Igen, már ilyen is van kis hazánkban így szeptember végén. Korábban szeptember első hetében a csillebérci 24H tanyázott itt az éves versenynaptárban, majd miután az leköltözött Zánkára, Velence került a helyére. Az idei nagy ultra sorozat utolsó (5.) állomása volt ez nekem a 8-10-24-10H versenyek után. Mivel a 24H már erősen „kétszemélyes” verseny még szólóban is, ezért újra összeállt a szokásos FLYING ROOSTERS RACING TEAM bátyóval. Nagyon jól összeszoktunk már az elmúlt 7 évben, huh, tényleg ilyen régóta nyomjuk??? Velence közel van és a rajt is 14:00-kor kezdődött, ezért még volt idő felmenni Csillebércre a tesztnapra, ahol beugrottam a HIGH5 sátorba Bereczki Lacihoz egy kis üzemanyagért, illetve összefutottam a frissen nyílt FOCUS BUDA üzlet szerelőjével Soós Tomi csapattársunkkal is. Utólag is köszönöm a rendkívül gyors és precíz ügyintézést a vázcserénél! A „race pakkot” már rutinból csomagoljuk tesóval, külön táblázat van erre, így nem hiányozhat semmi (és nem is szokott :)), a helyszínen pedig jó „MacGyver-ként” megoldjuk a váratlan helyzeteket. A rendezőkkel szerencsére sikerült itt is előre lelevelezni a dupla szólós rajtszámot, így a tartalékbringa itt is tökéletesen működött időveszteség nélkül. Bátyó ráadásul bevásárolt interneten pár brutális fényerejű „fotonágyút” hihetetlen alacsony áron, így watthiányban nem szenvedtem. A legutóbbi zánkai éjszakai betli után sokat gondolkodtunk, hogy miért fáradt el a szemem és a végén arra jutottunk, hogy valószínűleg kevés volt a fény. A verseny előtti héten természetesen alaposan leteszteltem a lámpákat. Az egyik egy egyledes, a másik pedig ötledes volt. A kicsi is simán verte a BBB BLS-63-as lámpáimat, a nagy meg konkrétan felszárította az erdőt. Persze ennek ára is volt, hiszen a nagy akksit 1 óra alatt leszívta. A vége az lett, hogy a kicsit feltettem a sisakra és mivel ennek a lámpának nem volt töltöttség visszajelzője, ezért az egyik BBB-t feltettem a kormányra. Mindkettőt felcsavartam maxra, így még a kanyargós részen is jól láttam mindent és szinte nappali tempót tudtam tekerni éjszaka is. A tartaléklámpa azért is nagyon fontos, mert ezek a ledes lámpák nem úgy merülnek, mint a régi zseblámpák szépen fokozatosan, hanem egyszer csak nyekk és sötétség! Ez egy 50-es lefelénél annyira nem vidám… A verseny helyszíne sem volt mindennapi, hiszen a Pákozd-Sukorói Arborétum és Szabadidő Park adott otthont az eseménynek. Gyönyörű tiszta erdők, levágott fű, gondozott terület várt minket. Az erdei iskola adta a vizesblokkot. Egy probléma volt talán, az pedig a korlátozott áramellátás, mivel generátorról üzemeltek, de egy központi töltősátorral ezt is megoldották. A viszonylag családias jelenlét miatt ez elegendő volt. Volt tábortűz, ahol melegedni lehetett. Szükség is volt rá, mert az éjszakai derült, csillagos égbolt miatt volt olyan időszak, amikor 6 fokra is lehűlt a levegő és komoly harmat is érkezett, de legalább nem volt por :)! Kb 10-en voltunk a nevezési listán szólóban fiúk és természetesen Barcsik Emese, aki már-már rutinos női ultrásként egyedüli női indulóként vágott neki a távnak a többi „Életerős” sráccal Szegedről! Mivel „földik” vagyunk, mindig váltunk pár szót verseny közben. Frissen alakult egyesület tele villám lábú srácokkal, és igazi csapatmunkával, hiszen a hasonló rendezvényeken (és itt is) tarolnak a dobogón! Az ismert szólós „nagy nevek” most nem jöttek, nekik a 10H volt az utolsó hosszú idén. Aki ismerős volt, az elnyűhetetlen „Kasza” (Kaszanyiczki László) aki hihetetlen erővel rótta a köröket és küzdötte fel magát a dobogóra! Maradt a „sötét ló” faktor :). A pálya karaktere kicsit hasonló volt a Holdfényligeti 10H-éhoz, csak kicsit nyújtottabb. A rajt után egy lassan emelkedő majdnem sík széles füves résszel indultunk, majd ráfordultunk a középtányéros hosszú emelkedőre. Felérve kis csiki-csuki a fák között, majd megint egy síkabb rész, egy alattomos sok visszaváltás igénylő emelkedő, némi hepe-hupa, megint egy kis sík és fel a kilátóhoz, onnan pedig 1km lefelé zörgetés egészen a célterületig, ahol kb 50-ről lassítottunk vissza a balos kanyar előtt. Itt volt a váltózóna és a mi táborhelyünk is, ahonnan bátyó osztogatta a frissítőt. Az első két óra viszonylag eseménytelen volt, 1:50 körül már minden szólós versenyzőnek kört adtam, lendületesen haladtam. Az első kiállás is kb itt volt, ahol a cserebringát használtuk. Közben bátyó lepucolta és megolajozta a FOCUST. A következő hasonló kiállás már a lámpaszerelés volt kb este 6, fél7 körül, illetve ezt (napnyugta és napkelte ideje) egészen pontosan meg tudtam nézni a SARIS Cycle Ops computeren, hiszen az aktuális hőfok mellett ezt is mutatta, hihetetlen okos kis kütyü. A napnyugta után átváltott a háttérfényre, hogy mindent lássak folyamatosan. Ez persze azzal járt, hogy az akksi gyorsabban merült, és mire észbe kaptam, már majdnem lemerült. Szerencsére előtte még átállítottam (legalább 5 beállítási paramétert) a háttérfény erősségét, időtartamát, alvó módot, stb. Hiába, használat közben jön rá az ember, mire is képes a szerkezet! :) Az mindenesetre kiderült, hogy fél nap intenzív működést biztosan kibír (lásd 10H) az akku még ekkora kijelzővel is, de a 24H már sok neki, töltést igényel. Mivel számítógép nem volt nálunk, így micro USB telefontöltővel oldottuk meg a töltést (némi szivargyújtós átalakítással- mondom, hogy MacGyver… :)). Ezzel elkezdődött az éjszakai műszak… Az a Riddick film gondolom megvan mindenkinek, amikor a bolygók együttállása miatt 22 évente sötétség borul a film helyszínére (cím: Pitch Black). Párszor eszembe jutott, mikor az álmosság szörnyetegei ellenem fordultak. Éjjel kettő körül nem is bírtam tovább, így aludnom kellett egy órát. Előtte már vezettem kb 8 körrel és utána is maradt még vagy 6 kör előny. Most nem vártam meg, míg leáll a gyomrom teljesen, hanem még előtte pihentem kicsit, így sikerült annyira átverni a rendszert, hogy kihúztam reggelig, onnan meg már a nap megoldotta az ébresztőt. Volt holtpont éjjel természetesen, nem is egy, de bátyó megint nem hagyott békén, azt az egy órát is kíméletlenül betartotta, egy perccel sem hagyott többet. Azt kell mondanom, hogy soha nem volt még ilyen hosszú egy 24H! Furán hangzik, mert 24 óránál sosem hosszabb, de ez a 12 órányi lámpafényes vezetés brutálisan sok! Egy egész életre megtanultam tisztelni az éjszakát azt hiszem. Nem fizikailag voltam fáradt, hiszen a lábamban volt erő, hanem a szemem akart mindenáron lecsukódni! Persze a gyomrom sem akart igazán működni, hiszen éjjel aludni szokott ő is, ezért most megint próbáltam vmi mást. Furcsán hangzik, de most kifejezetten jól esett a kolbászos kifli almával kombinálva. Felöltöztem rendesen a hideg miatt, de a hőntartáshoz most ez kellett. HIGH5 gélből kb 4-et ettem, viszont az Energy Source izotóniásból most egész jó tudtam inni végig. Többször iktattunk be tiszta vizes és kólás ütemeket, ez is jót tett a gyomromnak. Reggel napkelte után volt a leghidegebb. Az esti 12 fok után lement 6-ra. Estére a téli cuccban voltam és megint jót tett a Gászner Robitól kapott ENDURA MT500 kamásli, nem fázott a lábam. Néha néztem is pár srácot, akik kigombolt rövid mezben hasítottak el mellettem a sötétben, de ők egészen más fordulaton pörögtek. Az éjszakai monotonitásban még arra is volt idő, hogy megszámoljam, vajon mennyit váltok egy körön. Ezen én is meglepődtem, mert 55-ször nyomtam meg összesen a váltókarokat, illetve 10-szer a lockout gombot a teleszkópon…illetve nyomkodtam volna, mert sikerült megint felfedezni egy típushibát a Rock Shox Revelation-on. Azt már lassan megszokom, hogy annyira kimozogja az útját, hogy koppan a vége, legyen bármilyen nyomásra fújva, de azt nehezen viselem, hogy a lockout felső részén lévő műanyag persely 15 fok felett megszorul a házban, ezért úgy kell kézzel visszatekerni, hogy zárjon. Ezzel (is) elbíbelődtem, illetve kiállva tekeréskor hallgattam a BB30 középrész szintén tipikus recsegését az aluházban, de majd orvosoljuk a problémákat. Szezon vége van, lesz rá idő. Mondjuk Szilárd folyamatosan kerepelő bringájához képest én szinte lopakodtam az erdőben. Néha, mikor elrobogott mellettem (4 körön kb kettőt kaptam tőle) szinte felébredtem :). Vasárnap reggel nyomott is egy leggyorsabb kört! Másnap reggel már majdnem 10 körrel vezettem a 2.-hoz képest, illetve 20-al Kasza előtt. Lényegében csak magamért tekertem, nem volt veszély, viszont végig kellett tekernem, hogy lássam mit bírok. Az utolsó kétórás blokkot még jól meghúztam, megint jöttek a 10 perc körüli köridők. Épp le akartam állni egy kicsit, mikor mondja tesó, hogy kb 50mp és már 10 kör előnyöm lesz, NA JÓ! :) Akkor megyek még, hogy meglegyen a support öröme is! :) Két kör azért kellett, mire utolértem Varga Istvánt. Pár szót váltottunk, ha már…és képzeljétek, ő is az én beszámolóimat olvasta a 24H verseny előtt! :) :) Nagyon köszönöm és nagyon örülök, hogy már-már mintaként szolgálhatok az ilyen típusú versenyzéshez. A végére 114 kört mentem, ami a 2,88km-es hivatalos mérést alapul véve 328km és 7467m szintet jelentett (65,5m körönként). A saját célom 400 km volt, de látva ezt a „Salz A”-távnyi szintet elég volt ebből ennyi is! :) Az idei ULTRA statisztika pedig végül ez lett:

8H Mocsáros dűlő	1. hely
10H Marcali	1. hely
24H Zánka	3. hely
10H Holdfényliget	1. hely váltós szólóban
24H Velence	1. hely

Köszönöm az egész éves támogatást a FOCUS TEAM HUNGARY csapatomnak, a FOCUS kerékpárboltnak, a HIGH5-nak, Michi Knopf Radwelt boltjának és a szervizes srácoknak, Gászner Robinak az ENDURA cuccokat, a SARISnak a bringaszállítókat és bringás computert! Az MTBSopron.hu csapatoldalunknak pedig köszönet azért, hogy versenyről –versenyre felkerülhettek a beszámolók! A visszajelzések alapján úgy tűnik, egyre több olvasónk van! A legnagyobb segítő, aki nélkül nem is indulnék ezeken az egynapos őrületeken, az a bátyám, Kakas István, a legjobb supporter! Köszönöm neki ezeket a közös élményeket, a családjának pedig azt, hogy nélkülözni tudták! Csak hogy lássátok ki is ő: többszörös országos bajnok terepíjász, VB 12. és Világjátékok 5. helyezett! :) Idén már nem lesz több tervezett verseny, mostantól örömbringázás töltődés és pihenés váltja a sűrű versenyhétvégéket! KakLac

További képek a galériában.