• aug : 30 : 2016 - V. MTB verseny
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

A Duna maraton után nem terveztem nagy menést a zánkai 24H versenyig, de aztán kaptam egy mailt a kedves szponzoromtól Szigethi Zoltántól (http://www.sarisrack.hu/), hogy Ő úgyis kint lesz a Hungaroringen a Saris-PowerTap cuccokkal kiállítani és indulhatnék, mint „meglepetésember” a virsligumisok között :) .
Meglepetésember…az biztos, mert még én is meglepődtem! Egy 24H nem az a kategória, hogy egy héttel előtte kitalálom, hogy megyek…főleg úgy, hogy az előzőre fél évet készültem…
Mostanában valahogy megtalálnak ezek az újdonságok, úgy tűnik, ha nyitok a világra egy kicsit, szívesen vár mindig valamivel :) !
Persze a bogarat sikerült beültetni rögtön, hiszen voltam már a Hungaroringen tavaly, tudtam milyen jó lehet ott nyomatni bolyban. Aztán telefonáltam párat és visszaírtam Zolinak, hogy ok, vállalom, de csak duóban, mivel én a zánkai MTB 24H-ra koncentrálok most.
Sikerült Kun Kittit „megfűzni” vegyespáromnak, így már csak egy országúti bringa kellett, mert bármilyen furcsa, nekem még olyanom sincs! Egy egyenes kormányos acélvázas trekking géppel szoktam az országútisokat bosszantani az 52-11-es áttételemmel :)
Egyszerre elindítottam több vonalat is és nagyon meglepődtem, mikor mindenhonnan jött a válasz, hogy itt a bringa, vigyed! Jó érzés, amikor ennyi jó ember vesz körül és akarnak is segíteni, ha épp egy bringa kell. A sok lehetőségből aztán a legközelebbit választottam, Kömöz Roprint Robitól (http://www.roprint.hu/) kaptam egy fekete karbongépet full 10-es Dura-Ace szettel, hát nem volt nehéz :) . Robi nagyon akkurátusan segített beállítani a geometriát, amit köszönök innen is! Nekem tehát meglett a bringa, viszont Kittinek volt egy kiszakadó küllője hátul, amit nem tudtunk javítani, de Zolitól kaptunk egy szuper könnyű kerékszettet. Gyorsan átszereltem a 8-as sort a 11-es kazettára kihézagolva, pici fékállítás és már „ready to race” volt Kitti gépe is.
Mivel support nélkül ilyen versenyen nem érdemes elindulni, kellett egy segítség is, de ezt Zoli boldogan vállalta. Szegény még nem sejtette mibe szaladt bele, így rögtön meg is küldtem neki a teendőket egy listával, hogy én mit várok el egy supporttól általában :) ! Na itt már kezdett neki is derengeni, hogy ez nem lesz egyszerű menet, de mondtam, hogy én ezt csak komolyan csinálom, ha már egyszer nekivágok vmi új dolognak és persze odateszem magam, ahogy csak tudom! :) Megfogalmaztam a célt is kettőnknek Kittivel, hogy több kört kell menjünk vegyes duóban, mint a győztes szólós! Most biztosan megkérdezitek páran, miért épp ezt a célt??
Mivel én is 24H szólós vagyok, az a minimum, hogy megtisztelem őket azzal, hogy több kört megyünk ketten, mint ők EGYEDÜL!
A másik cél pedig az volt, hogy a Hajtány-Merkapt (Miki-Szilvi) párost minél jobban megszorongassuk! Ők ezt évek óta csinálják, terepen és országúton egyaránt, nagyon jól ismerik és kiegészítik egymást.
Tudtam, hogy ők 3 órás váltásokban mennek, és azt is, hogy Szilvi erősebb, mint nálunk Kitti, de hogy mennyivel, azt nem. Mikinél sokkal erősebb vagyok terepen, ez bebizonyosodott a Duna maratonon is, de országúti képességeit nem ismertem. Jó kis csata nézett ki, mindketten úgy voltunk a másik párossal, hogy jó lesz mellettük állni majd a dobogón, legyen az bármelyik foka is!
