óra 19p 17mp Elit M1 nő (59 km)
Elit M2 nő (59 km) 1. Albert Katalin 3 óra 09p 05mp
1. Skerletz Imola 3 óra 48p 52mp Középtáv M1 (59 km)
Elit Master3 (59 km) 28. Kondor Gábor 3 óra 05p 28mp
4. Démi József 2 óra 59p 13mp Középtáv M2 (59 km)
5. Plájer Lajos 3 óra 06p 38mp 5. Mesics Péter 3 óra 06p 38mp
8. Lénárt László 3 óra 47p 09mp 15. Horváth Pál 3 óra 19p 06mp


Kerékpáros „karrierem” legjobb és egyértelműen legeredményesebb versenye volt a Június 18-án, Nagykovácsiban megrendezett Crosskovácsi Maraton! Érdekes a történet, mert alapvetően nem volt tervbe véve az indulás ezen a versenyen, főleg a vizsgáim miatt nem akartam kockáztatni, de szerencsére a vártnál jóval korábban sikerült befejeznem az utolsó félévem az egyetemen! Szerencsére edzeni tudtam rendesen és mivel így a hétvégém szabad volt úgy határoztam, hogy megnézem magamnak a hosszútávot. Korábban, 2007-ben már volt szerencsém a pályához, igaz csak a rövidtávról volt fogalmam, de mint az rövidesen kiderült, a hosszútáv elég nagy részét a rövidtáv pályája tette ki, hiszen a 23km-es szakaszt kétszer teljesítettük.
Na de az elején kezdem, szombat reggel (na jó, nekem az éjjel kellős közepén) 6-kor indultunk Lénárt Laci és Plájer Lajos társaságában Nagykovácsiba. Az éjszakám nem sikerült valami fényesre, elég későn és nehezen sikerült elaludni, mindössze 4 órát sikerült alváshoz hasonló tevékenységgel töltenem, de ennek ellenére sem álmos sem fáradt nem voltam, szóval nem csináltam belőle nagy ügyet, Laci pedig korán reggel gondoskodott a kitűnő alaphangulatról bírságos történeteinek köszönhetően. Lényegében sírva nevettem 20 percen keresztül. 8:30 magasságában meg is érkeztünk a versenyhelyszínre ahol HoCsa már nagyban nevezte a csapatot, míg mi a főhadiszállás felállításával foglalkoztunk. Volt időnk mindenre, semmi kapkodás, kényelmes reggelizés és készülődés. Külön örültem, hogy végül is Robi is hosszútávra lett nevezve, (köszi HoCsa! :-) ) egy nagyon jó közös versenyzés reményében, sajnos ez nem így lett, de tisztában vagyok vele, hogy az erő vele van! :-)

