Menü
Bezár

XCO Magyar Bajnokság

2008. július 23, 09:23
Pilisborosjenő
Az elmúlt hét végén rendezték Pilisborosjenőn a hegyikerékpárosok olimpiai számának országos bajnokságát. A pekingi Olimpia előtt néhány héttel zajló eseményen hazánk legjobbjai álltak rajthoz. A pálya hossza 4,1 km, pont olyan hosszúra lett kialakítva, mint amilyenen Olimpikonunknak Parti Andrásnak kell majd küzdenie a pekingi olimpián. Ez a megszokottnál rövidebb köröket eredményezett, viszont bizonyos szakaszokon rendkívül technikás és meredek ösvények nehezítették a versenyzők dolgát. Az 534 m magas Nagy-Kevély és a 415 m magas Ezüst-hegy Pilisborosjenő és Csobánka között, a Pilis-hegység délkeleti csücskében található. A KTM – Erste Leasing csapatából a rajthoz állók közül reálisan öten pályáztak dobogós helyezésre, melyek közül négyet meg is szereztek. A nők rövidtávú versenyén – nekik 2 kört kellett teljesíteni – Nagy Ágnes győzelméhez kétség sem férhetett, eredményével továbbra is őrzi idei veretlenségi sorozatát. A junioroknál Süle Róbert a verseny elején egy meredek szakaszon hibázott, így az élbolyt fél perces hátránnyal kezdte üldözni, sikerrel. Erejét jól beosztva körről körre faragott a különbségből, végül a harmadik helyen ért célba, megszerezve ezzel élete első bajnoki érmét.
A profiknál master1 és master2 kategóriában is egy-egy korábbi Magyar Bajnok képviselte a csapatot, akik idén is a győzelemért hajtottak. Előbbiben Horváth Csaba – akinek 6 kört kellett teljesítenie – tekintélyt parancsolóan már az első körben egy perc előnyt ”összepedálozva” lerázta ellenfeleit, majd innentől saját tempót diktálva folyamatosan húzott el a többiektől. A végén közel három perces előnnyel lett Országos Bajnok. Master2-ben Böhm Lajosnak három olyan ellenféllel is meg kellett küzdenie, akiket eddig csak elvétve- vagy egyáltalán nem sikerült legyőznie. A mezőnyben egyaránt megtalálható volt korábbi hegyikerékpáros és tájfutó Magyar Bajnok, akik a kupasorozat eddigi futamain kibérelték a dobogót. Lajosnak sikerült jól elkapnia a rajtot, így az élbollyal ért fel az első emelkedőre, de egyik vetélytársa a következő szakaszon ellépett, akit már nem sikerült utolérnie. Viszont Őt sem érték utol. Több mint egy órás csatában mindössze 28 másodperccel tudta megvédeni második helyét, mellyel várakozáson felül teljesített.
Elit női (6 kör) Elit Master1 (6 kör)
4. Simon Emese 1 óra 57p 58mp 1. Horváth Csaba 1 óra 23p 58mp
Elit Master 2 (5 kör) 11. Kakas László 1 óra 42p 20mp
2. Böhm Lajos 1 óra 17p 52mp 15. Molnár Balázs (bukás miatt feladta)
7. Vereby István 1 óra 31p 14mp Középtáv (6 kör)
Rövidtáv Felnőtt (3 kör) 7. Vámosi Gergő 1 óra 34p 30mp
10. Pintér Kolos 0 óra 48p 15mp Rövidtáv női (2 kör)
Rövidtáv u19 (3 kör) 1. Nagy Ágnes 0 óra 34p 23mp
3. Süle Róbert 0 óra 48p 15mp
Csaba beszámolója Már szombat reggel elindultunk Pilisborosjenőre, mert a pályával kapcsolatban sok ellentmondásos információ érkezett. Voltak akik a végeláthatatlan murvás emelkedőkre, mások pedig a teljesíthetetlenül technikás és meredek ösvényekre panaszkodtak. Mindenkinek igaza lett. A rajt utáni aszfaltot egy széles földút váltotta, ami folyamatosan emelkedett de nagyon lendületesen lehetett menni rajta. Az erdőbe érve egy csiki-csuki ösvény következett, majd egy hajtűkanyar után igazi mountainbikeos terepre értünk. Kövek, sodrós- és szűk kanyarok, szakadék fölé ácsolt híd… Kihagytam valamit? Majd egy kis mezei száguldás után cél. A pálya gumiválasztás tekintetében feladta a leckét, de én inkább a könnyűsúlyú és gyorsabb, kevésbé tapadót választottam. A szombati próbakörök jól sikerültek, a guminyomást sikerült ideálisra beállítani és a technikás részek is a kezdeti bukdácsolás után könnyedén mentek. Vasárnap 11.00 rajt. Az aszfaltos részen senki nem akarta meghúzni a mezőnyt, mindenki a szélárnyékot kereste, majd a meredekebb részen előre álltam és nyomtam, ahogy