Menü
Csillebérci 24 órás
2008. szeptember 16, 14:59
A '94-es hegyikerékpáros világkupa helyszínén - ahol akkor, az azóta kétszeres Tour de France második Cadel Evans nyert - 900 kerékpáros, összesen 63 ezer kilométert tett meg a hazai szezonzáró viadal alkalmával. Csillebércen idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a 24 órás mountain bike verseny, ahol 173 egység - köztük a szóló és duo - bringásai vettek részt, elsősorban váltó formájában. 
A KTM – Erste Leasing csapatából Kakas Laci állt rajthoz, méghozzá szólóban. A júniusi 10 óráson elért 3. hely után most kicsit nagyobb fába vágta a fejszét, de elszántságban nem volt hiány.
A KTM – Erste Leasing csapatából Kakas Laci állt rajthoz, méghozzá szólóban. A júniusi 10 óráson elért 3. hely után most kicsit nagyobb fába vágta a fejszét, de elszántságban nem volt hiány.
Kakas Laci beszámolója
„a mentális erőpróba”
Körülbelül két hónapja neveztem be a 24 órás szóló (tehát egyszemélyes „csapat”, aki végig teker) kategóriájában, mindezt azért, hogy ki ne maradjak belőle. A verseny hazai népszerűségét mi sem mutatja jobban, minthogy az összes nevezési kvóta betelt minden kategóriában. Ezek azért vannak, mert a verseny helyszínének is vannak kapacitásbeli határai, ami meghatározta a maximális keretet.
A felkészülés nem volt más, mint az, amikor a hosszú maratonokra edzek. Több tekerésre azóta sincs időm, így maradt a „fejben készülés”. Talán annyi mégis, hogy nyáron (lásd korábbi beszámolót) indultam egy 10 óráson is a versenynaptáron kívül.
Rengeteg cuccot kellett beszerezni, hogy semmi se hiányozzék! Ez főleg az éjszakai menetet érinti, ahol jó lámpa nélkül tulajdonképpen teljesíthetetlen lenne a pálya. Mivel sokat nem akartam költeni, ezért vettem egy bár kisebb teljesítményű, de viszonylag könnyű fejlámpát, amit sikerült az SH+ bukóra feltenni elég egyszerűen. A fejlámpa lényege, hogy arra világít, amerre nézel (kanyarokban nagyon fontos), míg a rögzített kormánylámpa bevilágítja az utat előtted. Ehhez még jöttek az elemek, akkuk, hosszabbítók, töltők, adapterek, hűtőtáska… esőbeálló sátor, ami mindezeket védte. (utólag is köszi a csapatnak a segítséget hozzá)
Volt pár csapat, aki olyan fényerővel bírt, mint egy éjszakai rally autó. Félelmetes volt néha, amikor valaki után mentem egy poros szakaszon, a fejlámpa bevilágította az utat, de a porszemek visszaverték a fényt. Olyan volt, mintha egy hipertér ugrásban lettem volna. Mindenütt csíkok, ahogyan a fényben nyúltak az árnyékok.
De vissza az elejére.
Reggel viszonylag korán (hétkor) keltem, hogy nyolckor el tudjunk indulni. Egyéni indulóként fontos volt, hogy közel legyen a sátor a depózónához a frissítések miatt. A sátorverés, adminisztráció után még egy gyors második reggeli, azután öltözködés. Nem volt túl meleg reggel, talán 10 fok volt, de később sem lett 12-nél melegebb, de hála az égnek, legalább nem esett. Tekintve, hogy voltak durva köves, gyökeres részek is, az nagyon csúszóssá vált volna. Helyette viszont folyamatos szálló por és egy-egy szétfékezett kanyarban helyi homokozó jellemezte a terepet.
A pálya nagy része a csillebérci táborban, illetve körülötte volt az erdőben kijelölve, ebből az is következett, hogy kb 90%-a sötét volt éjjel. Inkább szórakoztató volt, mint nehéz, bár a végén már minden kiálló gyökéren való átkelés fájt, annyira rázott, még az összteló ellenére is. Kb 4,2 km hosszú, rengeteg kanyarral, egy lendületes földes lefelével és egy köves gyökeres rázatóval, illetve egy hosszabb mászással kb 60-70 méter szinttel körönként. Volt két 100-100 méteres aszfaltos-salakos rész, itt lehetett enni-inni, na meg a depó zónában, ahol az erre az alkalomra összeállt FLYING ROOSTERS RACING TEAM (Kakas István-bátyám, Kakas Péter-keresztfiam, Kakas Zoltán-öcsém) végezte a folyamatos frissítést. Így szerény személyemmel (Kakas László) 4 fősre duzzadt a Szárnyaló Kakasok lelkes kis csapata.
A rajt a megszokott menet szerint zajlott. Az eliteket és az egyéniket, duók első emberét beszólították, a többiek pedig ömlesztve utánuk jöttek. Bíró „szpíker” Ádám FIRE rajtja után ment a szokásos helyezkedés, majd néhány kör után mindenki lenyugodott (nem az elején dől el) és ki-ki ment a saját tempójában. Az elején tudtam, hogy nem kell bekezdeni. Mindig mondták segítőim a pozíciót. 4 óra telt el, mire felértem az elsőre, innen utána egészen éjjel 1-ig felváltva első és második voltam. Ugyanúgy, mint a 10 óráson 6 óránál (ez egy hosszabb maraton ideje nekem), itt is volt egy nagy holtpont 12-13 óránál. Meg is kellett állnom, pihentem kb 1,5 órát a sátorban, már ha ilyen zajban lehet egyáltalán, majd egy vacogós hidegindítás után (éjjel 5-6 fok volt!) már teljes téli szerelésben megkezdtem a hátralévő 10 órát teljesíteni. Első helyről álltam ki és kb 5-6.-nak jöttem vissza a pihi után.
Lámpa és elemcsere, valamint olajozáson kívül nem is álltam meg pár percnél többet. Itt jön a képbe a hibátlan háttér és csapatmunka! Komolyan mondom, forma 1-ben nincs ilyen gyorsaság! Én még a már kulacsban előkészített zacskós meleg levest próbáltam lejuttatni, addig ők elemet-lámpát cseréltek, kulacsot töltöttek, láncot olajoztak. Lábam között a bringa, közben hárman sürögtek –forogtak, hogy mindenem meglegyen. Köszönet érte!
Hajnal ötkor, az előre bejelentett szabály szerint jelentkeztem az orvosi kocsinál vizsgálatra, hogy letöltsem a szóló indulóknak kötelező 15 perces „boxkiállást”. Rövid beszélgetés a dokival, érdeklődtek hogy vagyok, vércukorszint (4,8 volt köszönhetően az éjszakai „koktéloknak”) és vérnyomás mérés (120/80). Meghallgatták a légzésemet, de minden rendben volt, így továbbengedtek. (volt akinek nem volt ilyen szerencséje és elküldték kórházba) Gyors gyúrás a segítőimtől, még a vizsgálat után és vissza a pályára. Lassan felkelt a nap, végre nem kellettek a lámpák, mindenki felébredt picit.
Az utolsó 4 óra már nagyon húzós volt! A korábbi 13-14-15 perces körök itt már 20 percesekké váltak, már azt számoltam, hogy hány kör van még vissza, hányszor kell még megmásznom az egyre nehezebbé váló emelkedőket, az idővel már nem is foglalkoztam, csak a hátralévő távot, köröket akartam legyűrni.
Az utolsó másfél óra viszont szenzációs élmény volt. Megyek át a depózónán a közönség mindkét oldalon, és felemeltem a kezem, mintha vezényelném őket. Na erre megjött végre a hangjuk, jött is a buzdítás. Szpíker azt mondta, második vagyok, de ez később kiderült tévedés volt, stabilan tartottam a negyedik helyemet. Egyből nyomtam egy 17 perces kört, a következő áthaladásnál már jött automatikusan a bíztatás, mentem egy 16 körülit, utána meg „repesztettem” egy 14:30-ast. Öcsém meg is lepődött, mi lett velem. Ő még bízott abban, hogy két kör még belefér 24:00:00-ig, de én már tudtam, hogy csak egyet fogok menni, ezért a végére már nem is hajtottam és 1-2 perccel a leintés után beértem. TÚLÉLTEM!
Nagyon örültem, hogy negyedik lettem, pontos köridős táblázat híján még nem tudom ki mennyit ment előttem-mögöttem, de első 24 órás versenyemen ez az eredmény több mint jó. A 10 órás eredménye után dobogós reményekkel érkeztem, de tudtam, hogy reálisan az első ötben lehetek (a 24 regisztrált egyéni indulóból) és ez teljesült is! Soha rosszabbat! Azt, hogy valójában hányan értek be, nem tudom, de a végén már egyre kevesebben voltak a pályán. Biztosan voltak olyanok, akik feladták.
Így utólag végiggondolva egy ilyen, vagy hasonló erőpróbán szerintem a mentális képesség a legfontosabb, persze erőnlét is kell, anélkül nem is menne, de egy ilyen verseny teljesítése „fejben dől el”. Magam sem tudom, mi vitt előre az utolsó másfél órában, de végig akartam csinálni, és ott tudtam, hogy menni fog. Ha valaki megkérdezné, igen máskor is elindulnék egy 24 óráson, de még jobban szeretném, ha egyszer egy 6 fős KTM csapat is ott lenne velem, mellettem. Remélem egyszer sikerül azt is összehozni!
A verseny számokban:
Megtett táv: 4,2 km-es körökkel számolva 348,6 km (323,41 km az órám szerint)
Körszám: 83
Helyezés: 4.
Szintkülönbség: ~ 5300-5700 m (becsült érték, mivel 20 óra után nullázott az órám)
Menetidő: 24:01:35 óra
Átlagsebesség: 14,1 km/h
V max: 31,5 km/h
Összes nyeregben töltött idő: 21:37:55 óra
Zéró defekt!
Hibátlan technika: KTM PROWLER AT2
7,5 db X-iont maraton gél
3-4 dl X-iont Speed izotóniás koncentrátum
3 db X-iont Guarana élénkítő
sok-sok alma, banán, tea és zacskós porleves, néhány szalámis kifli…túró rudi
Tanulságok és amire legközelebb figyelni kell:
-kicsit jobban felépíteni a köridőket, hogy ne legyen ekkora holtpont 12-13 óra után, és ne pukkadjak ki korán.
-figyelni és tervezni az étkezést, sós-édes kombinációk, mert egy idő után már nagyon unalmas tud lenni a csak gél és a banán.
-talán kellene egy jobb fejlámpa is, látva mások „gigawattnyi” teljesítményeit…
Lámpa és elemcsere, valamint olajozáson kívül nem is álltam meg pár percnél többet. Itt jön a képbe a hibátlan háttér és csapatmunka! Komolyan mondom, forma 1-ben nincs ilyen gyorsaság! Én még a már kulacsban előkészített zacskós meleg levest próbáltam lejuttatni, addig ők elemet-lámpát cseréltek, kulacsot töltöttek, láncot olajoztak. Lábam között a bringa, közben hárman sürögtek –forogtak, hogy mindenem meglegyen. Köszönet érte!
Hajnal ötkor, az előre bejelentett szabály szerint jelentkeztem az orvosi kocsinál vizsgálatra, hogy letöltsem a szóló indulóknak kötelező 15 perces „boxkiállást”. Rövid beszélgetés a dokival, érdeklődtek hogy vagyok, vércukorszint (4,8 volt köszönhetően az éjszakai „koktéloknak”) és vérnyomás mérés (120/80). Meghallgatták a légzésemet, de minden rendben volt, így továbbengedtek. (volt akinek nem volt ilyen szerencséje és elküldték kórházba) Gyors gyúrás a segítőimtől, még a vizsgálat után és vissza a pályára. Lassan felkelt a nap, végre nem kellettek a lámpák, mindenki felébredt picit.
Az utolsó 4 óra már nagyon húzós volt! A korábbi 13-14-15 perces körök itt már 20 percesekké váltak, már azt számoltam, hogy hány kör van még vissza, hányszor kell még megmásznom az egyre nehezebbé váló emelkedőket, az idővel már nem is foglalkoztam, csak a hátralévő távot, köröket akartam legyűrni.
Az utolsó másfél óra viszont szenzációs élmény volt. Megyek át a depózónán a közönség mindkét oldalon, és felemeltem a kezem, mintha vezényelném őket. Na erre megjött végre a hangjuk, jött is a buzdítás. Szpíker azt mondta, második vagyok, de ez később kiderült tévedés volt, stabilan tartottam a negyedik helyemet. Egyből nyomtam egy 17 perces kört, a következő áthaladásnál már jött automatikusan a bíztatás, mentem egy 16 körülit, utána meg „repesztettem” egy 14:30-ast. Öcsém meg is lepődött, mi lett velem. Ő még bízott abban, hogy két kör még belefér 24:00:00-ig, de én már tudtam, hogy csak egyet fogok menni, ezért a végére már nem is hajtottam és 1-2 perccel a leintés után beértem. TÚLÉLTEM!
Nagyon örültem, hogy negyedik lettem, pontos köridős táblázat híján még nem tudom ki mennyit ment előttem-mögöttem, de első 24 órás versenyemen ez az eredmény több mint jó. A 10 órás eredménye után dobogós reményekkel érkeztem, de tudtam, hogy reálisan az első ötben lehetek (a 24 regisztrált egyéni indulóból) és ez teljesült is! Soha rosszabbat! Azt, hogy valójában hányan értek be, nem tudom, de a végén már egyre kevesebben voltak a pályán. Biztosan voltak olyanok, akik feladták.
Így utólag végiggondolva egy ilyen, vagy hasonló erőpróbán szerintem a mentális képesség a legfontosabb, persze erőnlét is kell, anélkül nem is menne, de egy ilyen verseny teljesítése „fejben dől el”. Magam sem tudom, mi vitt előre az utolsó másfél órában, de végig akartam csinálni, és ott tudtam, hogy menni fog. Ha valaki megkérdezné, igen máskor is elindulnék egy 24 óráson, de még jobban szeretném, ha egyszer egy 6 fős KTM csapat is ott lenne velem, mellettem. Remélem egyszer sikerül azt is összehozni!
A verseny számokban:
Megtett táv: 4,2 km-es körökkel számolva 348,6 km (323,41 km az órám szerint)
Körszám: 83
Helyezés: 4.
Szintkülönbség: ~ 5300-5700 m (becsült érték, mivel 20 óra után nullázott az órám)
Menetidő: 24:01:35 óra
Átlagsebesség: 14,1 km/h
V max: 31,5 km/h
Összes nyeregben töltött idő: 21:37:55 óra
Zéró defekt!
Hibátlan technika: KTM PROWLER AT2
7,5 db X-iont maraton gél
3-4 dl X-iont Speed izotóniás koncentrátum
3 db X-iont Guarana élénkítő
sok-sok alma, banán, tea és zacskós porleves, néhány szalámis kifli…túró rudi
Tanulságok és amire legközelebb figyelni kell:
-kicsit jobban felépíteni a köridőket, hogy ne legyen ekkora holtpont 12-13 óra után, és ne pukkadjak ki korán.
-figyelni és tervezni az étkezést, sós-édes kombinációk, mert egy idő után már nagyon unalmas tud lenni a csak gél és a banán.
-talán kellene egy jobb fejlámpa is, látva mások „gigawattnyi” teljesítményeit…
Laci és a Szárnyaló Kakasok Support Team