Közeledett a beszólítás, laza negyed óra melegítés után meg is kezdődött. Sajnos mivel reggel nevezett a csapat nem kerültünk a beszólítási listára, de ez sem különösebben zavart mivel tudtam, hogy a felvezető szakaszon bőven lesz idő felérni. Így is a 3. sorban sikerült helyet szerezni, ami bőven tökéletes. HoCsa mögött helyezkedtem, mivel fő célom a versenyre nézve az volt, hogy minél többet tudjak vele haladni és ne szakadjak le. Mivel idén ez volt az első maratonom nem nagyon vagyok tisztában az erőviszonyokkal, de kb. tudtam, hogy kire kell figyelnem. Röpke 10 perc után el is rajtolt a mezőny, tettem a kereket taktika szerint HoCsára és próbáltam jó pozícióba kerülni, hogy elől tudjam megkezdeni a mászást. Ez sikerült is, abszolút 8-10. hely körül fordultunk, elöl nyomatós tempót diktáltak a többiek, pulzus az egekben (188-190 között), de ennek ellenére kimondottan jól esett! Szilárd és Marci már itt elúszott a sortól, na, nem mintha meglepődtem volna. A kastélyhoz érve HoCsa lassított a frissítőben, hogy felvegye a kulacsát, én pedig kikerülve nagyobb tempón mentem tovább. Az első katlanos mászást meg is nyomtam, biztos voltam benne hogy fel fog érni Csabi, de végül sajnos nem így lett. Persze ezt akkor még nem tudtam tehát a sietős tempó maradt, Kis Józsi és egy 29’es társaságába verődtem, akinek a nevét sajnos még az eredménylista tanulmányozása után sem tudom pontosan, hülyeséget pedig nem szeretnék mondani, bocsánat! Aztán ez a trió elég sokáig megmaradt. Az első 20km-en nem voltam technikailag a helyzet magaslatán, folyamatosan csúszkáltam, elfékeztem magam, de aztán észhez tértem és tudtam rendesen koncentrálni. Előre álltam és egy „meneküljünk HoCsa elöl” tempót kezdtem diktálni, ami a két versenytársnak is teljes mértékben megfelelhetett, mert eszük ágában sem volt vezetni. Aztán a kopaszra érve ketten maradtunk Józsival, elég szépen sikerült összedolgozni, szép tempóban haladtunk, majd a 60. km-en a kastélyhoz érve hátba vert minket Ódor Csabi, akit aztán 6-7 km-el később szintén sikerült leszakítani, így maradt a már-már szokásos duó. Sajnos amatőr módon a frissítésemet nem gondoltam át elég alaposan, így a 23 km-es kis körre kb. 2-3 deci folyadékkal és 2 korty zselével (tokban) kezdtem meg. Sebaj, majd frissítőn veszek el poharat, illetve csak vettem volna, ha tartottak volna. Nekem személy szerint a megállással sem lett volna semmi gondom, de nem tartottam túl valószínűnek hogy Józsi támogatja az ötletet és bevár. Így aztán maradt a tapadás, lesz, ami lesz alapon. Így viszont már a 2. Kopasz mászás nem esett túl jól viszont ennek ellenére elég szép tempóban haladtunk felfelé, egy kis beszélgetésre is jutott az erőnkből, megtárgyaltuk, hogy én nem a HoCsa vagyok és hogy akkor mégis ki. Na meg persze a folytonos kiabálásra…a „pálya” és a „balról” kifejezésektől kezdtem besokallni, de többnyire szépen elengedtek, nem tartottak fel. Sajnos az órám kerékkerülete maradt 1 1/8-os gumihoz illő beállításon tehát megtett km-ben is elég szépen el voltam csúszva, lövésem sem volt, hogy mennyi lehet vissza. Józsit kérdeztem többször is, elég sürgőssé vált a célba érkezés, mert már korgott a hasam, erőm viszont még mindig volt… annyi minden esetre hogy ne szakadjak le, a lendületesebb részek itt segítségemre voltak. Aztán az utolsó megkérdezésnél ez volt a válasz: „3 kili a célig!” Hohó nagyon jó! A célig már a görcs is simán berángat! Hát ehhez képest ez volt életem leghosszabb „3 kili”-je, de szerintem volt az 13 is :-) Aztán az összeszokott duó végül megérkezett a kastélyerdőbe, nagyon boldog voltam, hogy sikerült nem meghalni, eszem ágába nem jutott sprintelni, pedig tisztában voltam vele hogy abszolút 4-5. helyen vagyunk. Aztán egyszer csak Józsi lassítani kezdett, ezzel egyértelműen átadva az abszolút 4. helyet, amit még az utolsó kanyar előtt szépen meg is köszöntem neki! Így érkeztem meg abszolút 4., Elit Felnőtt Férfi kategória 3. helyen a célba! Nagyon boldog voltam/vagyok, el sem hiszem, a helyszínen fel sem fogtam…csak hazafelé úton dolgoztam fel, szuper érzés és ilyenkor látja be az ember hogy a sok edzéssel töltött idő és sok kiadott pénz nem hiába való! Szuper verseny volt, elégedett vagyok magammal, úgy érzem, amit ki lehetett hozni magamból azt sikerült is! Ennek függvényében tervbe veszem a Maraton OB-t is, az esélytelenek nyugalmával :-) Persze azért egy Maraton OB dobogó mámorító lenne! Még egyszer gratulálok mindenkinek, köszönöm a segítséget, remek nap volt! Folyt. köv. Duna. JA!!! és aki teheti a hétvégi (06.25.) Peyerbachban megrendezett „házi” Ghega Race-en vegyen részt!

Üdv, Kolos

.

Crosskovácsi maraton, az idei legjobb pályával!

Végre sikerült kifogni egy nagyon jó időt Nagykovácsiban, ennek köszönhetően kifogástalan minőségű pályán versenyezhettünk. Nem volt por, sárfoltok is csak elvétve, a hosszútáv ismétlődő részei is feledhetőek voltak a már-már XCO-s változatosságú vonalvezetés miatt!

A csapat meglepően nagy létszámmal volt jelen, ezért a nevezést a helyszínre hagytuk, mert ha itt sár van, az sokaknak szokott komoly problémát okozni a technikáról nem is beszélve. Így ha kicsit drágábban is, de csak azokat a nevezéseket kellett fizetni, akik tényleg ott voltak. Most kivételesen tele volt a kocsi nálam is, mivel vittem Viktort, aki még gipszben volt, illetve párját, Krisztit, aki segített a frissítésnél neki, és Robikát, aki most Bp-en csatlakozott a csapathoz. Reggeli nyolc órás indulással volt idő mindenre, kicuccoltunk, aztán irány a csapatsátor. Viktor kapott egy halom kulacsot, mert a rajt után még kétszer is átmentünk a Kastélyparkon, de ketten ügyesen megoldották a feladatot. A kulacsosztás mellett még fotózni is volt néha idő. Remélem, ez kellő motivációt adott neki a következő versenyekre!
Hosszún sokan voltunk KTM Erste-Leasing színekben, még Zsolti is ezen indult, bár már a rajtnál látszott, hogy kicsit túlzottan is izgul. Ez a versenyén is meglátszott, de ezt majd később…
Szokásos rajt aszfaltos felvezetővel, majd egy hirtelen jobbos, ahol elkezdődött rögtön a torlódás, le kellett szállni, annyian lettünk hirtelen. Itt megakadtam én is egy kicsit, kellett pár km, mire Imi, Pista, Tibi vonatot elkerültem. A felvezető kis kör végén megkaptam a kulacsot Viktortól, aztán irány az erdő, ami sár nélkül kifejezetten élvezetes volt. 20km előtt volt egy hosszú kanyonszerű lefelé, ahol 62 km/h-val repesztettem, így Robikát is felértem hamar. Melléértem, és láttam, hogy neki most ennyi, ezért gyorsan mentem is tovább, nehogy „átragadjon” a hangulat. Egy középtávos bollyal nyomtam egész jó tempóban, szokásos lefelé elmegyek, felfelé felérnek koreográfiával.

A kezdeti nehézségek után már egész jól bemelegedtem, az emelkedők is jól mentek. A széles – eddig jó köves – lejtőt nagy bánatomra lemurvázták, így nagyot esett az élvezeti értéke, de azért egy 68km/h-val süvítettem egy nagyot itt is, amit aztán az utolsó rövid körön még sikerült 68,5-re javítanom :-) ! Itt sem előzött meg senki…
Úgy tűnik, hogy a tempó megint konstans volt, mert viszonylag sokat mentem egyedül, és a végén is csak egy valaki jött a nyakamra, de nem hagytam magam! 10km-rel a befutó előtt, ahol a szintrajz szerint már csak lefelé van elvileg, hátranéztem, és láttam, hogy egy hosszútávos jön mögöttem. Emeltem a csapásszámot, de láttam, hogy az emelkedőn nem tudom leszakítani. Taktikát váltottam, lassítottam, és elengedtem, mert nem akartam vezetni neki a lefeléken, mint Szilvásváradon, ahol emiatt a végén leelőztek. Erre azonban gyorsan rájött ő is, így az első köves részen meg ő engedett el engem. Innen már nem volt mit tenni, nyomtam, ami még volt, és a már harmadjára következő utolsó csiki-csuki köves, gyökeres lefelében sikerült annyi előnyre szert tenni, hogy a Kastélyparkban a síkon, már nem ért fel. A végén 3 másodperc, meg egy sportszerű gratulációval értem a célba. Csabától kaptam 20, Lajostól pedig 15 percet, amire még azt mondanám, rendben, de ezen a pályán csak a 13. helyre volt elég ez a teljesítmény M1-ben. Elitek között ugyanez a 11-re. Úgy tűnik a Master 1 kategória lassan gyilkosabb lesz, mint a felnőtt, bár ez cseppet sem csökkenti Kolos 3. helyének értékét, aki Burucki Szilárd és Blazsó Marci mellé állhatott fel a dobogóra. Rögtön rá is hajtott az egyik RedBullos csajra :-) …hiába, ez a sztárság átka…remélem, azért kellő alázattal fel tudja majd dolgozni ezt a sikert, és innentől csak hasonló eredményeket produkál majd!!!
Kicsit kívülről nézve is érdekes volt ez a verseny. Már a rajt előtt látszott, hogy ki adta fel máris a versenyt fejben, vagy ki az, aki annyira izgul, mint Zsolti, akinek ez volt az első hosszú távja, és bár már nem engedték ki az utolsó kis körre, kellően megküzdött azért, hogy a végén levonhasson jó néhány tanulságot, mint például azt, hogy csak tökéletes állapotú, kipróbált bringával állunk rajthoz! Katinál hasonló dolog történt, egy bowdenszakadás miatt a végén csak kistányér volt elöl. Neki egy MacGyver továbbképzésre lesz majd szüksége, ahol megtanulható, hogy egy darab ággal, hogyan lehet középtányérra állítani az első váltót :-) !!
A saját technika jól vizsgázott megint, bár lehet, hogy a guminyomás kicsit sok volt, emiatt a murván túrta az orrát a bringa a kanyarokban, de legalább nem kaptam defektet, pedig néha elég rendesen odacsaptam a hátulját egy-egy kereszteződő, mély nyomvályús földútnál. A váltáson is van még mit finomítani, mert néha az is kapott olyan terhelést, hogy rossz volt hallgatni a ropogást. Örök tanulságok ezek mind nekem is, mint ahogyan az is, hogy a legjobb súlycsökkentés az, ha fogyunk pár kilót, mert akkor a felfelé sem lesz már lassító tényező :-) !
Találkozunk a következő maratonon!
KakLac

A képekért köszönet Hostya Zolinak!

Categories: Verseny

Comments are closed.

Video

A Focus Bikes –...

Posted on júl - 12 - 2018

Hozzászólások kikapcsolva

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk Maraton

Posted on aug - 5 - 2009

Hozzászólások kikapcsolva

2010 első MTB versenye

Posted on jan - 7 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

V. City Cross Kőszeg

Posted on szept - 24 - 2013

Hozzászólások kikapcsolva

Mátra Kör

Posted on szept - 9 - 2011

Hozzászólások kikapcsolva

KTM Junior Team

Posted on ápr - 11 - 2012

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK