Menü
Bezár

KTM gyárlátogatás

2010. január 26, 10:03
Látogatás a Nagytestvérnél

Tavaly év végén kaptunk egy kedves meghívást a KTM gyártól, majd sokadmagunkkal -közel 30-an- éltünk is a lehetőséggel és nekivágtunk az útnak…

Mielőtt azonban belemennék a részletekbe, jöjjön egy rövid történelemlecke:

Az osztrák Mattighofen kisvárosában található cég története 1937-ig nyúlik vissza, amikor Hans Trunkenpolz megalapította Felső-Ausztria legnagyobb motorkerékpár és teherautó szervizét. 1953-ban alakult meg Ernst Kronreif és Hans Trunkenpolz közös cége, a Kronreif Trunkenpolz Mattighofen. Kerékpárgyártással 1964 óta foglalkoznak, kezdetben kizárólag hagyományos utcai-, később egyre szélesedő palettával jelentek meg a piacon.

Évről-évre találkozhatunk az új fejlesztésekkel. Rendkívül innovatív tervezői munka áll a több mint 100 modell mögött. Alig jelentek meg a 2010-es modellek, a jövő évi kollekció kezdeményei már ott lógtak a falon.

Az új irodaház előcsarnokában már várt minket Bruckmüller úr, aki röviden üdvözölt minket, vázolta a napi programot, majd körbevezetett a gyártósoron. Érdekes volt látni, ahogy az egyes szerelőállásokban egy férfi és egy női dolgozóból álló duó milyen gyorsan összerak egy új bringát. Minden alkatrész precízen előkészítve, szakszerűen célszerszámmal beszerelve, majd ellenőrizve. Ezután minden bringa átesik még egy utolsó ellenőrzésen, és jöhet a csomagolás.

Láthattuk az idei modellek matricázását is, ami egy nagyon pepecs meló. Kicsit többen is dolgoznak itt, mint korábban, mert sokkal időigényesebb a művelet, mint az eddig megszokottnál volt. A végeredmény egy alig tapintható vastagságú matrica, mely lakkozás után nyeri el végleges formáját. Hiába, a szépségnek ára van… Az előre legyártott aluvázak festése és porszórása is itt történik. A karbon vázak felületkezelését a váz beszállítójánál végzik, mivel az egy más technológia. Ezért is van az, hogy az ezekkel szerelt bringákra sokkal többet kell várni, mint az alu típusokra.

A tervezés, a tesztelés és a minőségellenőrzés azonban teljes mértékben itt történik. A távol-keleti vázgyártóknak tehát szigorú feltételeknek kell itt megfelelniük. Saját laborjukban fárasztják a különböző modelleket, ahol néhány nap alatt több évnyi erőhatásnak vetik alá a kész bringákat. Folyamatosan mérik a vázak tulajdonságait, így a fejlesztők rögtön visszacsatolást kapnak a megvalósult terveikről. Láttunk rendesen megtekert karbonvázat a kínzópadon, mindenféle káros következmény nélkül tűrte a megpróbáltatásokat. Volt pár kettévágott modell is, ahol a csövek keresztmetszetének egyenletességét ellenőrizték, és persze voltak töréstesztek is, ahol a határterheléseket vizsgálták. Mindezt a folyamatosan kifogástalan minőségért és a fejlesztési tapasztalatokért.

A gyárban külön csarnokban volt a kerékfűző részleg, ahol megdöbbentő gyorsasággal gurultak le a szalagról a kész kerekek. Néhány munkás előre befűzte a küllőket az agyakba, majd egy spéci gépben egy hölgy egyesével pozícionálta a küllőket a furatokba, melyet aztán a gép becsavart és persze többszörösen ellenőrzött. Egy kerék kb. 2-3 perc alatt jött le. A prémium kategóriát külön ellenőrizte egy másik hölgy, ahol ugyancsak számítógép mutatta a tized milliméternyi eltéréseket, melyet a munkás rögtön korrigált. A látottak alapján teljesen érthető volt, hogy miért tanulja valaki ezt a munkafázist két hónapon kersztül. Mint kiderült, más gyáraknak is beszállít a KTM saját fűzésű kerekeiből. Az üzemi bejárás után találkoztunk Carol Chen asszonnyal, aki meglepetésemre kínai származású volt. Ő vásárolta meg a céget 1992-ben és vitte sikerre a KTM álmot.

Ebéd közben még megtudtunk néhány dolgot Spiessberger úrtól, aki Carol asszony után a második ember a cégnél. Elmondta hogy a válság érdekes módon a jobb márkáknál –így a KTM-nél is- növekedést hozott, míg a kommerszebb kínálattal rendelkezőknél lényeges visszaesés volt tapasztalható. Egy-egy új modell fejlesztése 6-7 hónap, persze mindezt egy alapos piackutatás, kereskedői visszajelzés és igényfelmérés előzi meg. Ezután teszik csak be a gyártási programba, melyet egész évre lebontva napi szinten ismernek, mindezt a hatékony és folyamatos termelés érdekében, és persze azért, hogy a dolgozók nyáron elmehessenek 1,5-2 hónap szabadságra, ekkor ugyanis leállás van a gyártási részlegen. A kipihent dolgozók eztán újult erővel ugorhatnak neki az új bicajoknak, hogy a versenyeken mielőbb hajthassuk azokat. A látogatás után gyorsan megtartottuk még ott -és éppen ezért rendhagyó- éves klubgyűlésünket, majd megköszönve a lehetőséget elbúcsúztunk és néhány vágyakozó pillantást vetve a KTM csapatkamionra elhagytuk a narancs bringák birodalmát.

KakLac