1. nap, péntek Túravezető: KeZso és Szücsi Táv: 64 km Résztvevők: Lajos, Baresz, Jokó, Pálosi Z. Beszámoló: Lajos

Megunhatatlan Kab-hegy, a helyi Muck/Hermes. Tempós felfelék, látványos szerpentinek, napsütéses hegyoldalak. Kezsó elintézte! Jó kis dombokat/hegyeket, meg jó időt hozott össze a csapatnak, már az első napra. No meg izgalmakat a speciális, harmadik generációs edzésmódszerével amit a 10. km-nél mutatott be a kőkemény hátonhempergős páros izomgörccsel.

Tovább haladva egyre növekvő tempó mellett hegyibefutó szimulációt végeztünk a csúcsra érve. Visszafele a megszokott tempó az elvárható gyönyörű helyeken. A campingbe visszaérve egy kis nyújtás, egy kis regenerálódás, majd a kerítések csapdájában kalandosan felfedeztük az uszodát. Retro érzés a köbön. Ez az uszi megér pár sort! Bilétás fogas/zsák kombós ruhatár, IV. osztályú üvegvitrines büfé, kertiszékes, műmárvány asztalos váró, zsilipes vasajtó, na és mindenütt az elpusztíthatatlan műanyag lambéria. Mindez kiegészülve a beépített és a leltárban már biztos tételként szereplő helyi arcokkal. Király érzés és király ár. Az úszást hanyagolva a szaunát támadtuk meg, ami elképesztően felfűtött hatalmas finn jellegű volt. Itt nagy örömünkre meglátogatott Imi is. Három kört bírtunk, aztán este már Kaklaccal kiegészülve Kezsóék kedvenc pizzériájában töltöttük az időnket, meg a szénhidrát raktárainkat. Este kevés szakértés, majd alvás.

2. nap, szombat Túravezető: Kezsó és „Szücsi” Táv: 60 km Beszámoló: Kaklac

Ez a nap két részből állt. Mentünk egy 73km-es kört délelőtt, és egy 61km-eset délután. Közben megszaporodott a létszám is, mivel megérkezett Magyar Viktor, az új csapattársunk, illetve Zentai Tomi és Boros András is, valamint péntek este végre én is eljutottam az első edzőtáboromba. Az előző kettő sajnos kimaradt, de most gondoltam, bepótolok mindent, és a négy napra megcéloztam egy Trans Hungária szimulációt. Estére pedig Vali is megjött, hogy kicsit javítson Zozi állapotán, mivel épp lázban égett, ennek ellenére még a délelőtti etapot teljesítette. Csatlakozott még néhány helyi erő is, „gumis Zsolti”, illetve Kati a master1-es női kategória új reménysége. Az előző napiak közül pedig Lajos, Jokó és Baresz is nyomta tovább… A délelőtti kör még kicsit sáros volt itt-ott, mert a hirtelen melegedés meglepte a természetet is, de örültünk, hogy végre nem kellett kamásli. A sárvédő jót tett, nem lett csupa sár a folyós matériától a mez, de ez hamar szemet szúrt a többieknek és összeesküdtek ellenem, miközben elöl tempóztam felfelé a hegyre. Be kellett sároznom a mezemet nekem is, nem volt mit tenni, a fekete téli gatyára ráírtam sárral, hogy KTM, elindulás előtt meg Baresztól kaptam egy szép nagy sáros tenyérlenyomatot a hátam közepére, mint valami „Uruk-hai” harcos Vasudvardból… Délután egy körül értünk vissza, gyors kaja, kis pihenés, és máris aszfalton tempóztunk kifelé Ajkáról, hogy a vigántpetendi szerpentint megmásszuk. Egy laza 40-est terveztünk, ami több mint 60 lett, és kemény tempózás Szücsi után, akinek természetesen továbbra sem szabad kritizálni a vázgeometriáját és nyeregmagasságát. Viszont teli talppal úgy nyomja kiállva felfelé, hogy nem győztem kapaszkodni utána, remélve, hogy utolérem, de hiába. Győzött az őserő… Az erős tempó és a sok km itt-ott kicsapta a biztosítékot, ezért még láthattunk egy combos 40km feletti „levezetést” Lajostól, aki így köszönte meg az aznapi túravezetést. Este már ő is mosolygott rajta, mondván, ami nem öl meg, az megerősít!

Elnökúr is tiszteletét tette a délutáni etapon, küzdött rendesen az össztelóssal, de becsületesen lenyomta a távot! Este kis csapatgyűlést tartottunk, ahol Laci megtartotta „évértékelő” beszédét, illetve elhozta mindenkinek a Sopron város által átadott 2010-es sporteredményért járó óriáskupát, amit persze rögtön megtöltött pezsgővel, és körbeadtuk egy-egy kortyintásra, példaképül minden csapattagnak, réginek és újnak egyaránt!

