Pannon Maraton II. futam

A hosszútáv indulóinak 117, a középtávnak 57, a rövidtávnak 31 km-et kellett megtenniük a Sokorói dombságban és a Bakonyban kijelölt utakon. A hétet lezúdult eső mennyiségére már csak néhány tócsa emlékeztetett, a löszös talaj gyorsan elnyelte a vizet, így csaknem száraz pályán versenyezhettünk. Tavalyhoz képest a hosszútávon valamelyest csökkent az aszfaltos szakaszok hossza, bár még így is akadt belőlük bőven. A KTM - Erste Leasing színeit 20 versenyző képviselte Győrújbaráton. Horváth Csaba beszámolója: Az érkezés a 10 órás rajthoz képest kicsit későire sikeredett, a csapatsátor felállítása és a készülődés után már szinte nem is maradt idő a bemelegítésre. Beszólítás, majd kb. 5 perc álldogálás a tűző napon. Rajt. Az első emelkedőre elsőnek érek fel, majd a Blazsó-Hasenfratz-Lobmayer hármas megelőz, így a keskeny ösvényen vezető lefelét már előttem kezdik. Mögöttünk a többiek kicsit leszakadtak, ezért be tudtam állni saját tempóra. 20 km környékén egy hosszabb egyenes szakaszon feltűnt a vezető boly, de Blazsó Marci nem volt velük. Kicsit megnyomtam, gondoltam a frissítő utáni aszfaltos szakaszt jobb nem egyedül abszolválni. Miután beértem Őket Házi egy kicsit megindult, én mentem vele, Lobmayer leszakadt. A gici frissítő után már Marci is látótávolságon belülre került, egymást húzva gyorsan felértünk rá. Innen egészen Kőris-hegyig hármasban, felváltva vezetve nagyon jó iramot mentünk. A hegy lábánál aztán búcsút vettünk egymástól, éreztem, hogy kicsit vissza kell vennem ahhoz, hogy a maradék 70 km-t végig tudjam csinálni. A csúcsra már háromfelé szakadva értünk fel, Marci is meglépett Házitól. A hegytetőn KeZso vár a frissítővel és egy marék szurkolóval. Köszi Zsolt!!! Innentől majdnem 1,5 óra magány várt rám. Se előttem, se mögöttem nem volt látótávolságon belül senki, csak a kereszteződésekben álló rendezők jelentettek némi társaságot. A Cuha-patak völgyében az előző napok felhőszakadásai kicsit átrendezték a terepviszonyokat, néhol 40-50 cm magas iszapfalakat építve, amiket gyakran csak a partfal megmászásával lehetett kikerülni. A 90 km-es frissítő előtt még egy akadállyal kellett megküzdeni. Valószínűleg szintén az eső munkája nyomán egy kb. 5 km-es szakaszon 10-20-30 cm mély homokos rész következett. Szerintem a jesoloi Lido kutyafüle ehhez képest, volt, hogy a kormányt majdnem kitekerte a kezemből. Frissítő. Kicsit megállok, újra töltöm a kulacsot, nagy levegő, még 30 km. Innen borzasztó unalmas részek következnek. Egy kb. 3 km-es nyílegyenes útszakaszon lemérem az időmet. 6 perc 15 mp. Hátrapillantva megnyugszom, mögöttem senki, talán innen már nem érnek fel rám. Az utolsó erdei szakaszt már nyugodtabb tempóban kezdem, kategória első hely megvan, az abszolút harmadik hely jobb, mint amire számítottam, tudom, hogy jövő hét végén újra egy százast kell abszolválni a Visegrád környéki hegyekben.