Menü
Bezár

Duna Maraton

2010. július 6, 14:13

https://www.youtube.com/watch?v=IslbiyffXG0

Aranyak, ezüstök, bronzok…

Elit Master1 (87 km)   Elit Master2 (87 km)  
2. Horváth Csaba 4 óra 25p 35mp 1. Böhm Lajos 4 óra 28p 17mp
12. Kakas László 4 óra 52p 43mp 7. Vereby István 5 óra 13p 31mp
30. Pálosi Zoltán 5 óra 40p 15mp 20. Plájer Lajos 6 óra 12p 18mp
Elit Felnőtt (87 km)   Elit nő (68 km)  
11. Vámosi Gergő 4 óra 27p 19mp 9. Simon Emese 5 óra 02p 41mp
Elit Master2 nő (68 km)   Középtáv Master1 (68 km)  
1. Dr. Cseh Veronika 4 óra 04p 25mp 3. Fehér Csaba 3 óra 28p 04mp
4. Skerletz Imola 6 óra 11p 40mp 88. Németh Tamás 4 óra 49p 02mp
Középtáv Master2 (68 km)   Rövidtáv Master2 (30 km)  
5. Lakatos Péter 3 óra 54p 50mp 43. Vikker László 1 óra 50p 38mp
27. Horváth Pál 4 óra 34p 18mp 53. Csohány László 1 óra 56p 25mp
33. Mesics Péter 4 óra 45p 34mp 66. Jánosa Gyula 2 óra 02p 55mp
Rövidtáv Felnőtt (30 km)   Rövidtáv Master3 (30 km)  
4. Süle Róbert 1 óra 12p 06mp 2. Démi József 1 óra 27p 12mp
86. Simon Róbert 1 óra 55p 17mp 7. Lénárt László 1 óra 34p 27mp
Duna Maraton kicsit másképp…

Az utóbbi hónap(ok) esőzései a Pilist és környékét sem kímélték, ezért kisebb módosításokra szorult a korábbi jól bevált nyomvonal. Rövidebb, szárazabb, terepesebb és emiatt szerintem sokkal jobb is lett a végeredmény! A korábbi BBF szervezési botránya után jó volt végre egy megszokottan jó hangulatú és rendezésű versenyen indulni. Ismert arcok, vagy épp azok hiánya (Ádámot látta vki?) és a jól bevált FIRE adta meg az alaphangot. Csapat létszáma már –már kisebb karavánéval vetekedett, ezért a narancs szellem is ott volt rendesen. Szokásos rutin után már ott pacsiztunk a rajtnál. Most eldöntöttem, hogy figyelek a pulzusra, és bejött. Az elején nem vitt el a hév, (aztán metróval ment tovább (a szerk.)) utána meg szinte végig előztem.

A már említett pályamódosítások miatt az új részeken óvatosan is mentem, kicsit még szoktam a bringát is, mivel megint a merevfarúval mentem. Feltankoltam rendesen, ezért jó néhány frissítőt ki is hagytam, de nem hiányzott, sőt! Mivel a ritmus sem szakadt meg ilyenkor, egyszer csak ott találtam magam az elején, olyan arcok között, akikkel nemigen találkozom, illetve elhagytam olyanokat, akik inkább engem szoktak…

Kb. 30-tól folyamatosan űztük egymást egy Fillaris sráccal (Szabolcs), aki össztelóssal volt. Épp zúzok lefelé egy kövesen, egyszer hallom, hogy jön valaki. Na, felkötöttem a nyúlcipőt és mintha a rombolóval lettem volna, toltam. Később is ez ment, hol én, hol ő ment elöl, nem hagyva ezzel egy perc pihenőt sem a másiknak. Igazi fair-play küzdelem egészen a végéig és mellesleg jó volt tudni, hogy ezzel a bringával is mennek a lefelék. Sajnos Iminek nem volt szerencséje, mert rögtön az elején egy kő útját állta és összetörte magát, Pista megállt segíteni, így őket később nem is láttam, mert az első aszfaltoson már elmentem mellettük. Innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk Iminek! Ha összeforr a kulcscsontod, remélem meccselünk megint! A jó kis üldözésnek köszönhetően kb 50-nél már felértük a középtávot. Innen dugó volt a pályán, majdnem berekedtem, a sok „balról hosszú” mondogatásától.

A 70-es frissítőnél találkoztam Emesével, akinek idén ez volt az első versenye, remélem, látunk még! Az élmenők hozták a kötelezőt. Roni, Lajos nyert, Hocsa második, középen Mr. White bronzos, Robi visszatérve a rövidtávra egy negyedikkel indított, Joko második. Gratula mindenkinek, aki ott volt! Jó kis verseny, gyors, majdnem száraz pályával, egy pici eltévedéssel, jó hangulattal és egy csak Harangra jellemző dologgal! Ez pedig a pálya hossza, amit soha nem sikerül jól lemérni! KakLac

A rajtnál szokás szerint lepacsiztunk a hosszútávos kollégákkal, majd Fire után felügyeskedtem magam a mezőny elejére. Salamon toronynál egy páran megrántották, de mivel tudtam, hogy kb. 10 km-es mászás jön, nem nagyon igyekeztem utánuk. Aszfaltra érve kicsit megnyugodott a tempó, Gergő előttem, kategória ellenfelek mögöttem. Pap rétnél beértem Gergőt, de a Pilisszentlászlóra vezető technikás csiki-csukiban ellép, csak a Kisrigó melletti első frissítőnél látom meg újra, ahol egy izót legurítva harmadmagammal üldözöm tovább. Egy patakátkelésnél aztán újra egymásra találunk és innen nagyon jól összedolgozva haladunk Pilisszentkereszt felé. A faluba vezető köves zúzáson aztán megint megúszok Tőle és sajnos ezt a hátrányt Dobogókőig nem tudom ledolgozni. Dobogókőn aztán kicsit többet időzök a frissítőnél, energiabombák betol, kulacs újra tölt, go. Hoffman kunyhóig egy köves-vízmosásos szakasz következett, amin lefelé gurulva könnyen elbambul az ember, de ha egy kicsit megnyomja, akkor sokat lehet hozni. Én is így tettem, Kusztor Petit és Halász Robit is levadászva a patak átkelés után újra Geri mögött voltam. A kulacs viszont valahol elszállt, hurrá! Pilisszentlélekre beszáguldva együtt kezdtük az újabb mászást, de egy pályaszalagot benézve erdei ösvényre kanyarodunk, Szlobodnyik Zsolti gurul velünk szembe, szerinte nem jó az irány, de visszafordulni már nem akarunk, megyünk tovább. Az emelkedő tetején visszacsatlakozunk az aszfaltos részre és meglátjuk magunk előtt Kusztor Petit. Frankó, -2 perc. Újra Dobogókő felé vesszük az irányt, de a meredekebb részeken szétszakadunk, Kusztor Geritől, én pedig Zsolesztől tudok távolodni, a frissítőhöz már 2-300 méter különbségekkel érünk. Mivel kulacsot senki nem tud adni, ezért egy fél literes palackot nyomok a hátsó zsebembe és betolom második X-Iont gélemet is az új energiaszelettel lefojtva. Ízlik. Kicsit meglep, hogy kategóriámban még mindig elöl vagyok, de ahogy száguldottam vissza Pilisszentlászlóra, Vizdák Jani megjelent mögöttem. A frissítőnél meg kellett állnom, Neki viszont volt embere és ez lélegzetvételnyi előnyhöz juttatta. Egy kis réti dagonya és egy újabb patakátkelés után ismét meglátom Gerit, kapaszkodok, köves emelkedő, aszfalt, majd Pap réten megfogom. Innen felváltva vezetve együtt száguldunk, kerülgetve a középtávosokat, egy KTM-es vonat (Tamás, Pali, Mese) pedig gálánsan enged minket tovább. Mester rét előtti murvás szerpentinen Gerinek jobban pörögnek a lábai, én pedig próbálok Tőle többet megtudni a hullámvölgy fogalmáról, de megnyugtat, hogy Ő sincs már topon. Azért elmegy. A frissítőnél megint meg kell állnom, de úgy tűnik, 70 km-el a lábamban minden ok, innen már nincs sok, talán bő fél óra és Visegrádon vagyok. A várhoz vezető úton az egyik kanyarban Geri vigyázállásban áll a pálya mellett, begörcsöltek a lábai, de annyira, hogy nem tud visszaülni a bringára. Adok Neki egy kis mentális löketet, de mivel kezdek kivergődni a hullámvölgyből, megyek tovább. Felmászok Salamon toronyhoz, egy kis csiki-csukis száguldozás, majd az utálatos Duna parti sík. Cél. 2. Jobb, mint amire számítottam, és nem vagyok kimerült, nocsak. Iminek jobbulást, pár csontja most több darabban van, de erős, Porecben már újra együtt zúzunk.
Csaba