Nálunk én kezdtem 4 órával. Mivel 14:00-kor kezdődött az ámokfutás, úgy gondoltam, hogy megpróbálok minél nagyobb tempót menni és körelőnyt, vagy többet kitekerni, hogy Kitti tudja tartani és ebben az időben volt a legmelegebb, amit én jobban bírok. Kitti nem igazán ment még sötétben, így folyamatosan megszokta este 6-9-ig a naplementét. Az első etap után 150km-t tekertem és 3 kör előnyt sikerült összehozni, nagyjából óránként adtam egy kört Szilvinek. Majdnem a 4. is meglett, de épp a váltásunknál visszaelőzött Miki. Innen figyeltem, mi történik, illetve Zoli mondta az online eredményeket. Szépen lassan estünk vissza, és Kitti 3 órája után már körhátrányban voltunk. Ezt tudtam, készültem rá, de kicsit bíztam benne, hogy jobban tudjuk tartani az előnyt. Nem gond, kimentem én is 3 órára és nyomtam kb 100 km-t, ahogy bírtam, sikerült behozni a hátrányt, talán még vezettünk is, aztán jött Kitti éjfél és hajnal 3 között. Közben én próbáltam enni, mosakodni, pihenni, ami a saját boxban egész jól ment (köszi Zoli!). Kitti le, én fel újra, de már csak kicsi akksival, mert 5 előtt már világosodik. 2 órányi tekerés után jött a holtpont nálam is, Kittinek előtte volt, mint utólag megtudtam, mivel sokat nem beszéltünk a váltáskor, nem volt rá idő. Zoli adta át az infót és a chipet is, szinte F1 gyorsasággal :)
Az 5 kör hátrányból sikerült megint ledolgozni kb 3-at (megint mentem 100km-t), így Kittinek 6-8-ig már hátrányban kellett tekerni, aminek nem örültem, de bíztam benne, hogy Szilviék is fáradnak…
Átálltunk a 2 órás menetekre, én 8-10-ig mentem, de próbáltam mindig rátenni még egy-egy kört, hogy kevesebb maradjon Kittinek. Mikor váltottunk, ő már csak egy órát akart menni (kicsit elkészült ő is a végére), de megbeszéltük, hogy másfelet menjen, mert rá kell pihennem a végére. A legjobbkor váltottunk, mert ráindították a mezőnyversenyt a pályára, így Kitti jobban tudott bolyozni. Megküzdött magával és kitartóan végignyomta az utolsó másfél órás etapját, amire azért büszke voltam, mert ezzel újra bebizonyította, hogy helyén van az akaratereje!
Aztán jött az utolsó 2,5 órás menet, több mint 5 kör hátrányból. Szilvinek kb egy célegyenesnyi előnye volt, ezért kilőttem a váltásnál, mivel épp jött egy gyors boly, akikhez be tudtam állni. Rögtön meg is lett Szilvi, de utána Jött Miki, akit már nehezebb volt utolérni. A gond igazából az volt, hogy benne is maradt még annyi erő, hogy tartsa a boly tempóját, így esélyem sem volt, hogy lehagyjam, pedig az előtte lévő etapban még megpróbáltam „mentálisan” is megrogyasztani egy tempóváltással. Akkor egy 3fős bolyból „robbantottam”, sikerült, de most már kevés volt hozzá az erő. Csak lobogtam a sor végén és kanyarról kanyarra küzdöttem, hogy ott maradjak. Aztán vége lett a mezőnyversenynek, szétesett a társaság és Mikivel együtt tekertünk egymás mellett. Itt beszélgettünk először, tisztában voltunk mindketten, hogy 4 kört nem tudok behozni fél-1 óra alatt. Miki már a köröket számolgatta, meg azt, hogy ő bizony már nem megy ki több körre. Gratuláltam neki, aztán tempót váltottam. Még kimentem egy utolsó körre és küzdöttem az utolsó méterig. Sikerült még egy kört ledolgozni, de még így is maradt 3. Összesen 171 kört mentünk, ami majdnem 750km és 6165m szint, ebből kb 500-at tekertem én és 250-et Kitti. Mindez a második helyre volt elég, ami így „első bálozóként” nem is olyan rossz! A végén Szilvi-Miki átjött hozzánk, sportszerűen meglapogattuk egymást, jó kis meccs volt, küzdeni kellett rendesen nekik is! A legjobb pedig az volt, hogy ők sem vették félvállról a dolgot, mindenki odatette magát, ahogy kell! Most győzött az rutin és a több éves tapasztalat, de legközelebb visszavágunk! :)

