OX Kupasorozat I.futam - Szlovákgyarmat

A versenyre való utazásban a Le Bélier ajkai üzeme, az Art Copy és a Dolfinger Gumiszerviz volt segítségünkre. Köszönet érte!

Elit U23 (5 kör)		Master1 női (2 kör)
6. Pintér Kolos	1 óra 46p 15mp	1. Cseh Veronika	0 óra 49p 56mp
7. Süle Róbert	1 óra 47p 37mp	3. Albert Katalin	1 óra 05p 53mp
Elit Master1 (3 kör)		Elit Master2 (3 kör)
2. Horváth Csaba	1 óra 00p 10mp	2. Böhm Lajos	1 óra 06p 47mp
16. Kakas László	1 óra 07p 06mp	Elit Master3 (2 kör)
18. Fehér Csaba	1 óra 09p 03mp	5. Plájer Lajos	0 óra 54p 53mp
20. Motován Miklós	1 óra 13p 43mp
22. Dolfinger Zsolt	-1 kör

KakLac beszámolója

Elkezdődött… Rendhagyó módon ez a szezon nálam egy XCO (olimpiai cross) kupafutammal indult, ami azért meglepő, mert nem igazán az én szakágam ez a nagy „rohanás”…DE… Mivel az edzőtábor is jól sikerült, és az elmúlt hetekben is már javában a budai emelkedőket koptattam, gondoltam teszek egy próbát. A csapatérdek miatt (megígértem, hogy indulok egy xco-n), és legfőképpen azért, mert már nagyon benne volt a „bugi” a lábamban, hiányzott a versenyzés! A pálya nem volt ismeretlen, pár éve voltam már itt (ha jól emlékszem az volt az első xco versenyem), de akkor nagyon sáros volt, és emiatt nem volt nagyon élvezhető, de most porszáraz volt minden, végre! A pályabejáráson azért volt pár meglepő és új rész, nem is ment minden elsőre, eszembe is jutott az a bizonyos örök érvényű klasszikus mondat („meg kellene már tanulni bringázni…”), de a második körre már megtaláltam a jó fokozatokat, illetve sikerült eltalálni a helyes gumi és teleszkóp beállításokat is. Fejben már hangolódtam a 3 körre, srácokkal szakértettünk kicsit, aztán beszólítás. Master 1 kategóriában 5-en voltunk a csapatból, versenyszellemben tehát nem volt hiány, illetve ott volt még a két Lajos is M2 és M3-ban. Gergő supporterként tevékenykedett a frissítőzónában, így semmiben sem szenvedtünk hiányt. Rajt után Hocsa kilőtt szokás szerint, én meg próbáltam nem lemaradni, illetve felpörögni, aztán fél kör múlva már Fehér Csabát és Mikit (a nagy visszatérőt) előztem, illetve még néhányat, hogy a jó kis lefeléket már én kezdhessem. Sokáig Baros Bálinttal meccseltünk, de aztán a 3. körben elment, ott vesztettem pár pozíciót, de legalább jól mentek a felfelék, tolás, esés és technikai gond nélkül sikerült teljesíteni a távot a 16. helyen. Hocsa 2. lett, Lajos szintén.

A Master lányoknak sikerült a minimális létszámot elérniük így kivívták kategóriájukat egész évre, de a csapatból ennél jóval többet tettek a mieink. Roni nagyot ment, rajt-cél győzelemmel percekkel utasította maga mögé a mezőny többi tagját, ráadásul több napnyi tájbringa verseny után! Kati bizonytalanul kezdett, látszott még a rutintalanság, volt egy bukfenc is, de előbb-utóbb belejön ő is, mindenesetre a 3. helyet azért elhozta első versenyén. A fiatalság a végére maradt, ahol az elit futamban mutathatták meg tudásukat. Nekik 5 kör volt a penzum, ami ezen a pályán elég gyilkos adag a maga 250m szintemelkedésével körönként. Robi és Kolos szép versenyzéssel (egymás között is) a mezőny elejében végeztek, ami azért is szép, mert az első U23-as versenyző a futamot nyerő Burucki Szilárddal meccselt egészen a célig, ahol kb 1 mp-el maradt csak le. Ez a korosztály hihetetlenül fejlődik, és emiatt ez az egyik legkeményebb kategória is! Egy jó pálya, ideális idő, jó banda, szép eredmények az első XCO kupafutam mérlege a KTM Erste Leasing csapatmunkájának köszönhetően! E kis „villámtréfa” után indulhat a szezon májusban már szinte minden hétvégén egy-egy komoly versennyel! HAJRÁ! KakLac

