Mátra Maraton

A Mátrában zárult az idei T-Mobile Top Maraton sorozat. Három távon összesen 1554-en vágtak neki a versenynek, melynek eredménye a Magyar Kupasorozatba is beleszámított. A szombati eső keltett egy kis riadalmat, de a Mátra gyorsan benyelte a vizet, így egy-két csúszósabb résztől eltekintve gond nélkül abszolválható volt a pálya. A rajtnál két EB. Résztvevőnk Kakas Laci és Lóránd Imre is rajthoz állt, lábaikban még a grazi fáradalmakkal, de a lelkesedés ezt feledtette. Verseny közben azért eszükbe jutott…

KakLac beszámolója egy kis hétvégi hegyi kergetőzés a Mátrában… Valahogy az EB után pár napig nem kívántam a bringát, nem is értem miért…lényeg, hogy kb egyszer mentem előtte egy nagyon lazát szerdán. Éreztem is még itt-ott azt a sok felfelét. Sokat nem vacakoltam az odaúttal, eddig mindig Sástón foglaltam szállást, de most reggel korábban keltem (nem mintha olyan sokat aludtam volna) és másfél óra múlva, már a kalandparkban cuccoltam a kocsiból. Sorra jöttek a csapatból a srácok, Pista is előkerült. Most nagyon elszánt és harcos volt, akárcsak a többiek. Hosszún csak négyen indultunk, Pista, Imi, Baresz meg én.

Rajt után Imivel hátrébb maradtunk, mi voltunk a Meridás duóval az „üldözőboly”. Kékest szépen, ütemesen lenyomtuk, az eleje már lefelé gurult rég, mire felértünk. Imi küzdött a váltójával kicsit (meg még utána is néha), de jól ment neki. Gondoltam ma megint küzdeni kell, nincs mese. Lefelé beálltam előre, és zúztam lefelé. A végére felértem Pistát is, aki elment az elejével. Jött a szokásos lefelé én felfelé ő, csak most nem Imrével. A kiskörön együtt fordultunk, de a felfelén lemaradtam. Próbáltam lépést tartani Pistával, mert tudtam, hogy jön Imre. Egyik szerpentinen pár kanyarral lejjebb láttam is, jött mint a végzet…na emeltem a csapásszámon, bár már az előtte lévő is elég határon volt. 50-ig bírtam, ott utolért Imi. Kb 60-65-ig még látótávolságban volt, de utána az aszfaltos felfeléken és az egynyomos köves emelkedőkön lemaradtam. Elfogytam rendesen. Próbáltam lendületből menni, ezért a köves lejtőkon küldtem megint, ami a csövön kifért. Megint sikerült egy-két „úgy elmentél lefelé, mint egy nemtudommi…” beszólásokat elkapni pár sporttárstól, de persze ez azt jelentette, hogy mindig felértek az emelkedőkön. Valahogy sehogyan sem tudtam utolérni Imrét, pedig tudtam, hogy nincs messze, Pistát tudtam, hogy nem fogom meg, nagyon ment, és lefelé is egész ügyes volt, nem maradt le az elején mögöttem. A végén már a frissítőknél sem álltam meg, hogy ne menjen az idő, de ez sem segített, mert a többiek is kihagyták. A kis fahídon volt egy kis perecgyűjtés, soha nem értem meg, hogy ilyenkor miért nem lehet egy vacak csirkehálót felszögelni rá, hogy ne csússzon, mint mondjuk Pilisborosjenőn tavaly, nagyon veszélyes volt, mint kiderült később, Lakat is elfeküdt itt, de annyira, hogy a hídról is majdnem leesett. Ezután jött az a nagyon utálatos rész a Mátra maratonon, végig a 24-es főút mellett, gyökeres-sáros, ritmustalan, energiaszívó…nem is ment, bár sok középtávost lehagytam, Imrét, Pistát nem találtam. Ők még meccseltek egyet szintén ezen a részen, de a végén Pista volt a legjobb 4:43-al, Imre 4:44-el, én meg 4:47-tel. Erre mondja vki, hogy nem volt együtt a csapat! Persze fordított sorrendben jobban mutatott volnaJ, de most győzött az évek és a rutin, meg a kipihentség. Személy szerint úgy elfáradtam, mint még sohasem, rendesen izomlázam volt utána. Csaba persze rögtön mondta, hogy kevés volt a pihenés az EB után, de hát ez van, meg a lelkesedés, ami vitt előre minket. Most legalább tudom mit jelenthet egy profinak hétről hétre megújulni, és egymás után többször is a topon lenni. Nem is értem, hogy bírják? Most két hét szünet, (meg egy kis telószervíz, mert úgy tűnik a Foxnak is betett Graz) és utána jön az, amire egész évben készültem testben és fejben és ez megint a 24 órás lesz egyéniben! Gyertek erősíteni, szurkolni! Minden buzdításra szükség lesz!!! KakLac