Nagyon köszönöm a lehetőséget Zolinak és kedves családjának a Lányoknak, akik körről körre figyelték, mit kérünk és sürögtek-forogtak körülöttünk. Hálás vagyok Kömöz Robinak a kölcsönbringáért, Zolinak a kerekekért és legfőképpen Kittinek, aki vállalta ezt a nem mindennapi kihívást. Csak, hogy újra egy kedves mondatot idézzek, ez is egy személyiségfejlesztő bringázás volt! :)
Milyen az országútizás?
Azon gondolkodtam folyamatosan, hogy ki és miért találta ki a görbe kormányt, mert nekem kb olyan volt a fék-váltókar és kormány viszonya, mint a 4 évszakos gumi. Igazából semelyik pozícióból nem esik kézre a váltás-fékezés…illetve lassítás, mert ez a fékhatás nagyon messze van egy rendes tárcsafékhez képest. Szerencsére itt sokat nem kellett használni, de volt pár kritikus pillanat, amikor jobb lett volna, ha fog is…
Konkrétan „kiraktak” egyik kanyarban a rázókőre, megvolt a műfű is, de utána a terepes rutinnak köszönhetően megoldottam. Átküldtem a karbon gépet megint a rázókövön és már tettem is a kereket az előttem lévőre. Országúti bringát nem veszek, ebben biztos vagyok, viszont egy jó kis tárcsafékes cyclocross gép még szóba jöhet, de csak Shimano hidraulikus tárcsafékkel :) !
Kipróbálni vmi újat, megismerni egy teljesen más világot, belecsöppenni egy kicsit a bolyozás világába…csupa olyan dolog, amiből lehet újra erőt meríteni és kell is! Néha ki kell szakadni a megszokott „kerékvágásból”, de egy biztos, az erdő és a jó kis ösvények mindig visszavárnak! :)
KakLac