Kolos beszámolója

Április 17.-én került megrendezésre a 2011es szezon első Magyar kupafutama, melynek idén is Szlovákgyarmat adott otthont. Robival mindenképpen szombaton szerettünk volna utazni, főleg a pályabejárás miatt, valamint mind a ketten szerettük volna magunkat verseny előtt jól kialudni. Szerencsére a csapat nagy örege, Plájer Lajos is így vélekedett, így minden adott volt a szombati utazáshoz. Röpke (he-he) 4 óra alatt meg is érkeztünk a jól ismert helyszínre, Lajos elintézte a nevezéseket, míg Robi és én kinéztünk pár kör erejéig kedvenc XCO pályánkra, ami mellesleg 99%ban megegyezett a tavalyival. Iszonyat por fogadott minket, ami persze még mindig előnyösebb, mint a tengelyig érő sár (volt már rá példa). Gurultunk fülig érő szájjal pár kört, majd levezetésként visszatekertünk Balassagyarmatra, hogy megkeressük a szállásunkat, ami egy volt kúria épületében lett kialakítva és nem mellesleg a város egyetlen nívós szálláshelyeként ismert. Kívülről ugyan nem nyerte el a tetszésünket, de a panzió rész kimondottan korszerű és kellemes volt. (Kivételesen kényelmes ággyal!!! Ritka az ilyen.) Este vacsora a panzió éttermében...ezt nem is részletezném, jó ötletnek tűnt, de nem volt az! :-) Robi járt jól hogy kihagyta az eseményt. 11-kor már aludtunk is egészen reggel 8-ig. Jól kialudtam magam, annak ellenére is, hogy a radiátor egész éjjel egy csörgedező kis patak érzését keltette. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy a természet lágy ölén! :-) Reggel aztán a csapat többi tagja is megérkezett a versenyhelyszínre, majd pályabejárással töltötték idejüket. Robival csak 11:30 körül indultunk a központhoz, közvetlen az után hogy a vendéglátó nénike finom célzást tett: „Jó lenne, ha már elmennének”. Nem mertünk vele vitatkozni, főleg mivel 2 fő részére állított ki számlát 3 helyett! :-) Mire kiértünk a csapat már nagyban melegített a 12:15-ös rajtra, ami persze csúszott kicsit, de ez már megszokott. Nagyon örültem és szerintem ezt Robi nevében is mondhatom, hogy Roninak és Gerinek köszönhetően nem kellett az itatással foglalkoznunk, tudtunk rendesen készülni és melegíteni az elit futamra. Jól sikerült a bemelegítés, majd pontban 14:15-kor elrajtolt a mezőny. A rajtot követően nagy volt a lökdösődés, főleg a külföldi versenytársak részéről, ami nagyon nem tetszett, de az első egy nyomvonalas mászás miatt fontos is volt a jó helyezkedés. Ezzel én is tisztában voltam, ennek ellenére folyamatosan beragadtam, mire átverekedtem magam az embereken jelentős hátrányt szedtem össze azokhoz a versenytársakhoz képest, akikre figyelnem kellett, többek között Robikához képest is. Nem problémáztam, nyugodt maradtam, végre nem fájt semmim és éreztem, hogy lesz elegendő erőm felérni. A 3. kör közepére ez sikerült is, Robi is újra látótávolságban volt majd a 4. kör első, aszfaltos emelkedőjén sikerült felérni rá. Ezután fél körön keresztül együtt mentünk, kicsit pályabejárás feelingje volt a dolognak, azzal a különbséggel, hogy kicsit magasabb volt a tempó és ezzel együtt a pulzusom is! :-) Ez után sikerült Robit, és vele együtt egy cseh srácot is leszakítani, ami újabb erőt adott menekülni az üldözők elől. Az utolsó kört abszolút 12. helyen kezdtem meg, reménykedtem, hogy talán még a lendület kitart pár versenytárs befogására. Sok minden nem történt már a körben, egyedül abszolváltam ügyelve a tempóra, már nem nagyon siettem. Ennek ellenére mikor felértem a toronyhoz, alig 15 másodpercre 2 versenyben lévő illetőt pillantottam meg, mint az utólag kiderült egyikőjük a kategóriámba is tartozott, sajnos már nem sikerült megfogni. Így tőle 12 másodperc hátránnyal a 6. helyen futottam be. Kicsit fura volt, hogy a tavalyi 6 kört idén 5-re redukálták, azzal a különbséggel, hogy tavaly a hátam közepére sem kívántam volna a 6. kört, idén pedig éreztem magamban elegendő erőt hogy jó idővel teljesítsem, főleg ha ez jelentette volna a jobb helyezést. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, jó erőben éreztem magam bár nem sikerült maxon menni, ezt főleg a beragadások számlájára írom, ennek ellenére a tavalyi köridőimen szépen tudtam faragni! Tapasztalat: agresszívabban kell fellépni, valamint a ritmusváltásokat kell még gyakorolnom.

Köszönet a szurkolásért mindenkinek! Gratulálok az egész csapatnak, szép eredmények születtek, remélem, hozzájárulnak az idei összetett első helyhez! Köszönet továbbá a professzionális frissítésért és a frissítés átvállalásáért Roninak és Gerinek! Királyok vagytok!:)