Istria Tour - Porec 2013

A mai napon került megrendezésre a már hagyományosnak számító Istria Tour második szakasza. A tegnapi napon egy 30 km-es etapot kellett teljesíteni a nemzetközi mezőnynek, ma pedig egy 47 km-es szakasz várt a versenyzőkre. A két napot együtt értékelték, holnap pedig egy UCI kategóriás maratonverseny vár mindenkire. A magyarok közül ketten is dobogóra állhattak, Horváth Csaba a Focus Team Hungary versenyzője a mastereknél lett magabiztosan első, megelőzve több olasz, szlovén, horvát és cseh bringást, míg a nőknél Hudák Szilvia a Merkapt SE-ből lett ezüstérmes. Eredmények

Hosszas gondolkodás és 3 év után megint sikerült eljutnom a csapattal Porecbe a Parenzana maraton köré szervezett 3 napos kis évzáró mulatságra. Napokra bontva valahogy így történt :) 0. nap sikerült kifogni két olyan melós napot hétfőn és kedden, hogy kifejezetten jólesett kiszakadni a darálóból. A cuccot már jó előre összeraktam a bringával együtt, aztán már jött is András, hogy együtt menjünk Sopronba, ahonnan a többiekkel mentünk tovább. Miután bepakoltuk a kisbuszt, elfogyasztottuk Adri pizzáit és egy finom bort Miki gyűjteményéből, aludni indultunk a „játékország” szobába. Andrással összenéztünk és rögtön újra gyereknek éreztem magam. András meg is jegyezte, hogy ha most gyerek lenne, pityeregve leülne a szoba közepére és remegő kézzel tapogatná végig azt a rengeteg játékot…meg azokat az óriás dínókat :) 1. nap némi logisztika után reggel még kinyomtattuk a szinttérképeket Miki „műhelyében”, felvettük Tomit, aztán repesztettünk egészen a szállodáig, mivel pályabejárás volt még az aznapi cél. Menet közben megszereltem Miki defektes első kerekét, már csak pumpálni kellett :). Csabáék már ott voltak, Lajosék nem sokkal utánunk érkeztek, így egy gyors öltözéssel már menetkészek is voltunk. A második versenynapi pálya nagy részét sikerült is bejárni, ami nagyon hasznos volt, mert én például csak foszlányokra emlékeztem így 3 év távlatából, főleg úgy, hogy akkor mindhárom nap sáros volt. Miki és Csaba felváltva „vezettek”, ami azt jelentette, hogy vagy nyélen nyomták, vagy épp az utat keresték, de legalább tudtam tartani a tempót. Az emlékezetes köves lefelén aztán begyűjtöttem egy defektet, így megvolt az aznapi szerelés is. Jokó egy bukfencet bemutatva ismét rávilágított egy kötelezően beszerzendő csapat-elsősegély készletre, amit össze kellene állítani, hogy legyen miből sebkötözni. Ennek híján maradt a jól bevált Betadine oldat. A folyó melletti sík murván váltott vezetéssel 40-45km/h között szimuláltuk a bolyozást, majd lerövidítve a pályát visszatekertünk a szállodába. Útközben még megálltunk fügézni, meg szőlőt enni, előbbinél még a tulajjal is találkoztunk :). Délután még maradt idő egy kis tengeri mártózásra is. Napi penzum kb 45 km. 2. nap Megjöttek Wilfing Zoliék is, azután megint pályát jártunk, de most az első versenynapi nyomvonalat, illetve nagyjából azt, mivel a térkép még az előző évi volt és Miki és Csaba- hasonlóan az előző naphoz- mindketten „biztosan tudták a jó utat”, ami persze most sem egyezett, de legalább láttuk mi vár ránk. A defekt most sem maradt el, András és Lajos is begyűjtött egyet. Délután már megtaláltuk a bringás raktárat is, ahol volt slag és le tudtuk pucolni a technikát. Némi strandolás után kitaláltuk, hogy csónakázunk, amiből végül Vizi biciklizés lett. Hát persze, hogy ott is versenyeztünk, de nem volt esélyünk a „tükörlábú” súlytalan sprinterek –Hocsa és Miki- ellen, legfőképpen azért nem, mert kb egy tankerral egyenértékű merülésünk volt 4 bringással a fedélzeten. Váltva tekertünk, de csak vízi pisztollyal tudtuk őket utolérni :). Miután jól beállt mindegyikünk lába a nagyon rossz geometriájú tekerés után, a parton lazítottunk tovább és jól kielemeztük a jövő évi FOCUS kínálatot. Este vacsora, ami a reggelihez hasonlóan rengeteg mennyiségű kaja elfogyasztását jelentette. Ebédelni nem is kellett, annyit ettem, de mivel utána kellett egy kis mozgás, lesétáltunk a Croatia rally park fermé-jébe, ahol sok magyar autót is látva csodáltuk meg a járgányokat. Némelyiknek olyan hangja volt, mint egy repedtfazék :). Napi penzum kb 35 km. 3. nap Első versenynap a szőlőtőkék között Funtana-ban. Délelőtt rövid városnézés, majd egy kellemes pizzázás a parton. Nevezésen gyorsan túlestünk a szálloda aulájában. Rajt délután 4-kor! Cél, ragadni Csabára és Mikire és megpróbálni minél gyorsabban menni! Utóbbi nem az én műfajom, főleg nem 33km-en. A gyors kezdés után éreztem is, hogy egyszer csak elszáll az erő a lábamból, de utána meglett és Miki után sikerült 12-ként beérnem kevesebb, mint 2 perccel lemaradva. Csaba másodikként várta a következő etapot. Hazafelé tekerve a parti sétányon Miki tovább folytatta a versenyen bevált kanyarodást, de az egyiknél kicsit túlhúzta és az első kerék kifordult alóla és egy rendes horzsolással zárta a mutatványt. Ettől kezdve” Motován” kanyarnak hívják azt a helyet :). Némi Betadinos kezelés és sós tengeri fürdőzés után sikerült valamennyire regenerálódnia, de látszott, hogy nem esett neki túl jól a dolog. Vacsoránál rövid taktikai egyeztetés után arra jutottunk, hogy Csaba megy az első helyért, mi pedig megpróbáljuk követni. Ha ez nem megy, akkor együtt megyünk a folyóig, hogy a síkon tudjunk segíteni egymásnak. Napi penzum kb 45 km. 4. nap Második versenynap Tar-ban. Egészen komoly mezőny gyűlt össze. Csaba rögtön látta és mondta is, hogy kire kell figyelni és ki van előtte-utána. Mikivel pár méterrel előrébb álltak be a rajtba, így volt mit ledolgozni az első 10-15 km-en. Konkrétan „fibrilláltam” 95%-os pulzuson, míg Mikit utolértem. Aztán mondtam neki, hogy nyomjuk meg egy kicsit, hogy felérjünk az előttünk haladó bolyra. Ezt sikerült is végrehajtani, de itt egy kicsit megfáradtam és pár méterrel megúsztam mögöttük. Próbáltam tartani a pozíciót, ha már felküzdöttem magam, de aztán hirtelen kiállt Miki defekt miatt, majd látom az első helyezettet is szerelni. Ha Csaba ügyes, még nyerhet gondoltam és már gyorsan új célt is kerestem, ami az előttem lévő boly utolérése volt még a folyópart előtt. A hosszú kövesen megint láttam egy srácot, szerintem a tegnapi harmadik helyezett volt, így Csabának már komoly esélye volt a győzelemre! Hárman nyomtuk a síkot, de nagyon nem akarózott a többieknek a vezetés, így felért ránk a 30-as tempónál egy másik boly. Sokat dolgoztam elöl, akkor mentünk is 35-tel, de aztán látva a többiek passzivitását, szépen hátrasoroltam, kicsit tartalékolva az emelkedőre. A folyó után volt egy tolós rész, aztán meg a hullámos emelkedő sok murvával. Nyomtam, ami a csövön kifért, mert iszonyat tempó volt. Kicsit nem figyeltem, és máris hárman elmentek… A végén felértem azt a srácot, akivel legtöbbet mentünk elöl a síkon és egymást segítve nyomtuk az utolsó aszfaltosig. Ott belassult, aminek nem örültem, mert jött mögöttünk egy komoly boly. Cél előtt 500méterrel kiborítottam oldalra és végignyomtam a célig. 4 helyet javítva 8. lettem, Csabától összesen 11percet kaptam. Miki sajnos kiállt a defekt miatt, Tomi pedig begörcsölt és a „neutrál” kocsival jött be, de a többiek végigmentek. Sok magyarral találkoztunk, ott volt a Merkapt különítmény és pár Lódarázs is „elzümmögött” az otthoni kaptárból. Együtt megvártuk az eredményhirdetést és örültünk Csabának, aki nyert, és Szilvinek, aki végül másodikként zárt a női összesítésben! Este a vacsora után egy közös beszélgetéssel értékeltük a napot egy rögtönzött „klubgyűlésen”, majd próbáltuk kitalálni, hogy az időjárás jelentésekben látott felhőkből mi ér ide holnap… Sajnos odaért az összes, és már reggel komoly eső alakult ki, így jobbnak láttuk kihagyni a maratont. Utólag jól döntöttünk (bár én nagyon nem szeretek benevezett versenyt lemondani/feladni), mert az elindulástól egészen hazáig esett az eső, az autópályán voltak olyan részek, ahol félméternyi vízátfolyások voltak… Nem hiányzott az egy heti szerelés és alkatrészcsere, ami egy ilyen sáros menet után szokott jönni. Majd legközelebb talán sikerül kifogni végre egy igazán napos hosszú hétvégét! Nagyon köszönöm a lehetőséget és a támogatást a klubnak, Andrásnak az egész éves autókázást, Mikinek pedig a dinoszauruszos szobát és az F1-es élményt az autóban oda-vissza :)! Jó pihenést mindenkinek! KakLac