“Sport nélkül nem érezném magam teljesen nőnek, kimaradna egy olyan központi lételem, ami pillangóeffektusként az életem többi részére is hatással lenne. … amit a sport hiánya okozna” (A sport és a nő). Nos, ez vagyok én, akit Laci már rutinos és edzett kollégaként kért fel, hogy legyek a csapattársa a Hungaroringen megrendezett Ring24 versenyen duo mix kategóriában.
Először nemet mondtam. Úgy véltem, hogy ez a megmérettetés még nem az én ’ligám”. Aztán elég hamar meggondoltam magam, hisz imádom a nagyobb falatokat, imádok, szenvedni sportolás közben valamint imádom a határaimat feszegetni és kitolni, hogy rájöjjek mekkora erő és tartalékok burjánzanak még bennem, ami által megmutathatom ki is vagyok. Laci írásba adott hízelgése is fokozta indulási szándékom: „Azt tudom, hogy iszonyú erős vagy és szívós, a közös Balatonkörön bizonyítottad kétszer is!…ezért van az, hogy csak Veled vállalkozom most erre”! Továbbá szerettem volna „Saris” „szponzor” Zolinak is bizonyítani, hogy lehet a jövőben lesz egy „női Lacija” is :)
Nekem a 24h versenyt egyedül fejben kellett elhatároznom mivel azzal tisztában voltam, hogy az ilyen jellegű terhelés nem az én asztalom. Nálam általában a mentális fegyelem az, ami előre tud vinni. Csak tavaly óta kezdtem el országúti versenyekre járni. Tour de Pelso Maraton (200 km), ami a leghosszabb ideig és távolságot jelentő versenyt jelentette eddig.
Mivel Laci és Zoli is bízott bennem, veszteni valóm nem igazán lehetett. Igaz figyelmezettem őket, hogy új szerelem csapott meg – triatlon -, ami más jellegű felkészülést igényel mostanában részemről, mint ha csak kerékpároznék, így jelenlegi formámat még nem tudtam behatárolni.
Kívülről nem látható izgalommal telt a verseny előtti 5 nap, hisz mi csak ekkor döntöttünk a nevezés mellett. Én nagyon sokat és sokszor képzelem el magam a versenyhelyzetekben, hogyan fogok reagálni, hogyan fogok küzdeni, hogyan látom magam kívülről versenyzés közben. Valamint mindig pozitív élményre gondolok, pl. sikeresen és jó eredménnyel zártam a versenyt. Nálam ezek a „képzelgések” sokat segítenek. A Ring 24 hetében kétszer vettem részt úszó edzéseken, de más fizikai aktivitást nem terveztem.
Laci jól összeszervezte, hogy mit kell kivinnünk a Hungaroringre (úgy éreztem egy hetes teljesítménytúrázásra indulunk annyi dolgot vittünk :) ) valamint a 24h stratégiáját. Nagyon örültem „Saris” Zoli őrült jó „recsegő” hangot kiadó Bontrager kölcsön kerekeinek is. Nekem 2×3 óra majd 2×2 óra etapokat írt elő Laci. Az első 3 órám igazán jól ment (18-21h), amit viszont nagyon elrontottam, hogy nem ittam eleget, ami nálam azonnal beálló fejfájást eredményez. Sajnos ez a 2. etapra (0:00- 3h) rá is nyomta a bélyegét, valamint már sötét is volt. Az izos italok kilöttyenve a kulacsaimból olyan ragadósság tették őket, hogy csak kitépni tudtam azokat a kulacstartóból minden kortyolás előtt, plusz így mindig a felsővázra erősített kis lámpaakkuba ütöttem a kézfejem, még kellemetlenebbé téve a 2. etapomat. A 3.-ra 6-8h között került sor, ekkor nem igazán hátráltatott semmi, a fejfájás is elmúlt. Viszont éreztem már, hogy az utolsóra (10-12h) kevés leszek, így Lacival megtárgyalva a 2h-ból végül 1,5h lett. Amikor végeztem hosszú ideig „egyenesítettem” a hátam a földön fekve és örültem nagyon, hogy vége :) De annak még jobban, hogy elvállaltam a felkérést.
Ha tudom hozni végig az 1. etapomon futott teljesítményem elégedettebb lehettem volna magammal és lehet hogy az 1. hely is meglehetett volna. Ami igazán tetszett a 24h-ban az a szervezettség, amit ki kell találnod, hogy tovább tudj menni a 2., 3. 4. szakaszodra. A 2 vagy 3 órás „pihenők” nyújtással, étkezéssel, rapid zuhanyozással és még velősebb 1 órás alvásokkal teltek majd egy rövid ráhangolódással zárult az újbóli nyeregbe pattanás előtt. Tetszett nagyon ez a multi-mikro- időbeosztás.
Nagyon kedves élményt jelentett még „Saris” Zoli és családja odaadó támogatása a 24h óra során. Valamint a győztes páros Szilvi és Miki is nagyon szimpatikus benyomást tettek bennem.
Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módom is bíztatott és segített a versenyen
Kitti

Galéria

Eredmények
Vegyes Duó
2. Kun Kitti, Kakas László 171 kör

Categories: futószalag, Hí­rek, Verseny

Comments are closed.

Video

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Crosskovácsi maraton

Posted on jún - 11 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Címvédés a 8 óráson

Posted on ápr - 23 - 2013

Hozzászólások kikapcsolva

Tour de Dabas

Posted on ápr - 19 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

24 órás MTB Maraton

Posted on szept - 15 - 2009

Hozzászólások kikapcsolva

2014 MTB Bajnokcsapat –...

Posted on dec - 23 - 2014

Hozzászólások kikapcsolva

DirtPark Kupa

Posted on máj - 13 - 2008

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK