Menü
Bezár

Parenzana Maraton & Tartufi Tour - Porec

2010. október 1, 12:31

Kakas Laci beszámolója:

KTM szezonzáró az istriai Porecben, vagy inkább 3 nap, 3 verseny.

Idén végre sikerült nekem is betársulni ebbe a jó kis mulatságba és ahogyan az eredmények mutatják, nem is sikerült olyan rosszul.

0.nap a megérkezés

Fehér Csabával reggel 8 körül becuccoltuk a bringákat, és délután 3-ra már ott is voltunk, annak ellenére, hogy Rijekában volt egy kis afférunk a navigációval, de néhány újratervezés után ez is megoldódott. Meg kell még szokni, hogy mit jelent az „erősen tarts jobbra”… Becsekkoltunk, aztán irány a tengerpart, a csapat már ott süttette a hasát a napon, jól tette, mert sokat többé nem láttuk! Este vacsinál rájöttem, miért is szeretnek ide járni a többiek :-)! Ennyit enni?!!!

1.versenynap Porec mellett Funtana településen

Srácok már előzetesen mondták, hogy mi várható, de ettől függetlenül ismét sikerült a SÁR fogalmát szélesíteni. Itt ugyanis egy kifejezetten makacs alfajjal találkoztam. Ez pedig a vörös sár némi kaviccsal. Befogja a mezt, alig jön le a bringáról, kemény anyag az biztos! Rajtnál beálltunk a karámba, fejben a harmincegynéhány kilométernyi „nyél gáz” tempóval és már-már akkora nyugalommal, hogy majdnem elaludtam. Aztán rajt, és ami a csövön kifért. Nem vagyok egy rövidtávú gyorsrakéta, ezért nem számítottam nagy eredményre. Hosszúhoz szoktam, az első 30km-n épp elérem az „üzemi hőfokot”. Új pontvadász SCORE 2.0 paripám jól vizsgázott, tette a dolgát.

Az első bollyal elment Hocsa meg Lajos, én a végén voltam, majd egy kialakult másodikban haladtam számomra meglepő tempóban. Pulzusmérőt nem is vittem, mert csak idegesített volna az a magas érték, amit mutat a kijelző… Verseny közben elkezdett esni. Király! Korcsolyapálya lett a szőlőtőkék közötti aszfaltos részekből, sőt! Egyik versenyző a füvön állt keresztbe előttem, épp ki tudtam még kerülni! A Race King hátul már nagyon nem tartott, még jó, hogy előre Ralph barátomat tettem föl, így engem nem ért hasonló meglepetés.

Nap pillanata: Aszfalton nyomom az esőben, 90 fokos jobbos jön, belső íven lemegyek a földes részre, hogy maradjon tempó. Mögöttem egy srác megpróbálta ugyanezt az aszfalton, aztán nyekk, meg a csörömpölés. Mondtam is magamban: „pedig mutattam, hogy kell kanyarodni!”

Ugyanez csapaton belül… Hocsa akkorát zakózott a murvás kanyargóson, hogy úgy nézett ki, mint Messala a Ben-Húr kocsiversenyen, miután a lovak egy körön át húzták a porban…leradírozta magát rendesen a murván, úgyhogy este elsősegélyben részesítettem a 24H-ra összekészített egységcsomagból a csapattársak nem kis meglepetésére. Ha már anyu megtanította, használjuk is a megszerzett tudást…

Eredmények tekintetében Hocsától 3percet kaptam, Lajostól kettőt. Na mi történt, kérdezték.

2.versenynap Tar településen

Mint kiderült, ezt a versenynapot az előzővel összesítve értékelik, ezért itt sem lehetett pihenni. A táv még mindig rövid, vagy talán már közép, némi szinttel és végre volt egy kis kő, ahol lehetett próbálgatni a SCORE-t! Negyvenpár km volt a táv, lendületes hullámokkal. A változatosság kedvéért, itt már a rajtnál is esett, az aszfalt végén már nyakig eláztam, még jó, hogy a szállodában szárítgattam a cipőt…:-)! Első kanyarban itt is esés, de hamar felállt a srác, nem volt tömegbukás. Tibi előttem, ezért én is odaléptem, és nemsokára már Lajost üldöztem! Sokáig láttam előttem pár száz méterre, de közeledni nem tudtam. Itt jött megint némi sár. A gumiválasztás jól sikerült, Nic és Ron a két jóbarát, viszonylag jól tűrte a sarat, Fehér Csabánál ugyanez nem vált be, pedig megfeleztük a készletet reggel. Kicsit Crosskovácsi érzésem volt, főleg amikor zúztam lefelé a csúszósnak beharangozott kövesen. A sarat leráztam. Jólesett, itt is kipontozódott néhány versenyző. Aztán folyópart, dagonya, jó kis belvizes füves, minden, ami kell egy jó eltömődéshez, de kipörgettem. Aztán nagy tócsák a murván, némelyik tengelyig ért, de így a sár megint lement kicsit. Folyó mellett síkon, megint murván pengettem tovább 30-as tempóval, sorra szedtem le az embereket, mi van? Egyedül felérek valakire? Nem is értettem… Miután jól kiunatkoztam magam a síkon, jött még némi sár, meg füves-sáros emelkedő, aztán egy hosszú aszfalt némi hegyi befutóval. Itt is sikerült tartani a pozíciót. Végül nyakig sárosan -már a rajtszámom sem látszott- értem be 10.-ként, ami az összetettben is megmaradt. Hocsától 17, Lajostól 6 percre a kétnapi összetettben! Ez megint jól sikerült.

Nap pillanata: Utolsó aszfalton nyomom megint 30 fölött, messzire előttem vki befordul, na ezt elkapom!!! Terhelem a pedált rendesen, már csak 20 méter a célig, mellé érek, 10 méter, észrevesz, még próbál kiállva előnyt szerezni, de én voltam a gyorsabb!

Este vacsoránál jött az általános demoralizálás. Hocsa nem akart indulni az utolsó, de az előző kettőnél jóval komolyabb versenyen. Megértem, fájdalmas sérüléseket szerzett. Többiek, pedig időtől tették függővé, de nagy akaratot nem éreztem. Nem gond, bringákat lemostuk Csabival, mezeket, cipőt meg a tengerben…

3.versenynap Vizinada településen

Az előző napi negatív csapat hangulat átjött reggelre is, így kialakult az „egy legény van talpon a vidéken” állapot, és én voltam az a merész, aki belevágott az ismeretlenbe. Itt már 74km várt rám (78 lett végül), meg sok szint, sötét alagutak, meg durva lefelék! Kicsekkoltunk Csabival, aztán irány a rajt. Beálltam a családias rajthoz, mert sokak csak az előző kettőn indultak, nem baj, legalább nem kell annyit előzni! Első kanyarban mit látok??? Komplett KTM csapat ott üvölt, hogy NYOMJAD LACIII! Na, adrenalint felküldték az égbe, engem meg az első bolyba. Aszfalton 50-60-nal téptek a fiúk lefelé, de aztán jött egy mászás, ahol szétszakadtunk. Viszont hegyen fölfelé előztem! Folyamatosan! Mi van??? Úgy tűnik megy, az előző két napot bár éreztem, de ennek ellenére másztam, ahogy bírtam. Később jött a régi vasútvonal az alagutakkal. Mondták a srácok, hogy menjek át rajtuk lassítás nélkül, és ne foglalkozzak azzal, hogy nem látok. Igen, persze…az elsőnél azért megtorpantam, de utána átküldtem össztelóval a többit. Ezen a szakaszon kijött a mérnöki precizitás rendesen. Érezni lehetett, hogy nagyon kiszerkesztették az optimális földegyenleget a fiúk. Kicsit unatkoztam is emiatt, de a táj gyönyörű volt. Aztán felért egy hármas boly. Hoppá, lassulok? Később leszedtünk még egy srácot, aztán ez az ötösfogat ment egészen a köves lefelé kezdetéig, rajtam kívül mindenki merev géppel. Közben még olajozni is megálltam, de hamar visszaértem rájuk. A „rettegett” lefelén aztán megfogyatkoztunk. Elment egyikük előre, kettő viszont lemaradt, én meg beszorultam egy olasz pilóta mögé, de úgy voltam vele, még ha gyorsabb is lettem volna lefelé mint ő, nem kockáztatok, kicsit riasztó volt a minden kanyarban hegyimentő felállás!

Leértünk, izzottak a tárcsák, meleg volt a rugóstag, de SCORE barátom megint jól vizsgázott! Aszfalt, kaja-pia, rövidtávos beállt vezetni nekünk, némi unalom… Aztán folyópart, amitől annyira féltek a csapattársak. Füves töltés, kicsi, de tekerhető sárral, ez is megvolt, barna sárnak nyomát sem láttam! Megint hegy, sokadik, aszfalt, kanyargós emelkedő, olasz srác leakadt, na, már csak egy maradt a bolyból, aki még előttem volt. A „végtelen hosszú emelkedő” tetején láttam, hogy fekete az ég, itt lesz valami, úgyhogy pirítottam lefelé az aszfalton, -megdöntve sebességrekordomat- 73,5km/h-val. Aztán reccs, megnyílt az ég, meg előkerült mögöttem egy csaj!!! Hát ez meg honnan? De sokat tűnődni nem volt idő, mert úgy mászott felfelé a hegyre, mint egy pók. Aztán mikor az eső már a dézsából kiöntős fokozatot is elérte, káromkodott egy rendeset. Még azon a bizonyos „bábeli zűrzavaron” keresztül is érezni lehetett, hogy ezek kemény szitkok voltak! Aztán lehiggadt, és itt jön szintén a nap pillanata: A kemény szavak után pár méterrel átszaladt egy mókus az úton előttünk, és kb. annyit mondhatott, ja de aranyos kismókus…Kész! Előjött a csaj a lányból, csak a másik véglet.

A hegyibefutónál aztán félretettem az udvariaskodást, és annak rendje-módja szerint előtte értem be, de mivel ő egy perccel előttem indult az elitekkel, így még kapott egy kis hátrányt a célvonalon. Innen is gratulálok a második helyezésének, mint később kiderült KIRŠIĆ Andrea volt Horvátországból. Durván nyomják az elit csajok errefelé, az már biztos!

Célban gyors fotó, Csabi elment lemosni a gépet, én meg betoltam vagy öt rétest, meg almát, meg italt, meg…utána vacogós öltözködés a kocsiban, közben még mindig esik, majd hazaindultunk.

Itt a vége a mesének, jövőre remélem nagyobb lesz a versenyláz a harmadik napon is, és nem csak egyedüliként teljesítem az utolsó távot!

Jó volt ez a „superhero” akció így a szezon végére a kicsit savanyú 24órás után, legalább kicsit helyre kerültek a dolgok a fejemben, és van miből meríteni megint egy ideig a következő szezonra!!! Kellemes pihenést mindenkinek, jobbulást a sebesülteknek és sok-sok elszántságot, akaratot a következő versenyekre!

KakLac 1. és 2. etap
Elit Master2   Elit Master1  
2. Böhm Lajos 3 óra 26p 20mp 5. Horváth Csaba 3 óra 15p 26mp
Elit Master3   10. Kakas László 3 óra 32p 00mp
7. Plájer Lajos 4 óra 26p 05mp 12. Völker Tibor 4 óra 05p 07mp
10. Démi József 4 óra 49p 49mp 15. Fehér Csaba 4 óra 34p 36mp
Lénárt László DNF 17. Pálosi Zoltán 4 óra 45p 40mp
  3. etap
Elit Master1      
14. Kakas László 3 óra 59p 44mp