Csillagok háborúja a föld alatt...

Megint eltelt egy év és megint itt egy új szezon a nyakunkon. A hosszú hideg hetek után végre jött egy kis tavasz. Rögtön kihasználtam, és már mentem is tekerni egy hosszút országúton. Gondoltam jó kis bemelegítés lesz a másnapi Vakond futamra, aminek megint „Eisi" jóvoltából örülhettek kicsik-nagyok egyaránt. Viktorral kitekertünk a bányához, ott találkoztunk Fehér Csabival is, mivel master 1 váltóban indultunk egy 3 fős csapatban. Gyors regisztráció, aztán irány a föld gyomra! A szokásos farsangi öltözékeken túl a bejáratnál rögtön szembe jött Leia hercegnő, majd miután egy buckalakó leolvasta a karszalagom belépőkódját, már gyanús volt valami… A pályabejárás kicsit érdekes volt, miután a nagy pályára egyszerre eresztették rá az összes kategóriát. Az egyetlen lépcsőnél óriási dugó alakult ki, ezért az első pár kör értékelhetetlen volt. Utána azért már kicsit csökkent a forgalom, így az utolsó 3 kör már jó tempós lett, lehetett próbálgatni a valós kanyarsebességeket, közben minden körben lézerkarddal mutatta egy Jedi lovag a helyes irányt :). Sajnos voltak megint csúszós részek, szedte is az áldozatokat a pálya rendesen. A lila bringa egész jól bevált, a gumik szintén, bár így utólag talán lehetett volna még engedni belőle… A futamunk 15:00-kor kezdődött és mivel nem akartunk fagyoskodni, gyorsan beugrottunk egy spinning edzésre Viktorral. A végére rendesen fújtattunk a szobabringákon, ennél jobban nem is lehetett volna bemelegíteni:)!

A csapattaktika a következő volt: Én leszek az első, mivel a trekking bringás cipőben jobban lehet futni, mint spd-ben, ezzel nyerünk rögtön a rajtnál, mivel egy kb 70m-es futókörrel indultunk. Középen Viktor tartja a helyezést, aztán Csaba a végén sprintel egy nagyot… A fenti elképzelés működött is, csak közben becsúszott pár nem várt esemény… A futókört több méter előnnyel elsőként zártam, de valaki elépakolta a bringáját az enyémnek, és induláskor összeakadtak, ezért csak kb 5-7.-nek tudtam elindulni. Nem baj, nyomom, ami a csövön kifér. Első körön már 3.-nak fordultam, a második végén pedig már láttam az elsőt! Aztán őt is megelőztem, átmenetileg vezettem, de aztán besokalltam a legcsúszósabb szakaszon, és elestem. A mögöttem jövő szintén, de jött a nevető harmadik, aki így élre állt. A beakadt vaskorlát miatt nehezen tudtam újra elindulni, de aztán a harmadik kör végére sikerült visszahozni a második helyet kb 5 mp-re az elsőtől. Gyors váltás, amit előtte még gyakoroltunk is, aztán Viktoron volt a sor. Első körében kb 20mp lett a hátrány, de aztán jött föl szépen, de mivel ő is esett kétszer, így nem jutottunk előrébb. Csabának maradt 14 mp ledolgozandó hátrány! Körről körre jött föl, az utolsóra már csak 4 mp maradt. A pályának volt egy sötét része, ahol utolérte az elsőt, és előzni akart, de az első kicsit „leszélesedett” és Csaba beakadt a terelőkorlát szalagozásába, és nem sikerült az előzés, így a végén, kb 1-2 mp hátránnyal másodikként zártunk. Kicsit csalódottak voltunk, mert mindhárman odatettük magunkat rendesen és tudtuk, hogy akár meg is nyerhettük volna, de ez egy ilyen sport, és nincs ha… Megbeszéltük a történteket, fújtunk egyet, aztán irány a büfé…egy meleg teáért…

A barlangban volt egy dual fixi 500m-es görgős párbajozós lehetőség is, mondtam Viktornak, nyomjunk egy próbát. Egysebességessel még úgysem pörgettünk görgőn. Szépen behangoltuk a nyerget, aztán rajt! Pörgött a lábam ezerrel, sokat nem is érzékeltem a külvilágból, mert lefelé néztem. Csak a végén szóltak, hogy nyertem, de nem ez volt a meglepetés, hanem az, hogy a nap legjobb idejével egyedüliként mentem be 25mp alá! Az utánam jövőnek adtam majdnem fél mp-t! Nem sokkal később a 2. és a 3. helyezett újra összecsapott, de nem tudtak sokat javítani, még mindig 25mp fölött voltak, de közben izgultam rendesen, kell-e mennem még egy fordulót. Eredményhirdetéskor aztán maga Vader Nagyúr adta át a fenti sprint különdíját, ami egy érem volt. A master 1 eredményhirdetéskor újra találkoztunk vele, de akkor már a KTM SC Ma(e)sterek csapatának adta át az ezüstérmeket. Köszönjük a narancs trió nevében!

A „sötét oldal” csábítása után még egy gyors fotó Chubaccával, majd irány haza megint bringával. A nap végére majdnem 40km összejött, ezért már érdemes volt felkelni! Az ERŐ legyen veletek! KakLac