Menü
Bezár

Garda Maraton – ahol egy kilométert sem adnak ingyen

2016. április 30, 20:34

A tavalyi Salzkammergut Trophy után kezdtünk el agyalni Zoli barátommal, hová is menjünk tavasszal szezonnyitó maratonra. Az egyik kiadványban lettünk figyelmesek a Rocky Mountain Bike Maratonraa Garda tónál, majd megnéztünk egy-két videót a Youtube-on, beszéltünk egy-két, a maratont már megjárt emberrel, így esett végül a választás az április 30-án megrendezendő eseményre. Aztán elérkezett az a várva várt péntek hajnal, amikor elindult a kis csapat Olaszország felé. Utazás közben a nem egyszer láttunk sok havat az osztrák autópálya mellett kb. 700 m tengerszint felett és csak találgatni tudtunk, hogy vajon mi fog ránk várni az olasz alpokban. Ahogy átléptük az osztrák-olasz határt és közeledtünk a célunkhoz úgy javult az idő, havat már nem láttunk, végül napos idő és 20 fok fogadott bennünket Riva-ban. A szálláshelyünkre érkezve gyorsan lapakoltunk és elmentünk felvenni a rajtszámokat, kicsit nézelődtünk a kiállításon majd visszatértünk a szállásra. Egy gyors bike check után főztünk egy nagy adag tésztát, pestoval és tonhallal ízesítve feltöltöttük az energiaraktárakat, aztán alvás. Szombaton korai kelés után kiadós reggeli, Fanni pedig már 7:10-kor el is indult a 7:30-as rajtra. Nem sokkal kesőbb mi is elindultunk Lajossal meg Istvánnal, 7:45-kor pedig már indították is a Ronda Grande-t. Próbáltam tempósabban kezdeni megelőzve az első 5 km-es sík szakasz után kezdődő beszűkült emelkedőn a tili-tolizást. Ez egy ideig jó taktikának is tűnt, de rövid idő után biológiai szükségletem miatt meg kellett állnom. Majd folytatva az első hosszabb mászást egész jól bemelegedtem és valahol az aszfaltos emelkedőn sikerült Lajost utolérnem. Tovább tekerve aztán előjött az a bizonyos jobb farba sugárzó ágyéki gerincfájdalom, amitől a hét eleje óta próbáltam megszabadulni. Mit volt mit tenni, az előttem álló még 50 km-en próbáltam elkerülni a fájdalmat azáltal, hogy a bal oldalamra próbáltam ülni. Ez relatív gyorsan meghozta a gyümölcsét, mert elkezdett görcsölni a bal vádlim. Szuper! Időközben Lajos utolért, majd rövidesen kezdődött az első singe trail lefelé. Rengeteg kisebb-nagyobb kő és szikladarab, de ami a helyzetet tovább bonyolította, hogy minden nedves volt és csúszós. Lajossal felváltva nyögdécseltünk, s mire nagyjából ráéreztünk volna köves lefelé ízére újabb mászás következett. Időközben Lajos emésztési problémái is rosszabra fordultak, úgyhogy visszavettünk a tempóból. Mit is tehettünk volna? A kaviccsal felszórt részek még tekerhetők voltak, de a halszálka mintás betonozott részeknél gyorsan rájöttünk, hogy nem hiába lettek lebetonozva. Tovább szenvedve ki ettől, ki attól, de újra eljutottunk egy csúcsra, innen az előzőhöz hasonló terepen zötykölődtünk újra lefelé. Már kezdtem érezni és élvezni is a terep adta kihívásokat, amit kb. a 46. km-nél örömmel tudattam Lajossal. Talán 1-2 percbe se telt el és egy, már nem is olyan vészesen köves részen hirtelen nagy szisszenésre lettem figyelmes. Alig telt el 2-3 másodperc és már le is eresztett a hátsó kerekem. Lajos felajánlotta segítségét, de mondtam menjen csak tovább mert gyorsan megoldom a problémát. Igen ám, de nem egy szimpla kis felütéssel vagy defekttel álltam szembe, hanem a külsőm oldalán egy kb. 1,5 cm szakadás tátongott. Szuper! Mivel folt nem volt nálam, ezért gyors belső csere után addig pumpáltam fel a gumit, amíg nem kezdett a belsőm a repedésen át kitüremkedni – mint később kiderült nem volt több benne 1 bar-nál. Innentől már csak biztonsági tekerés következett, a köves részeken – amiből volt még jó pár km – rá se mertem ülni a nyeregre, nehogy felüssem a gumit. Mikor újra aszfaltos részhez értem, kezdtem megkönnyebbülni, hogy nincs már messze a cél és újra felszabadultabban tudtam tovább haladni. Végül 7 óra 13 perc után értem a célba. Este közös pizzázás következett, mindenki elmesélte élményeit, egy kis borozgatás majd a jól megérdemelt pihenés következett. Vasárnap még szerettünk volna egyet levezetésképp biciklizni, de az eső folyamatosan esett, így a délelőtt folyamán kénytelenek voltunk hazaindulni. A konklúzió: egy hosszútávú maratonra mindig vigyél legalább 2 pótgumit és javítószettet, hátha a külső gumit is javítanod kell. A nehézségek ellenére én nagyon élveztem a köves terepet, mert ilyen terepviszonyokkal itthon még nem találkoztam és úgy gondolom sokat segített a technikai fejlődésemben. Ebből kifolyólag mindenkinek csak ajánlani tudom, ha van ideje és rávalója, akkor látogasson el ide, mert garantáltan páratlan élményben lesz része. Kosányi Ervin Galéria
Név Táv Helyezés (Idő)
Ringelhann Fanni Ronda Extrema 10. (7:08:32)
Plájer Lajos Ronda Grande 90. (6:39:28)
Kosányi Ervin Ronda Grande 211. (7:13:38)