Menü
Bezár

Zemplén Maraton

2007. július 22, 15:11
IV. Zemplén Maraton - Mád, Bortó



egy pohár víz a fejre, kettő a testbe...
akár ez is lehetne a verseny mottója, olyan tikkasztó hőség volt. Verseny előtti este volt ugyan egy kis zápor a környéken, de ez nem nagyon látszott a pályán.

Rajt 39 fokban családi hangulatban, 30 alatt volt a hosszútávosok mezőnye. Végre egy jól szervezett rajtoltatás. A mezőnyt szétszedték távonként és kétpercenként indították. Szabad volt az út, nem kellett "rövidhatótávolságú törpéket" előzgetni. Az első öt km-en nagyon bekezdett az eleje, kb a második ötös csoportba estem vissza, de gondoltam elég lesz ez így, nagyon meleg van. Az erdőbe érve 35 fokra "esett" a hőmérséklet, de utána nem kegyelmezett. Maradt a 39-40, sőt a szikrázóan fehér betonos úton 41-42! Nagyon száraz, köves és kemény volt a pálya, rázós lefelékkel, de egy-két durva emelkedőt kivéve végig lehetett tekerni. 10 km-nél volt egy kis bizonytalankodás a jelölést illetően, összejöttünk vagy tizen, de meglett a helyes irány. Ezután már precíz volt minden. Az alap frissítőkön kívül még beraktak vagy 3 vizes pontot, kellett, de csak meleg víz volt (nyakba jólesett). Az első köves után három felütéses "kipontozódott", utána még előztem párat, megfáradt középtávosokat, de kb. a felétől szinte örök magányban tekertem. Abszolut kilencediknek (kategória 4.) mondtak a frissítőnél és ez meg is maradt a végéig. Se előttem, se utánam senki. Utolsó 10 km már nagyon fárasztó volt, szőlőtőkék között betonon. Megláttam egy táblát még 3km a célig, mindez egy karóra szögelve tövében két ötliteres vizesflakon. Jó vicc gondoltam, de megálltam, mert üres volt a kulacs. Gyors töltés, "zuhany" és nyomás. Az a három még legalább négy volt, de nem baj, vár a tó a rajt-cél területen. Beértem.



Gyors vetkőzés ugrás a vízbe. Jó volt, bár csak kicsit volt hűvösebb a kulcsomban maradt víznél.

Sokan nem, vagy csak részben teljesítették a távot a meleg miatt, és ezért nem volt értékelhető időeredményük. Az eredményhirdetést sikerült elhúzniuk rendesen, szinte mindenki hazament, még a tombola sem tartotta vissza az embereket. Méltánytalanul szerény díjazást kapott az első (5 ezer), keserű szájíz...de hát kis pénz, kis verseny.

Összességében jó volt, felkészülésnek mindenképpen, a következőre. Szeretem ezt a vidéket, valahogy van egy érintetlen, civilizálatlan természetessége, ami nagyon megfogott. Sokszor tekerek erre, és nem lesz ez másképp ezután sem azt hiszem.


Kakas Laci