Menü
Bezár

Crosskovácsi maratonon jártunk

2015. június 14, 11:41

Crosskovácsi pezsgőzés…

Nem igazán szeretem ezt a versenyt, ennek több oka is van: -nem tesz jót nekem mentálisan a rajt-cél területen való többszöri áthaladás, mert eszembe jut, hogy akár meg is állhatnék… -ha itt sár van, akkor az nagyon ragad… -ha száraz, akkor meg nagyon gyors és veszélyes, én pedig nem vagyok az…(gyors) -szombaton van, így semmire nincs idő előtte, mivel hétköznap meg dolgozom… -és majdnem elfelejtettem…Red Bullt próbálnak izotóniás italként „eladni” a frissítő pontokon. Csak szólok, hogy NEM AZ!!! Sőt, kifejezetten rossz, mikor egy agyonhígított verziót kapunk és ráadásul még buborékos, hogy felhozza az előző napi vacsorát is… Fentiek ismeretében mégis nekivágtam, mert egy előnye azért van, mégpedig a közelsége. Viktorral már jó előre meg is beszéltük, hogy együtt megyünk „gazdaságosan”, ráadásul a csapatsátrat is mi vittük. Mire megérkeztek a többiek Sopronból, a sátor már állt. Gyorsan letudtuk a helyszíni nevezést és leültünk a hűvösbe Viktorral. Mondtam is neki, hogy nincs igazán nagy versenyhangulatom és az elmúlt két hétben (Szilvás maraton óta) egy métert nem tekertem edzés jelleggel, csak melóba bringa volt, az meg… Meglepődve tapasztaltam, hogy most átkerült a rajt terület a füves placcra szépen kikarámozva, beszámozva. Nem is értem, hogy miért nem találták ezt ki hamarabb, hiszen így nem kell drága pénzért forgalmat elterelni, biztosítani stb…maradjon így! Mivel helyszínen neveztünk, nem szólítottak be, de elég családias volt a hosszú táv mezőnye, nem aggódtam, hogy beszorulok. Viszont ránk indították a középtáv elejét, aminek nem örültem, mert ilyenkor mindig megindulnak a gyorsrakéták és ott tülekednek az erdőben…Ha már ilyen szépen lekarámozták a mezőnyt, maradhatna a távok késleltetett rajtoltatása… Elindulunk, FIRE sem volt, pedig vártam, mert attól tuti beindul a „rajtautomatika”! Beállok Dénes mögé, teszem a kereket. Peti-Jocó Alpentouron teker, Megyó sehol, Tomi meg dolgozik a bicajboltban…viszont van megint pár (számomra) ismeretlen arc, még szoknom kell ezt az M2-es mezőnyt. Kiskört teljesen Dini mögött nyomom, visszaérünk a parkba, Dénes frissítene, de nem ott, ahol adták volna neki, utána meg már lemaradtak egymásról…nyomjuk tovább. Nem esik jól a tempója, folyamatosan 170 feletti pulzusom volt, ami nekem már bőven a „vörös zóna”, de vhogy most jobban bírom, mint Szilváson. Kb a 8. km-nél jött egy kistányéros emelkedő, Dénes belassul, én elmegyek, többet nem látom…illetve néha feltűnt még egy-egy kanyarban, de távolodtam. Gondolkodtam picit, hogy mi legyen most? Kb 2. lehetek, ha van vki előttem. Dénes lemaradt, pedig nem szokott, bírom ezt a tempót végig ebben a hőségben?? Bírom hát! Aztán még gyorsan elővettem a mai nap pozitívumait, nincsen sár, az eső pont jót tett a pályának és talán a 24H EB-n lévő hosszú körök egymásutánja is megoldotta a fenti „mentális mumust”! Az ismétlődés pedig azért jó, mert így megtanulom a pályát és még gyorsabban tudok haladni! Ha meg itt vagyok szombaton, akkor majd kipihenem vasárnap és nem a melóhelyen vergődök…, a Vörös Bika nevű folyékony valamit, meg messzire elkerülöm… Ezekkel a gondolatokkal és némi energiazselével megtámogatva gyorsan eltelt 20 km és máris megjött a versenyhangulatom! Belülről nézve egész jól haladtam, eszembe