Menü
Bezár

Végre, avagy megtört a jég a 8 óráson!

2012. április 14, 18:03

Hatodik éve vagyok a KTM csapatnál, de most először történt az, hogy a dobogó tetejére állhattam. Volt már sokszor 10 órás 2. és 3. helyezés, 24 órás 3.-5. helyezés, most végre sikerült. Na de nézzük mi is történt! A szezon eleji verseny miatt már korábban elkezdtem 3-4 órákat menni edzésen, amikor csak tehettem. Többet nem mentem, mint korábban, csak valahogy hatékonyabb volt a dolog. Sikerült a bringát is lecserélni egy össztelós KTM PHINX 1.0-ra, amivel már az első tekeréskor éreztem, hogy nagyon egyben van. Gergő tanácsára most egy kisebb vázméretet (43-as) választottam, ami már határeset, de még épp jó. Ezt bizonyította az expo-s bringa finom beállítás is a CSC-nél. Húsvétkor már csak rövidebbeket mentem otthon a jó kis marosparti rázós edzőkörömön, ahol főleg a rugózást teszteltem, de sokat nem kellett állítani rajta, szépen összehangolódtunk. Bringa és erő rendben volt, már csak fejben kellett rendet vágni és jöhetett a verseny. A nevezési lista alapján a TOP5 mindenképpen ott volt (Dénes, Gergő, Bálint, Herk Imi…), mind ismert nevek a korábbi 10 és 24 órásokról. B.Bálint végül nem jött, de küldött maga helyett egy legalább olyan kemény legényt Szécsi Tomi személyében. Így megvolt a szokásos ismeretlen faktor is. Rajt előtt még odajött a sátrunkhoz Gászner Robi is (Alpinbike), aki Sopronból jött és mondta, hogy a csapatunkkal szokott edzeni. Jó volt egy kis „hazai” hangot hallani…

Az állandó supporterem megint a bátyám volt (Kakas István), akivel már lassan telepatikus úton kommunikálunk, annyira ismer, és tudja mikor mit szeretnék, vagy épp mikor kell ösztönöznie, és ez a versenyzésen kívül a másik fele az eredménynek! Nélküle nem jutottam volna idáig és ezt nagyon köszönöm! A rendezőkkel előre egyeztetett parkolóban felállítottuk a sátrat, kicuccoltunk, megpróbáltunk minden eshetőségre felkészülni és vártuk az esőt, ugyanis egész napra ez volt az előrejelzés, de aztán néhány szemerkélésen kívül más nem történt. Pályabejárás után mondtuk is egymásnak tesóval, ha ilyen száraz marad a terep, gyilkos tempó lesz! A pályáról annyit, hogy ránézésre nem mondhatnánk nehéznek, mivel gyakorlatilag sík volt, viszont kegyetlenül rázott, ami sokakat megviselt. A fully (már neve is van: Tarajos) viszont kiválóan dolgozott alattam, így nem érzékeltem annyi gödröt, mint mások. A nyomvonal kitakarításával a rendezők nem sokat foglalkoztak, de aztán jött egy önkéntes, és kivágta a belógó ágakat, kidobálta a kifordult köveket. Erre máskor azért jobban oda kellene figyelni, nem lehet arra alapozni, hogy majd úgyis kijárják…!

A taktika az volt, hogy próbáljak minél többet pihenni szélárnyékban a váltósok mögött, és maradjak már az elején lőtávolban az elsőhöz képest. Ezt nagyjából sikerült is elérni. Tomi és Robi (és még páran) elmentek az elejével, mi meg Dénessel kb 4-5 helyen tekertünk. Nekem kicsit sok volt az élen menők tempója, ezért hagytam is, de egy idő után látszott, hogy nem is növekszik az előnyük, ezért megnyugodtam, tudván van még idő… Mondtam is Dénesnek, hogy nyomunk egy Desedát (kaposvári 10 órás), ahol hasonlóan együtt mentünk. Kb 2-3 óra után aztán megérkeztünk az elejére Tomi és Robi mögé, illetve még Koller Szilárd (XS2) volt ott, de már körhátrányban és összeállt egy ötösfogat a szólistákból. Robi brutális tempót diktált a 29-es bringával. Nem is értettem mire ez a nagy sietség, de menni kellett. Próbáltunk váltott vezetéssel menni, de Tominak nem igazán akaródzott a vezetés, amit egyszer szóvá is tettem neki, aztán már ő is kénytelen volt többet vállalni. Nem sokkal később látom Dénest kiállni egy sárgára, és mivel nekem is kellett, gyorsan megálltam én is, gondoltam ketten könnyebben felzárkózunk majd újra. Sikerült Dénesre újra felérnem, közben láttam Robit is, aki defektet kapott, így hirtelen nem tudtam hol vagyok. 1. vagy 2.? A szpíker mindig csak a körszámot mondta, de a helyezést nem, emiatt már néha odaszóltam neki, hogy mi van már, de csak nézett…ez is egy javítandó dolog a későbbiekben! Aztán bátyó kézbe vette a dolgokat, és megnézte mi van. 2 percre voltam Tomi mögött, mögöttem Dénes 3. Körről-körre mondta a hátrányt. A fokozott tempónak köszönhetően körönként 10mp-et hoztam Tomin és az 5. órára sikerült is utolérnem. (így álljak meg legközelebb pisilni :) ). Dénes közben gyomorproblémák miatt kiállt, csak Tomival voltam körön belül. Innen pedig kezdődött a macska-egér játék. Jól tudtam, hogy Tomi nem akar majd vezetni, ezért néha satufékkel kényszerítettem előre, hogy legalább megfelezzük a vezetést. Próbáltam néha megrángatni a tempót, de szemfüles volt és rögtön lereagálta. Sok ötlet így nem maradt, menni kellett, aztán kiderül, ki bírja jobban a végét. 18:22-kor megálltam feltenni a lámpás bukót és a villogót, kulacsot, kb 15-20mp hátrányba kerültem. Világítás kellett 18:30-tól a kiírás szerint, illetve mert 19:00 után már kezdett gyorsan sötétedni.

Szpíker közben kérdezte, hogy mikor döntjük már el a dolgot (itt persze már tudta hányadik vagyok :) ) Pár kör alatt sikerült újra utolérnem Tomit, ami azt jelentette, hogy egy lámpaszerelési előnyt sikerült kitekernem! 19:00 körül Tomi mondta is, hogy kiáll szerelni, ezért megpróbáltam rápihenni, de ezt ő is látta, ezért rárakott még egy kört, amit jól megnyomott, hogy azért nekem se legyen olyan jó :)! Közben épp a legjobbkor megérkezett a személyes szurkolótábor is Évi és Edit személyében, és már megvolt minden ahhoz, hogy sikerüljön! Aztán Tomi intett, megállt lámpát szerelni és innentől kezdve nyomtam, ami a csövön kifért! A lábamban éreztem is a tempóváltást, görcsölve tiltakozott néha a sebesség ellen, de menni kellett. Mondtam tesónak, mérje az időt. Az első brutális gyors kör után 45mp előnyöm lett, aztán körről körre 5mp-et sikerült rátennem, egészen 1:10-ig növelve az előnyt. Innen már csak 4 kör volt hátra, de pihenni nem lehetett. A célterületen már üvöltöztek a szurkolók, Fityiszék az erdőben „hullámoztak” Mankával, én meg csak nyomtam és csak előztem még az utolsó percekben is a lekörözött versenyzőket. Itt azért elnézést kell, hogy kérjek azoktól, aki mellett gyorsan kellett elmennem, de nagyon „siettem” :)! Utolsó fordulónál a visszaszámláló már csak 6:33-at mutatott, utolsó kör! Reméltem, hogy semmi nem történik, biztonsági tempót mentem a sötétben a fák között és végül beértem!!!!!!

Kéz a magasban, aztán leszálltam és a bringa szintén. Adtam is rá egy puszit, jól ment a kis Tarajos. Tesó is megérkezett, összeborulás, megvan az első hely VÉGRE! Kb egy perc múlva megjött Tomi is, pacsi, gratuláció, igazán kemény ellenfél volt! Leültem, nem kellett volna, rögtön fogta a görcs a lábamat, felváltva egyszerre több helyen, aztán inkább elmentem még kicsit tekerni, levezetni. Robi 3. lett (5 kör hátrány), neki is gratulálok, igazán szép teljesítmény volt. Köszönöm a lehetőséget a rendezőknek, bátyónak az állandó és hibátlan supportot, Évinek és Editnek a szurkolást a KTM csapatnak pedig a technikát! Jövőre is jövünk!

KakLac

FLYING ROOSTERS RACING TEAM

Körszám 62
Táv 186 km
Idő 8:01:20
Technika KTM Phinx 1.0 „Tarajos”, hibátlanul tette a dolgát!

Eredmények