• júl : 12 : 2018 - A Focus Bikes – Limit Change Point Mountainbike XCO Országos Bajnokság
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

2012 és 2013 után újra elrajtolt a 8 órás, szokás szerint a szezon első ultraversenye.
Kiváló alkalom az új technika tesztelésére, legyen az bringa, cipő, bármi, mert ezen a pályán tuti kijön minden probléma, mert ami nincs rendesen meghúzva az egyszerűen lerázódik! :)
Nekem különösen fontos volt ez, mivel idéntől váltottam merevfarúra a korábbi fullyról. Eddig ilyen hosszút és rázósat még nem mentem az új géppel, ezért kíváncsi voltam, hogy bírja a Focus Raven 650B, illetve inkább arra, hogy én mit teljesítek. Mivel idén mind az 5 meghirdetett ultraversenyt beterveztem, egyben felmérés is volt, hol tartok most.
A fully nem létező kényelmét próbáltam kompenzálni a 27,5-es kerékmérettel, de tudtam, hogy ez kevés lesz, ezért már jó előre erősítettem a hátizmokat.
A csapatból megint sikerült összerakni egy ötös fogatot „JUST IN TIME”, csak hogy stílusos legyen az utolsó napi nevezés miatt, de azt a srácok sem gondolták, mi minden lesz még, amit ez a névválasztás magával hoz, de térjünk vissza az elejére…
Nálam a jól bevált ultra kommandó felállás volt Bátyóval (Flying Roosters Racing Team), már rutinosan cuccoltunk a csatorna mellett, kicsit távolabb a versenyközponttól és a váltózónától. Szeretjük ezt a helyet, mert kétszer is elmegyek a support előtt, így van idő mindenre (időmérés, kaja, frissítés) és közel van a cucc is, mivel oda tudunk állni kocsival. Utóbbira a versenyközpontban nincs mód a hely szűke miatt.
Reggel találkoztam Andrással a nevezésnél, megbeszéltük az adminisztrációt, azután mondta, hogy Robika és Fanni nem jön, mert lerobbantak a kocsival „just in time”… Szuper, akkor hárman nyomják le a váltóversenyt. Gyorsan átírták a nevezést, majd mentünk öltözködni.
Pályajárás első körén mentem egy 7:45-öt, de még tanultam az új részeket, azután már kicsit tempósabban jött egy 7:20-as. Pulzus jó helyen, viszont a térdnadrágot lecseréltem és felvettem a rövidet, illetve kettőt óvatosságból, ami utólag bevált. Mentem már itt így, de akkor hosszú-rövid kombináció volt.
Közben Andrásék is odaértek hozzánk, pótláncot (:)) bekészítettük és irány a rajt. Körbetekertem a pályán, de csak később láttam, hogy két perccel kések a versenyidőhöz képest, de még odaértem. Nem így Andrásék, akik 2 perccel a mezőny után indultak csak el „just in time” :) .
Rajt után két szólós maradt közel, Henger és Gombi, de pár kör után már őket sem láttam. Bátyó innen kezdve mérte a különbséget. Kicsit fura volt, hogy senki nem előzött meg az elején, gyakorlatilag váltós köridőket mentem. 1 óra után az előbb említett két pilótán kívül már az összes szólósnak adtam egy kört, két óra múlva, mikor megálltam egy sárgára tesónál, már ők is körhátrányba kerültek. Mondtam is bátyónak, hogy mi van? Pulzusom lent van (mintha már 10 órát tekertem volna egy 24H-n), közben én előzök, nem értem…vhogy nem volt ideális a komfortérzet sem, kicsit fáztam, felvettem a karmelegítőket. Rögtön jobb lett, főleg akkor, mikor megjött Buruczki Szilárd is hátulról. Ő váltóban nyomta edzésképpen, de legalább kicsit beszélgettünk és közben felment a pulzus, míg mentem vele 3 kört. Szerintem valahol itt mehettem a leggyorsabb szólós 7:09-es kört is. Közben bátyó mondja, hogy 40mp-et adok körönként a másodiknak, úgyhogy pár kör múlva már kettővel húzok…
A kajával és frissítéssel most minden rendben volt, sikerült jól eltalálni a sós-édes arányokat és a HIHG5 cuccok is jól működtek. Gél nem is kellett sok, talán 3-at ettem, inkább a 4:1-es por fogyott, de feles hígításban, nehogy sok legyen. Néha egy kis banán is befért (ebédidőben…:)).
Következő érdekesség az volt, amikor a THP Szeged különböző előfordulásaival (duó, csapat) mentem együtt kb féltávnál a 7:30 körüli köridőket. Tibivel felváltva nyomtuk, néha Sonáj is előkerült. Meg is beszéltük, hogy az alföldi „gyerökök” jól bírják a rázatókat, mivel otthon is sok ilyen van, néha még durvább is. Be is villant néha az a jó kis Tisza Maraton Szegeden :) .
Közben meglett a második körelőny, bátyó mondta, hogy lejjebb volt egy kis átrendeződés, ezért már más a harmadik, de figyelte az óránkénti listákat, így mindig tudtam, hol járok a mezőnyhöz képest. (ugye milyen profi supportom van! -már csak ezért megéri F1-et nézni a tv-ben :) )
Kb 6 óránál aztán kezdett nyomni az új cipő . Hiába próbáltam a pántokon állítani, úgy tűnik, kell egy sáros verseny neki, hogy felvegye a végleges formát. Közben összefutottam Andrással és beálltam mögé, gyorsan lett is megint egy 7:20-as idő, a szpíker legnagyobb örömére…
Apropó András, mesélte a végén, hogy tekerés közben megint kiszakadt hátul egy küllője, de még beért. Jött a váltás, közben ő elugrott az Emőd utcába Palihoz egy villám küllőcserére és még épp visszaért, mire ő került volna sorra „just in time”!
Itt megint jött egy kis sárgaszünet, olajozás és kaja, de innen már éreztem, hogy lassulok. Szépen mentem bele a 8 perces köridőkbe, bátyó persze noszogatott, hogy menjek, de mondtam, hogy ez már ennyi és szépen beálltam 8:30-ra. Közben újra megtaláltam Hengert a pályán, így már 3 körrel húztam. Kezdtem számolni, mennyi van még vissza (az utolsó órában ez már teljesen normális…). Ránéztem a km órára (ekkor először) és 174-et mutatott! Ja akkor ezért fáradok! Gyors összeadás-szorzás, és kijött, hogy ha még lenyomom azt a pár kört, megdöntöm az első 8 órás pályacsúcsomat, ami 186 km körül volt. Jelentem ez meg is történt, mivel 195 km lett a vége!
Célba érkezve óriási üvöltés, bringaemelés, kijött minden feszültség. Bátyóval nagy ölelkezés, meglett HARMADSZOR IS! Rengetegen gratuláltak, (olyanok is, akiket akkor láttam először, ezért elnézést, hogy nem emlékszem mindenkire), és jólesett verseny közben is a sok bíztatás, amit pedig MINDENKINEK KÖSZÖNÖK!
A szervezők kiválóan összerakták a rendezvényt, így harmadszorra már tényleg nem volt semmi kivetnivaló és a pálya is tiszta volt. Rázni talán most rázott a legjobban a száraz idő miatt, de ennek a versenynek ez a nehézsége, lehet ezért szeretni/nem szeretni, végül mindenkinek úgyis egyforma lesz :)
Az eredményhirdetés önfeledt pezsgőlocsolásba torkollott, ilyet sem csináltam még soha! Mindig irigykedve figyeltem az F1-es dobót, de most végre ez az álom is valóra vált! :)

Galéria

KakLac

Általában egy ilyen verseny után vége(m) van a napnak, de mivel épp erre az estére esett a GOLDSPRINT FINÁLÉ, oda is el kellett még menni, ha már az összes eddigi futamot és ezzel az összetettet is megnyertem. Gondolkodtam, hogy induljak/ne induljak, de Buppáék eloszlatták gyorsan a ködöt, mondván, ha itt vagy, tekersz, nincs mese! Hiába mondtam, hogy majd’ 200km-t tekertem, nem nagyon hatotta meg őket :) .
Sorsolással dőltek el a párosítások, szerencsére elsőre nem kaptam nehezet, így szenvedősen bár, de meglett a továbbjutás. Aztán jött Zé, a legtöbb futamot tekert pilóta, igazi ősgoldsprintes. Rögtön mondta, hogy majd nem teker, meg ilyesmi, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla! Nyomja, ami a csövön kifér, csak tisztes küzdelemben vagyok hajlandó alulmaradni :) !
Végig fej-fej mellett tekertünk mindketten, aztán a végén sikerült vhol találnom pár tizedet és láss csodát, továbbjutottam, de ez is csak 23mp feletti idő volt. (általában 21-es időket szoktam menni, de a tournamenten 21 alá is bement már).
Újabb sorsolás, persze, hogy megkaptam a lista utánam lévő második leggyorsabb lábú versenyzőjét. Itt már elkönyveltem, hogy nekem ennyi volt mára. Egyszerűen képtelen vagyok felgyorsulni ennyi tekerés után…
Felültünk, melegítettünk, aztán SPRINT!
Mintha az életemért tekertem volna, és ahogy néztem, nem volt másképp Andrew-nál sem. Nem tudom hogyan, de sikerült egy 22,175 körülit mennem, de ez kevés volt az ő 21,8-asához képest.
Maradt a bronzdöntő Érc Tomival. Ez már tényleg végelgyengülés volt nekem. Érc Zé-hez hasonlóan szintén jótékonykodni akart, de aztán megbeszéltük, hogy kell neki ennyi előny, hogy én egy kicsit fáradtabb vagyok :) . Aztán vhogy csak kijött egy 23 vége körüli idő és meglett a bronz!
Most lehetnék dühös, hogy a fenébe, nem nyertem, pedig képes vagyok rá, hiszen az összes futamot behúztam előtte, de nem vagyok az, és erre DJ Piry világított rá a döntő után. Azt mondta, hogy bár tudta, hogy 8 óra tekerés után jöttem el döntőzni, mégis örül, hogy eljöttem! Szurkolt nekem, mert tudta, hogy nyerhetek, viszont el kell fogadni, hogy kétszer nem lehet nyerni egy nap! „Te sportember vagy, a versenyt választottad, de azt megnyerted és ez a lényeg!”
Legyen ez a nap tanulsága!

KakLac

Categories: futószalag, Hí­rek, Verseny

Comments are closed.

Video

A Focus Bikes –...

Posted on júl - 12 - 2018

Hozzászólások kikapcsolva

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Ezüstérmes a KTM-DigitalJet Team!

Posted on dec - 10 - 2012

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Kupasorozat III. forduló

Posted on júl - 27 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

Utolsó felvonás

Posted on márc - 12 - 2009

Hozzászólások kikapcsolva

Salzkammergut Trophy 2010

Posted on júl - 20 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

Elimina Tour – A...

Posted on szept - 22 - 2012

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK