• aug : 30 : 2016 - V. MTB verseny
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

Szombathely – Holdfény Liget kalandpark

Egyre feljebb…

A múlt heti Szilvásvárad Maraton után most megint egy hosszú „műszak” következett egy 10 órás maratoni verseny formájában Gyöngyösfalun, a Holdfény Liget Kalandparkban.

A szervező egy tavalyi „riválisom” Posfalvi Tamás volt, aki emiatt nem állt rajthoz, így most nem tudtunk megmérkőzni, de jövőre remélem már igen! Pályabejáráson is együtt mentünk végig, néhány helyre még tettünk szalagokat, hogy minden egyértelmű legyen. Ennek ellenére az első néhány körben rendre belefordultam egy szalagba többször ugyanott, de ez azért volt, mert megvezetett egy korábbi nyom…

A nevezés gyorsan ment, mivel nem voltunk túl sokan (egyelőre). Megkaptuk a csipet, aztán mentem öltözni.

A 2,4 km hosszú pálya három részből állt:
-hosszú középtányéros mászás a park körül a végén egy fahíddal
-erdei csiki-csuki kanyargós középső rész a quad pályán
-lendületes-rázós lefelé a végén egy kis fák közötti rombolással, „wallride-al”

Tulajdonképpen egy rövidebb XC pálya volt (talán lesz itt egyszer kupafutam is?), ami nem volt túl nehéz, de egy ilyen jellegű versenynél ez nem is lenne jó, mert itt inkább a sok kör és az idő a nagyon fárasztó.

A rajt 9:45-kor volt egyéni, duó és négyes egységek kezdő embereivel. Egyéniben kb 10-12 induló volt, rájuk kellett csak figyelnem. Volt pár rutinos pilóta is, akik a korábbi 10 és 24 órásokon indultak, így vetélytársakban nem volt hiány.
A bemelegítő köröknél 8 perc körüli időt mentem, így a 8-10 perc közötti köridő tűnt ideálisnak, persze fáradtságtól függően, de ha meglesz a köridős táblázat, majd még elemezgetem, mennyire sikerült ezt tartanom.
Rajt után beálltam a 3-4 hely környékére, és figyeltem, hogy ne maradjak le nagyon az elejétől. Az első 6 perces „űridőket” ment, nem is értettem először, inkább hagytam, hosszú lesz még a nap…

Három óránál meg kellett állnom egy rövid „sárgára”, de a lendület töretlen volt hála a folyamatos frissítésnek, amit most csapattársam Simon Róbert végzett nagyon lelkesen és ügyesen, később szüleivel is kiegészülve. Csak kérnem kellett és hozta, nyomta a kezembe a géleket, kaját, kulacsot, marokszerszámot, amivel a hosszú emelkedőn már menet közben is ment a kormánycsapágy utánállítás, így azzal sem vesztettem időt.

5 óránál láttam, hogy a harmadik helyezett Szilárd kicsit megrogyott, így már én mentem a harmadik helyen. Erővel nem volt gond, működött minden, kivéve azt, hogy az első helyezett még ugyanúgy nyomta, nem fáradt, szinte óránként kaptam egy kört tőle. Gergőre, az ötödik helyezettre is vertem pár kört, de később mondta, hogy valaki jön fel hátulról és már nem is ötödik. Éreztem, hogy ebből még lehet probléma, de mivel még nem fenyegetett, ezért csak nyomtam egyenletesen tovább.

6 óránál a wallride-os részen furcsa nyikorgás jött az első fékből, megadta magát a betét, mivel Szilvásvárad után csak az egyiket cseréltem, most visszaütött. Nem gond, van tartalék, szóltam Robinak és a következő körben már be is szereltük az újakat, kb. 3 perces „boxkiállás”, két kör és már megint a régi volt a fékhatás. Ez azért is volt fontos, mert a harmadik „szektorban” biztosan nem volt nálam gyorsabb. Itt vagy utolértem az előttem lévőket, vagy lehagytam, aki jött mögöttem. Ezt az előnyt mindenképpen jó volt tudni, de ehhez kellett a jó fék, amit szinte csak itt használtam. Az emelkedőn ugye nem kell, a középső szektort meg csak „motorfékkel” nyomtam végig, spórolva ezzel is a gyorsításra fordítandó energiát.
Fontos ilyenkor, hogy legyen egy jó ív, nyom, amin jó ritmusban lehet menni végig, ez nagyon sokat számít. Nem elsősorban a köridők, hanem az állandó lendület miatt.

7 óránál ránéztem az órára és 117 km-t mutatott, jót derültem rajta, egy héttel ezelőtt épp ezt mentem Szilváson csak ott a már említett dagonya volt, gondoltam csak kibírom már a végéig. Itt szerencsére megkíméltek minket az égiek, 23-29 fokban tekertünk csak a szél volt időnként viharos.

Az utolsó 3 óra már húzós volt, jött A HOLTPONT, már nem voltam olyan jó lendületben, nem így az első, aki még mindig bírta, elég hihetetlen volt látni…és főleg demoralizáló, mikor újra és újra elment mellettem. Kicsit be is lassultam, annyira, hogy a korábban már említett „veszély” most felért rám és az utolsó órának már úgy mentem neki, hogy vezetett előttem. Ráadásul egy már-már pimaszul fiatal versenytárs volt az, aki nem tudta, hogy ezzel nagyon felbosszantott. Megálltam megint egy „sárgára”, közben átgondoltam, hogy nem azért jöttem ide, hogy megint harmadik legyek! Kb. két-három perc hátrányt ezzel sikerült is összeszedni, de utána felültem a gépre és átmentem „romboló-elfogó” üzemmódba. Mondtam Robinak, hogy folyamatosan mérje az időt előttem a különbség miatt, de nem kellett sokáig, mert két kör után megfogtam a fiatal sporttársat. Na ettől meg ő rogyott meg. Innen még volt hátra majd’ háromnegyed óra, tehát nem lehettem igazán nyugodt. Közben jött a buzdítás telefonon csapattól, családtól, köszönet érte, jó volt hallani Robitól, hogy mennyien szurkolnak nekem. Az Ő hangjuk még így is átjött, nem úgy, mint a szpíkeré, aki nem igazán volt a topon, alig hallottam, úgy kellett kihúzni belőle a helyezést, pozíciót Robinak. Itt segített Posfalvi Tamás is, mindig mondta hol állok, ha már nem versenyzett, hát szurkolt nekem, derék dolog!

Az utolsó óra egy „ámokfutás” volt, nyomtam, ami a csövön kifért, nehogy utolérjenek. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még az első helyezettől is vettem vissza egy kört, miután leráztam a már említett 3. szektorban. Úgy mentem át a fák között, mintha ott sem lettek volna…
Utolsó előtti körben szóltam Robinak hozzon pumpát, ha szerelni kell (nehogy ezen múljon), de nem volt rá szükség, két perc volt még, így még egy körre ki tudtam menni.

Beérve már tudtam, hogy megvan a második helyezés, ami azért is nagyon fontos, mivel eddig a tavalyi szintén 10 órás 3. volt a legjobb.
Jövök egyre feljebb!!!

A szervezés profi volt, a rendezők kitettek magukért. Külön köszönet a „vizitündér” lányoknak, akik a domb tején osztogatták a „hűtőfolyadékot”. Az ötletes díjak átvétele után még egy tésztapartira is futotta, ami jólesett a sok édes után.
Jövőre remélem már többen leszünk, rajtam nem fog múlni!

A verseny számokban:
-körszám: 69
-megtett km: 165,72
-idő: 10 óra pár perc…
-átlagsebesség: 16,5
-max. sebesség: 34
-összes szint: 3200 méter (na ez volt a sok)
-5 X-iont gél + Speed izotóniás lötyi

Hibátlan technika: KTM Prowler AT2

KakLac

Categories: Verseny

Comments are closed.

Video

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Crosskovácsi maraton

Posted on jún - 11 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

10 órás kihívás Zalaegerszegen

Posted on máj - 18 - 2011

Hozzászólások kikapcsolva

Bringaexpo-n jártunk

Posted on márc - 11 - 2015

Hozzászólások kikapcsolva

Szemtől Szemben Sport –...

Posted on júl - 30 - 2014

Hozzászólások kikapcsolva

Cross Country a Pilisben,...

Posted on máj - 10 - 2011

Hozzászólások kikapcsolva

Bajnoki cím Four Crossban!

Posted on máj - 12 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK