Duna Maraton

TOP „kerékpártoló bajnokság”, második futam… Amikor beértem a célba és odamentem a csapatsátorhoz, szinte mindenkinek ugyanaz volt a véleménye: egy darabig nem ülünk bringára, annyira elég volt mára, de nézzük miért is. Reggeli kelés, szokásos rutin, minden kicsit gyorsabban, mert ez a verseny (is) szombatra szerveződött, ami nekem nem igazán jön be, mert nincs idő rápihenni a meló után, de hát ez van…remélem, ez nem lesz gyakorlat a későbbiekben. Miután átvettem a nevezéseket kis tanakodás a csapatsátornál, pacsi a fiúkkal, utána felkészülés. Rövid úton elhatároztam, hogy most nem szeretném sokat tolni a bicajt több kilónyi sárral, ezért feltettem a „zetor” gumikat. Rajt elég gyorsra sikeredett, nem kellett sokat a napon állni. Már az elején éreztem, hogy nehéz lesz ez a gumi, elég rendesen szívta az energiámat, de a sárban és főleg a lefeléken teljesen más dimenzióban mentem vele. Amit lefelé nyertem, azt felfelé elvesztettem, de legalább élveztem a lefeléket, és tudtam, hogy ott még sok hasznát vehetem. Így is lett, 65 km-ig egy kínszenvedés volt, szerintem bőven toltam egy órát, Dobogókőre még a sárgumi is kevés volt, agyagozó szakkör és egyensúlyozó tanfolyam felváltva tették igazán nehézzé a terepet. Megint sikerült beváltani a sor és a küllő közé többször is, nehezen tűrte a cucc a sarat. Imre is felért rám, bár nem tudom, hol hagytam el. Kezsó és Lajos kiválóan frissítettek. 65 km-hez egyszerre értem Istvánnal, Imre kb. 2 perccel volt előttünk. Kis olajozás, buzdítás a srácoktól és nyomás. Tudtam, most kell nyomni lefelé, itt még lehet keresnivalóm. A traktoros abroncsok harapták a földet, sorra toltam le az előttem lévőket. 75 km körüli frissítőnél beértem Imrét, meg is jegyezte, hogy már megint sok volt a lefelé és utolértem…itt láttam utoljára, utána elmentem. Tulajdonképpen az utolsó 35 km-re már nem is kellett volna sárgumi, száraz volt a pálya, utólag még most sem tudom, hogy jól döntöttem-e, de az biztos, hogy veszek egy könnyebb gumit… Összességében egy borzasztóan fárasztó és kimerítő pálya volt, amiért csak az utolsó harmad kárpótolt, itt lehetett tulajdonképpen kerékpározni. A szervezés, jelölés kiváló volt, méltó a verseny rangjához és a rajthoz álló nagy nevekhez. Most egy nagy pihi, majd egy pontvadász XCO a Pilisben…