2. Határon Átnyúló MTB Kerékpármaraton – Eisenberg, Ausztria

Hol is hagytam abba? Tavaly szeptember elején ért véget nekem a versenyszezon, azóta sok minden történt velem, kerékpáros témában és azon kívül is. Túl vagyok egy kéztörésen, Fannival közösen egy költözésen, de a legfontosabb, hogy idén már Focus bringákkal megyünk. Én nagyon örülök a váltásnak, a csapatvezetés igazán odatette magát, idén tökéletesek lesznek a feltételek a jobbnál-jobb eredmények eléréséhez. Sajnos az első versenyről nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni, nem úgy sikerült ahogy elvártam volna magamtól, de kezdjük az elején. Szombat délután jött meg az új Focus Raven 4.0-ám, még itt a helyszínen valamennyire összeépítettük a bringát, hogy aztán Szombathely felé vegyük az irányt és megnézzük a másnapi Eisenbergi verseny pályájának második részét. Sok beállítást nem tudtam végezni a Ravenen, de nagyjából minden működött, a meredek lejtő aljára a fék is bekopott. Persze a hosszú terepezés mentes időszak meglátszott, rengeteget szerencsétlenkedtem, nem éreztem meddig tudok elmenni, csúszkáltam össze-vissza. Este még gyorsan lemostam a gépeket, de szerencsére másnap nem kellett olyan korán kelnünk, lévén kocsival fél óra alatt kiérünk Eisenbergbe. Másnap reggel jött az első verseny előtti idegeskedés, megint megcsúsztam a melegítéssel, így csak 10 perc jutott rá, viszont elég volt, mert nagyon szép időnk volt, simán rövidben tudtam menni. Jóval kevesebben jöttek el idén a versenyre, mint tavaly, most ~100 bringás indult el a 31 vagy 62 km-es távon. Pontban 11-kor kezdődött meg nekem és Fanninak az idei versenyszezon. Jól tudtam eljönni a rajtból, rögtön próbáltam az elejére vergődni, de többen is összeakadtak előttem. Kicsit meglepődtem milyen könnyen fel tudtam újra zárkózni az élre. Számomra minden tökéletesen alakult a verseny azon pontjáig, amíg el nem kezdtünk dagonyázni. Itt aztán kijött az ügyetlenségem, mindig megtaláltam a legmélyebb mocsarakat, egyikben sikerült úgy megcsúsznom, hogy fennakadtam egy kerítésen. Itt már eléggé hátracsúsztam, vagy húszan lehettek előttem. Emelkedős részeken mindig tudtam valamennyit hozni az élbolyon, amit aztán a mocsarakban egyből el is adtam. Első kör végére már egyedül mentem, de itt még egész jól éreztem magam, forogtam a lábaim. Ki is szemeltem egy embert kb. 1 percre magam előtt, akihez tudtam is közelíteni a síkon. Csak aztán megint jött a saras rész, ami a melegnek köszönhetően gyorsan száradt, pont annyira, hogy ami eddig simán átfolyt a gumi és a váz között, az most szépen megállt és folyamatosan eltömődött miatta a kerék. Sajnos csak 2.2 széles gumim volt, így az első villánál kb 2 cm volt a sárférőhely. Mindez mellett fáradni is kezdtem, plusz a hátam is beállt, a karjaimról nem is beszélve. Ez van, ha az ember országúton készül fel a montis szezonra… Valahogy azért végigszenvedtem a pályán, a 10. helyen értem be végül. Fanni rövidtávon ment végig, ő is megszenvedte a sarat. Én kicsit el voltam keseredve, de majd most hétvégén szépítek az Irottkő Hillclimbon! Találkozzunk ott, talán már száraz lesz a pálya!