tudtam. A szűk ösvényre mindenképpen elsőnek szerettem volna érni, mert utána már nincs túl sok hely előzésre. Ez sikerült, majd a lefelé is könnyen ment, első kör abszolválva. Az itatónál a lányok mondják, hogy kb. 1 perc lehet az előnyöm, ez kicsit megnyugtat, de öt kör még hátra van. Földút, ösvény, hajtűkanyar, lefelé, mező, célterület, második kör OK. Aszfaltút, itató, másfél perc előny. Ez jól hangzik, de tudtam, hogy nagy ellenfeleim a végén igazán erősek, ezért próbáltam addig előnyt kovácsolni, amíg csak lehet. A harmadik körben a csiki-csuki részen egy faág szorult a hátsó váltómba. Próbáltam menet közben a hajtókart hátrafelé forgatva kiszedni, de ez nem jött össze. Leszálltam, próbáltam kihúzni, de nagyon beékelődött, végül három darabra törve sikerült megszabadulnom tőle. Nyeregbe vissza, pánikszerű menekülés az üldözők elöl. A hosszú egyenesben nem látok mögöttem senkit, amit egy kicsit furcsállok, mert az előbbi akcióval kb. 20 másodpercet elvesztettem. A pálya széléről valaki kiabál, hogy két perc az előny. Ez valahogy hihetetlenül hangzik, de ezt a frissítőnél is megerősítik. Próbálok saját tempót menni, csak egy-két lekörözött kerülgetése okoz izgalmat. Az utolsó kör elején már Balázs is a pálya széléről szurkol. Sajnos nagyot bukott, nem látta értelmét folytatni. A meredekebb részt még megnyomom, az ösvényen Kaklac gálánsan elenged, de lefelé már óvatos vagyok. Cél! Nyertem! Ez volt a harmadik bajnoki címem, de mind közül ezt tartom a legértékesebbnek. Hihetetlenül sokat készültem rá, november óta ezért faltam a kilométereket, hol mínuszban, hóesésben vagy éppen szakadó esőben. Köszi mindenkinek aki segített, Lajosnak és Balázsnak, hogy remek edzőpartnereim voltak. Hátra van még egy Bükk- és egy Mátra Maraton egyenként száz kilométerrel, valamint egy horvátországi ”háromnapos” szeptember végén, de ez már csak a ráadás.
Kakas Laci beszámolója Ragyogó idő, sok résztvevő, közeli helyszín (nekem), gondoltam Szlovákgyarmati dagonya után lehet ez jobb élmény is. Szombaton pályabejárásra kitekertem a túra-romboló 20 kilós cirkálómmal, mivel Duna Maratonon összement a rugóstagom (és Csaba most hozta az újat), tehát a Prowler nem volt üzemképes. Kicsit megvezetett Ürömnél a Pilisborosjenő tábla, úgyhogy az ”egri várnál” lyukadtam ki, de sebaj, úgysem jártam még erre. Szép környék, érdemes ide eljönni versenyen kívül is. Meglett a versenyközpont, összefutottam még Istvánnal is. Amíg vártam a srácokra, megcsodálhattam olimpikonunk új nemzetiszínű gépcsodáját. Igazán egyedi darab… Közben még mentem egy kört a pályán. 4 barr-a fújt slick gumikkal nem volt egy nagy élmény, de azért végigtekertem, majd miután Csabáék megjöttek, velük is mentem egyet. Első benyomásom alapján inkább a durva lefelékre koncentráltam, mert ott el lehetett szállni rendesen, ha valaki hibázott. Vasárnap szerencsére megúsztam, de néhány versenyzőnek nem sikerült. Sokan kiálltak, feladták, mert vagy a gép, vagy az ember nem bírta. A rajtnál tulajdonképpen állva hagyott a mezőny, csak néztünk Istvánnal, majd mi is beindultunk. Innentől kezdve tulajdonképpen folyamatosan előztem. Az lepett meg igazán, hogy a felfelék nagyon mentek, sorra szedtem le a srácokat. A negyedik körnél volt egy kis megrogyás, ott feljöttek rám, majd az ötödik körben Csaba is lekörözött, de a bírók erre nem nagyon figyeltek és még egy körre ki kellett mennem. Az új Fox RP23 tag jól szerepelt, bár még csak most ismerkedem vele, de érezhetően jobb, mint az előző. Még egyszer köszi Csabának az alkatrészekért és a lányoknak a frissítésért, akik ügyesek és főleg kitartóak voltak a melegben! Sok jó eredmény született, gratula a Bajnokoknak és a dobogósoknak! Az esélytelenek nyugalmával, edzésként felfogva álltam rajthoz, de végül egész jó sikerült, és ami a legfontosabb, hogy jól éreztem magam végre egy XCO-n! Következő maratonon találkozunk, addig is hajrá!