is jutott Nino Schurter, aki veszedelmes tempóban szokott közlekedni felfelé a 650B kerekeivel. :) Már előre kitaláltam, hogy a Nagy Kopaszon fogok frissíteni, mivel ott jár a legkevesebb időveszteséggel. Közeledtem, Ördög Dani már szaladt elém, elvette a kulacsot, és mire magamba töltöttem pár pohár vizet, mehettem is…KÖSZÖNÖM!!! Fura volt a hőmérséklet, mert az óra csak 26-ig ment fel, viszont tűzött a nap. Ezért lehetett a pulzusom is magasabb, de nyomtam is felfelé, ahogy bírtam. A lefelék stabilak voltak, nem sodródtam, de Egei apukát sokáig tartott leelőzni :) Nagyon tudja küldeni lefelé!!! Egyik frissítőnél elveszek egy poharat, izót kértem, RB-t kapok, vááááááááááhhhh! Gyorsan öblögetek vízzel…Géleket félóránként szopogatom, mert éreztem, hogy folyamatosan a görcshatáron tekertem, (mondom én, hogy tempómenés volt :)!) Újra jött a park, bemondják, hogy Master 2, 1. hely!!! Hurrá! Dénes vajon hol lehet? Inkább nyomom tovább. 65 km/h feletti sebesség a széles murváson. Jön az utolsó 15 km és a Nagy Kopasz másodszor. Megint érzem, hogy kóstolgat a görcs, nyomok egy gélt és kortyolok a kulacsból. Frissítőnél még plusz két pohár kalciumos víz és a nyakamba egy hűsítő, jöhet a lejtő! Már óvatos vagyok, nehogy felüssem a kereket. Utolsó DH szakasz a park előtt, Borsa Miki fényképez, ráfordulok a sétányra, az egész testem libabőrös, beértem és NYERTEM M2-ben először!!! Alig hiszem el, de Ádám nyomja a dumát :), örülök, gratulálnak, köszönöm… Gyorsan iszok egy multivitaminos itókát az ajándék Probikeos kulacsból. Irány a sátor, kifekszem és csendesen fibrillálok… Aztán elmegyek zuhanyozni, hiszen dobogóra kell állnom, vagy mi… Találkozom Dinivel, kérdeztem mi történt…frissítési probléma, utána meg RB-t kapott és „hánykolódott” a pályán…DE letekerte és ez a lényeg! Mert ugyebár versenyt nem adunk fel, csak ha váz törik, vagy vér folyik!!! Az eredményhirdetésen aztán kaptam egy csomó hasznos dolgot: -High5 kulacs, gélekkel és energiacsokival -technikai logózott póló -gyönyörűséges rozsdamentes szálcsiszolt érem a nyakamba és ugyanilyen anyagú kézzel fogható „kupa”, ami inkább a verseny logója volt lézerrel kivágva, tényleg szép, igényes munka! -egy üveg pezsgő, amit kötelező jelleggel szétlocsoltunk a dobogón a fotósok nagy örömére! :) (szerencsére a kartonnyi RB ital most elmaradt…) Azt kell mondjam, hogy a 24H EB utáni motivációs hullámvölgy, a melós hétköznapok és némi magánéleti „megrogyás” után nagyon jót tett a lelkemnek ez a győzelem! Új lökést adott ahhoz, hogy újra nekikezdjek az edzéseknek (persze már nem akkora intenzitással, mint az elmúlt fél évben). Ki tudja, még a végén megszeretem ezt a versenyt?? Következő verseny? Talán lesz egy kis csömöri XCO kitérő, de utána jönnek a maratonok! Addig is hajrá! Tekerjetek azért, amiért először felültetek a bringára! KakLac

Galéria Köszönjük a képeket Borsa Mikósnak és Vanik Zolinak!
Eredmények
Rövid táv U17 Fiú
7. Mesics Mátyás 01:43:36
Rövid táv Master2 férfi
10. Horváth Pál 01:48:35
11. Mesics Péter 01:49:46

Közép táv Felnőtt Nő
3. Ringelhann Fanni 03:45:42
Közép táv Master1 férfi
18. Pap Sándor 03:05:01
Közép táv Master2 nő
2. Skerletz Imola 04:31:36
Közép táv Master3 férfi
8. Plájer Lajos 03:09:45

Hosszú táv Master1 férfi
15. Magyar Viktor 04:45:45
Hosszú táv Master2 férfi
1. Kakas László 03:35:17
7. Pálosi Zoltán 04:40:46