Menü
Bezár

Underworld Kupa

2011. augusztus 17, 19:24

Augusztus 13-án rendezték a második Underworld Kupát. A verseny különlegességét az adta, hogy a 2 kilométeres pályán 200-300 méter a föld alatt zajlott, egy régi barlangrendszerben. Mivel most pont Kőbányán lakok – a pályától kb. 400 méterre - már a nyár elején eldöntöttem, hogy egy kis bulifutamnak tökéletes lesz ez a verseny. Egyébként is érdekelt, hogy milyen lehet barlangban tekerni, végül nem bántam meg hogy elindultam!

A szánalmas borulásom miatt ki kellet hagynom a Bükk Maratont, így már nagyon ki voltam éhezve a versenyzésre, utoljára az OB-n indultam, majdnem egy hónapja. A felkészülésem nem volt teljesen zavartalan, de úgy éreztem a körülményekhez képest sikerült megfelelően edzenem, nem is pihentem rá a versenyre, csütörtökön még kemény intervall edzést is csináltam, pénteken is mentem 2 órát közepes tempóban, nagyon frissek voltak a lábaim. Pályát járni csak szombat reggel lehetett, mentem 6-7 kört, nagyon tetszett a pálya, még úgy is, hogy előzetes arra számítottam, hogy nem fog feküdni. Nagyon jól átgondolt nyomvonalat sikerült kijelölni, látványos volt a nézőknek is, és szerintem egy kezdő bringás is gond nélkül tudta teljesíteni. A föld alatti rész volt a kör meghatározó pontja, eszméletlenül csúszott már a reggeli pályajáráson is, versenyen pedig csak még jobban. Emelkedőből kevés volt, de a lehetőségeket maximálisan kihasználták a szervezők, a bányából kifele volt egy rövid emelkedő, valamint a pálya végén egy meredek rész. A ”profik” rajtja 10:20-kor volt, 80 perc volt a penzum. Az indulókat elnézve dobogóra esélyes voltam, de tudtam, hogy nem lehet túl lazára venni, mert ezen a pályán nem az erőnlét a leginkább döntő tényező.

A ”minél jobban elrontott rajt” versenyen már biztos világbajnok lennék, megint beletelt egy fél körbe, míg felértem a velem egy szinten lévő versenyzőkre, de persze Búr Zsolt és Szalay Peti már sehol sem volt tőlünk. Harmadik helyen fordultam, de együtt voltunk még 3-4en. A barlangban nem akartam kockáztatni, inkább kivárásra mentem, be is jött, mert mögöttem elestek, én viszont lassan, de hiba nélkül mentem a csúszós részeken. Nem tudom, hogy a pálya volt fárasztó, vagy csak a hosszú versenymentes időszak miatt, de fél óra versenyzés után már kezdtek beállni a lábaim, utol is ért Gulyás Ádám. Nem próbálkoztam a leszakításával, mert a föld alatti részen úgyis felért volna, az emelkedő meg kevés volt, hogy számottevő különbséget alakítsak ki. A nyolcvan percből hatvanat együtt mentünk, semmi érdemleges nem történt, csak a láncot dobálta nagytányérról lefele a bringám. A tervem az volt, hogy utolsó körben a barlang utáni emelkedőt megrántom maxon, onnan meg talán már nem fog utolérni. Csakhogy az történt, hogy az élen lévő két versenyző a rövid pályán beért minket, kb. két kör volt még ekkor hátra. Szerencsére pont az emelkedő előtti részen, úgyhogy elmentem velük, Ádám pedig már nem tudott minket követni. A kör végére már hiába néztem hátra, nem láttam mennyire sikerült lerázni, így megnyugodtam, de azért nyomtam tovább az elsőkkel, és sikerült is jó sokat mennem velük, csak a bányában hagytak le, de ott elég rendesen :-) Beértem a harmadik helyre, elég rendesen elfáradtam, keményebb volt, mint egy XCO verseny. A díjazás kiváló volt, a rajtcsomagban is volt energiaital, gél, a nevezés pedig töredéke volt egy nagyobb versenynek, minden induló kapott egy kiváló minőségű zoknit is! Nem bántam meg, hogy elindultam, elképesztő hangulat volt a föld alatt, koromsötét, max hangerőn ment a zene, jól feldobott! Azért most is vannak rossz érzések bennem, pl ismét kiderült hogy technikailag még mindig ótvar vagyok az elsőkhöz képest, viszont a magyar átlag még nálam is sokkal szerencsétlenebb :-) Robi