Ahol a KŐ az úr!

Végre egy igazán nekem való pálya sok kővel, technikás részekkel, ahol nagyszerűen összedolgozhattunk a „géppel” (Tarajos :)). Az idei ráncfelvarrás jót tett a pályának, eltűnt belőle (bár még mindig sok maradt) pár km aszfalt és lett helyette még több kő, mi több egy olyan kőtenger, amit eddig csak Grazban vagy Porecben láttam. A reggeli indulás most kicsit más volt, Viktorral és Bori Gergővel mentünk le, időben érkeztünk, nyugodtan készülődtünk, már csak azért is, mivel a rajtunkat eltolták 20 perccel pályabiztosítási okok miatt. Nem gond, lehetett egy hosszút melegíteni. Összefutottam Bihari Tiborral (Hajrá Szeged!) és egészen Mátraházáig feltempóztunk az aszfalton, közben jót beszélgettünk az ultratávokról, mivel ő is rutinos pilóta, főleg duóban. A rajt Ádám híján kicsit „csendesebb” volt (FIRE nélkül nem kapcsol be a rajtautomatika rendesen :)), lassú felvezetéssel értünk fel a sípálya aljához, ahonnan aztán indult a menet. Próbáltam nem ellőni mindent az elején, és elöl maradni. Ez egész jól sikerült, Robikát még láttam befordulni az erdőbe, Csaba és Pista pedig nem sokkal volt előttem. Innen viszont jött egy hosszú, tempós köves lefelé, ahol egészen Cser Gáborig visszaelőztem a mezőnyt (nagyjából 1 percet hozhattam itt). Néztem is, hogy miért poroszkálnak a többiek, de én csak eresztettem. Aztán persze az emelkedőkön elmentek páran, de jó volt tudni, hogy jó mennek a lefelék, nem úgy néhány pilótának, akik nem sokkal később sorra álltak ki defekt miatt. Kb 8-at láttam, köztük Robikát is, aki szintén idő előtt fejezte be a versenyt. Egei Tamással sokat mentem együtt, aki épp kulacshiánnyal küzdött, mivel letört a tartó, de aztán sikerült neki kérni egyet. Dénes menetrend szerint érkezett, de most jött vele Vas Peti és Máté is. Egy darabig még beálltam ebbe a vonatba, aztán csak Máté maradt, illetve jött Bálint, akivel egészen az utolsó 5 km-ig gyilkoltuk egymást. Lefelé én, felfelé ő volt a jobb. Néha kicsit beszorultunk az ösvényeken a középtávosok mögé, de amint jött a rés, leszakítottam, mert tudtam, hogy az emelkedőn felér. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy tartsam az előnyt, de az új nyomvonal, és a számomra mindig kimerítő (a Mátrán ez tényleg az) utolsó néhány km combos emelkedői miatt végül ő is elment és Máté is, sőt a legvégére Sass Józsi is megérkezett, aki még az elején szerelt defektet. Van még mit javulni felfelé, ez kétségtelen, mert ez most konkrétan 3 helyezésbe került, így a végén 9. lettem Master1-ben, amivel viszont elégedett vagyok, főleg azért, mert kihajtottam mindent, ami volt. A gyors pálya miatt az eredménylista is sokkal szorosabb lett, Csabától is csak 6 percet kaptam, aki most 4. lett. Lajos felért a dobogóra, Pista feltámadt és Gergőt is lehagyta. Tomi és Viktor pedig egymást segítve ismét legyőzték önmagukat és teljesítették a távot, ezért nekik külön Gratulálok! Középtávon Plájer Lajos lett dobogós, rövidtávon pedig Kádár Anna végzett a 3. helyen a lánykák között. Elképesztő teljesítmény egy gyerektől. Szerintem az apukája jobban elfáradt, mint ő :)!!! Szezonzáró, utolsó kupafutamnak kívánni sem lehetett volna jobbat! Jó kis pálya, komoly kihívásokkal, a legnagyobb heggyel és számomra nagyon sok kellemes emlékkel és egy rendes izomlázzal, ez volt a Mátra maraton 2012-ben! További képek a galériában. KakLac