Mátra Maraton - Mátraháza Magyar XCM Kupasorozat 5. futam, TOP Maraton sorozat 4. futam Süt a nap... Nem esik az eső...Ez már önmagában is jó előjelnek számított. Viszont hideg volt, és készülődés közben végig azon gondolkoztam, hogy vegyek-e aláöltözőt, vagy sem. Végül a "vagy sem" verzió mellett döntöttem, és nem bántam meg, verseny közben sosem fázom. Annyira sikerült elgondolkodnom, eszegetnem, bemelegítenem, öltözködnöm, és kis ösvényeket meglátogatnom, hogy majdnem lekéstem a rajtomat... Amikor ránéztem az órámra 9:57 volt rajta, tudtam, pár percet siet, de ez akkor is durva!! Hiszen még a kocsinál voltam! Így végre nem maradt ki a bemelegítésből a sprint sem, amivel sikerült a tömeget megkerülve bevágódnom a rajtvonal mögé. Volt még kb. másfél percem, hogy levetkőzzem magamról a hosszúgatya-lábmelegítő-mellény-hosszúújjú-kartyű összeállítást. Lassú rajt, kicsi kocsival, ami a Kékes felé felkanyarodás közben nullára lassításával kivívta a tömeg ellenszenvét...:) Gyorsan félre is állt, és megindulhatott a nyomatás!!! A sípálya meglepően jól sikerült, úgy emlékszem, jobban szoktam itt szenvedni, és minden rémisztgetés ellenére a kerék sem kapart el, a sarat sem gyűjtötte be. Már messziről lehetett hallani a dobolást, és egy hangosbemondót, aki drukkol és bíztatja a tömeget. Ez nagyon nagy ötlet volt, sokat dobott a hangulaton, a versenyzőknek jól esett, a szurkolóknak pedig látványos volt. Tisztára, mintha valami külföldi maratonon lennénk! Csajok közül elsőként fordultam a betonra lefelé, és mentem ahogy tudtam. A rázós lefelén már éreztem, hogy valami nincs rendben, nem így szokott a nyergem állni. Reméltem, ez most csak érzéki csalódás, biztos amiatt van, hogy már nem érzem a hátsómat, annyira ráz. Mászás jön. Nem. Ez most tényleg leficcedt. Aaaaarrrrhhhhhhhhhhhh!!!!!!! "Na jó, annyira nem vészes a helyzet, kiülök a nyereg orrára, és megpróbálok menni így, ameddig tudok, elvégre már csak 40 km van hátra." Ezt a stratégiát követtem egy darabig, de a helyzet egyre rosszabbodott, és már, hát hogy finoman fejezzem ki magam... nem volt valami kényelmes az üléspozíció....Meg kellett állnom, kb. 30km-nél, a hosszú mászás elején. Persze a bazinagy imbuszkészletemmel alig fértem oda a csavarokhoz, hogy a nyeregtáskám leszenvedéséről ne is beszéljek. Huhh.... ideges voltam. Álltam vagy 4-5 percet. Nyugi Emese. Füzy Annát megláttam, utolsó pillanatban, és még éppen előtte pattantam nyeregbe. Ezúton is elnézést kérek attól a bringástól, aki emiatt az akcióm miatt leszállni kényszerült, de abban a helyzetben nem engedhettem meg magamnak, hogy udvarias legyek. Azt hittem, Anna majd rám tapad, de meglepetésemre nem tudta tartani a tempót, és hamar otthagytam. Persze mentem, ahogy tudtam. Apáék frissítenek 39-nél. Miközben elkapom a kulacsomat, elszáguld mellettem a "nagy visszatérő" Bickei Anna. He. Hö. Ő meg honnan jön ilyen hirtelen? Utána eredtem, és innentől végig előzgettük egymást. Úgy három km-rel a cél előtt, közvetlenül Anna mögött sikerült elesnem egy csúszós gyökéren, és fél-szaltó mutatványomat előadnom. Győzelmi reményeim ezzel elszálltak, miután megállapítottam, hogy az összes testrészem megvan, és sikerült visszakászálódni a bringára, leficcedt mosollyal (mint a nyergem) betekertem a célba. Maga a maraton nagyon tetszett, és annak ellenére, hogy az itatózóna-kínálatot, valamint a tészta minőségét most sem sikerült letesztelnem (a parkolóban kapható palacsinta jobban megmozgatott...) valahogy így ősz elején a Mátra Maratonnak mindig különleges hangulata van számomra. Szervezés, időjárás: max pont. Emese csavar ellenőrzési szokások: mínusz 15 pont.Emese Az elmúlt két hétben költözés miatt nem volt túl sok időm edzeni. Ha jól emlékszem ez összesen két alkalom volt, ilyen felkészüléssel nem számítottam semmi jóra. Reggel 5-kor indultunk Sopronból Mátraházára, de szerencsére a tervezettnél korábban, már 8-kor a versenyközpontban voltunk. Hála Kakas Lacinak, gyors rajtszámosztást követően már a bringákkal tudtunk foglalkozni. Fél 9 körül aztán nyeregbe szálltam, gondoltam tekerek egy keveset a 10 órás rajt előtt. Ezt annyira élveztem (talán már elvonási tüneteim voltak), hogy háromszor is felmentem Kékestetőre és csak 10.45-kor gurultam be a rajthoz. Úgy tűnt, hogy a mászást jól begyakoroltam, mert a csúcsra az első hatos bollyal értem fel, majd megkezdtük a száguldást lefelé. Ketten elléptek, de egy csömöri sráccal üldözőbe vettük Őket és közben leráztuk a többieket is. Kb. 20 kilométernél egy köves szakaszon (bár csak ilyenekre emlékszem) odacsaptam a bringa hátulját, defekt. Gyors belső csere, patron ráenged, de egy része mellé megy. Francba! Visszaülök a bringára és hajtok tovább, de nagyon sodródik a hátulja, szinte felnin megyek. Beérek egy hosszútávost aki megkínál egy pumpával. Nagy segítség, gyorsan használható nyomást tudok produkálni. Tovább! A 28-as frissítőnél mondják, hogy tizedik vagyok. Az sok, de jól érzem magam és most jön a hosszú emelkedő, nekilátok a vadászatnak. 45 kilométerig a 4. helyre jövök fel, bár kezdek fáradni. Az utolsó technikásabb szakaszon - ahol Emese szaltózott - feltűnt előttem valaki. Rövidtávos nem lehet, ők már beértek, hosszútávosnak meg túl jó tempót ment. Beértem, Vizdák Jani az, Ő a harmadik. Eddig. Megpróbálok minél nagyobb sebességkülönbséggel elszakadni, ami elég jól sikerült és a célig már nem indított támadást. Harmadik hely, ami defekt nélkül jobb is lehetett volna, de meglepő módon így is élveztem. Csaba kő-fű-kő-sár-kő-víz..... Kb. ennyiben össze is foglalhatnám a versenyt. 2003, 2005, 2006 után ez volt a negyedik Mátra Maratonom, de soha nem volt még ilyen nehéz a pálya. Több helyen új nyomvonal is volt, emiatt hosszabb is lett 3-4 km-rel. Előző este Sástó-kempingben aludtunk, miután a csapat nevezéseit átvettem (kétszer...). Aggódtam picit a sár miatt, amit az erdőben láttam, de gondoltam itt az idő kipróbálni a Conti Vapor gumikat sárban. Egész jól beváltak, főleg kanyarokban a saras fagyökereken meg úgyis minden gumi csúszik. Rajt a szokásos osztott módon lassú felvezetéssel, pacsi Csabával a "Nagy-Halál" nevű kanyarban, majd sípályán fel. Jól ment, Gergő a kétharmadánál megelőzött, István mögöttem volt. 50 km-ig egész jó volt a ritmus, a master 2-es Sporival mentem sokáig, de utána belassultam. Jöttek a sáros részek, rendesen fogta a kerekeket a süppedős, nedves agyag. Az egész hetes esőzés rendesen átalakította a pályát, meg még néhány csatornaásás az erdőben. A láncról eltűnt a kenés, emiatt akadt is néha, locsolással próbáltam segíteni több-kevesebb sikerrel. Jöttek a tolós köves részek, meg a Galyatető előtti ritmustalan, energiaszívó hullámvasút. Felértem a tetejére, azután nyomás lefelé. Köd az erdőben, meg 13 fok. Azt hittem, mindjárt hó is esik olyan illat volt. Jól jött a hosszú mez alul-felül. Hozzám szegődött egy márkatárs a végére, oda-vissza előzgettük egymást. Az utolsó 10 km-en sok megfáradt (túlvállalt) középtávost beértünk. A legvégén még egy sprint is belefért a körpályán. Bíró (mindenkinekbeszólós) Ádámtól meg is kaptam jó hangosan: "ha így tekert volna végig, első lett volna" - majd egyszer. Megint sikerült sok dobogós helyet begyűjteni a csapatnak, sajnos ebből Lajos kimaradt, mivel "lázban égett" otthon. Jó lett volna együtt tekerni, legalább egy darabig (utána úgyis lehagyott volna :-))) KakLac Eredmények: rövidtáv felnőtt (30 km) 2. Rácz Roland - 1 óra 25 perc rövidtáv master1 (30 km) 2. Molnár Balázs - 1 óra 31 perc 18. Bartokos Gábor - 1 óra 56 perc rövidtáv master2 (30 km) 5. Démi József - 1 óra 47 perc 15. Jánosa Gyula - 2 óra 12 perc középtáv női (55 km) 2. Simon Emese - 3 óra 7 perc középtáv felnőtt (55 km) 3. Horváth Csaba - 2 óra 41 perc középtáv master2 (55 km) 1. Kenyeres Zsolt - 3 óra 10 perc hosszútáv felnőtt (85 km) 14. Vámosi Gergő - 5 óra 4 perc hosszútáv master1 (85 km) 19. Kakas László - 5 óra 43 perc