3.nap vasárnap Túravezető: Imi és „Szücsi” Táv: 113 km Résztvevők: tegnapi csapat annyiban változott, hogy Elnökúr és Zoziék elmentek (sajnos nem lett jobban…), Gergő és Roni pedig megjött. Beszámoló: Kaklac

Mai cél a Kőris hegy volt, illetve a Bakony Maraton útvonala, melyet Imi navigációjával sikerült is „néha” érinteni. Volt kis sár is, ami egy kollektív bringapucolást eredményezett az erdőben, de hát az MTB még mindig nem szobabicikli ugyebár…

100 km-t terveztünk, de mire elértünk Bakonybélbe, már 60 felett járt a megtett km, ezért csak páran vállaltuk a csúcstámadást. Gergő és én meghúztuk elöl kicsit, mert már fáztunk, Imi meg jött a lányokkal. Mondhatom jó kis mászás volt, de igyekeztem zónán belül maradni, és csak a végén gyilkoltuk egymást Gergővel. Fent gyors fotó, gél, meg ami még volt, aztán jött egy negyedórás lejtőzés 40-es átlaggal… Nap szomorú pillanata egy bukás volt, ami Imi és Roni között történt egy kormány összeakadást követően. Kicsit leamortizálódtak a pilóták, illetve Roni nyerge bánta (meg is könnyezte hirtelen szegényke…), de hát előfordul ilyen is néha. Ez egy kicsit mentálisan is betett, hazafelé már csak hárman maradtunk, mert az előbbi ötösfogat megbomlott, Iminek sietni kellett melóba, meg kórházba beteglátogatni, ezért nyomtuk elöl felváltva, mint „süket a csengőt”…Kati meg csak jött utánunk szélárnyékban, ami szintén szép teljesítmény volt. Még egy érdekesség reggelről… Az ajkai különítménynek köszönhetően a helyi TV riportot készített a csapattal, ahol egy gyors kérdezz-felelek után már a technikai részletekbe avatták be a riportalanyok a nézőket.

4.nap, hétfő Túravezető: KeZso és Imi Résztvevők: tegnapi bandához még megérkezett Németh Tomi is reggel, illetve „gumis” Zsolti is csatlakozott ismét, miután a tegnapi első emelkedőt követő „olajozott” lelépése miatt Lajostól megkapta a bajnoki letolást, ezért ma szó nélkül (már ha nála egyáltalán lehet ilyenről beszélni), tekert a bolyban, ami már egy komplett mezőnnyé fejlődött. Ez a fajta fegyelmezett közlekedés néhány pilótának nehézséget okozott, de némi eligazítás után már mindenki szépen váltotta a sor elejét, hogy mindenki küzdjön egy kicsit elöl a széllel is.

Mai cél a Somló volt, előirányzottan kb. 60 km, de nem hittem már senkinek, ezért úgy készültem, mintha 100-at mennénk, ami részben bejött, mivel a vége 87km volt. Kezsó valahogy körkörösen vitt minket a hegyhez… Egyik korábbi bringatúrámról rémlett a 25%-os emelkedő a végén, mondtam is a többieknek, hogy készüljenek, mert combos lesz! Egyben magamat is bátorítottam, mert a 22-24-es áttétel kicsit karcsúnak tűnt az edzőgépen, de hát ez van, ezzel kell megoldani… Tettünk egy kis kitérőt a vörösiszap katasztrófa sújtotta övezetben, ami ennyi idő után is rémisztően mutatott, néhol marsbeli táj kietlenségével vetekedett. A gáthoz nem engedtek közel minket, de látva a sok lebontott házat és tönkrement háztartást, nagyon sokkoló volt a látvány. Ez a seb még a Somló tetejéről is látszott. Kis pihenőt tartottunk a kilátónál, ahová mindenki hősiesen feljött, majd lefelé egy „alternatív” útvonalat választottunk, Gergő és az én legnagyobb örömömre, mivel egy komoly DH pálya részlet volt, óriási kövekkel és letörésekkel. Gergő háromszor (természetesen merevvilla és legalább 70cm-es kormány), én kétszer repetáztam, KeZsó meg közben videózott… a többiek inkább letolták a bringát ezen a részen… Hazafelé megint „kötelékrepülés” volt, Imi is megérkezett, és hazatempóztunk. Este a megmaradt tagokkal és természetesen a helyiekkel tartottunk egy kis rögtönzött záró estet, ahol megköszöntük a vendéglátást, a túravezetést. Lajos jelképes kis ajándékcsomagokat is osztott az ajkai különítménynek.

5.nap, kedd Túravezető: Szücsi és Imi Résztvevők: Kati, Lajos, Jokó meg én… Beszámoló: Kaklac

Erre a napra már nagyon kevesen maradtunk, pedig talán ez volt a legjobb etap. Sok és változatos terep, kevés aszfalt, gyönyörű táj, kemény mászások, köves lefelék, tulajdonképpen egy könnyebb hosszútávú maraton pálya volt. Taljándörögdön még megnéztük a magyar „Űrközpontot” is, ahol az óriási tányérantennák mutatták, hogy náluk más is jön az m1-en kívül!

A cél Zánka volt, ahol egy Balatonba nyúlással nyugtáztuk is, hogy még hideg a víz, ezért bukófordulóval már másztunk is vissza a hegyre. Imi mondta, hogy ez kb. 70 lesz, de már csak nevettem a végén látva a 80 km-t az órán…kb. Harang jelöli ki így a pályát, de tulajdonképpen milyen pályát? Épp az volt a jó ezekben az etapokban, hogy spontán jött néha, inkább élménybringa volt, mint edzőtábor, persze azért odatettük magunkat. Ez nekem annyira jól sikerült, hogy a jobb achilleszemet meg is húztam, picit besokallt szerintem, de inkább most jöjjön ki, mint egy többnapos maratonon. Nagyon nem esne jól feladni a 3. napon emiatt… Összesen 414 km-t tekertem a négy napom alatt, amivel teljesítettem a kitűzött célomat, ezért elégedett vagyok. A bokám remélem rendbe jön, pihentetem, aztán pedig (Lajost idézve) várom, hogy emlékezzen a szervezet erre a fantasztikus edzőtáborra, amin végre ott lehettem! Köszönöm még egyszer KeZsónak, Szücsinek, Iminek és Katinak a szervezést, Arinak és Szilvinek, hogy nélkülözni tudták párjukat erre a néhány napra!