Menü
Bezár

Bakonyerdő Maraton

2013. május 20, 10:01
Elit Master 1 (100 km) Elit Felnőtt (100 km)
4. Horváth Csaba 4óra 41p 38mp 4. Süle Róbert 4óra 22p 55mp
7. Kakas László 4óra 48p 25mp Elit nő (69 km)
11. Kondor Gábor 5óra 25p 11mp 3. Ringelhann Fanni 4óra 33p 51mp
13. Boros András 5óra 35p 18mp Elit Master 3 (69 km)
16. Pálosi Zoltán 5óra 57p 56mp 4. Démi József 4óra 02p 48mp
17. Magyar Viktor 6óra 17p 01mp 6. Plájer Lajos 4óra 05p 25mp
Elit Master 2 (100 km) Középtáv Master 2 (69 km)
9. Böhm Lajos 5óra 41p 15mp 3. Lakatos Péter 3óra 37p 30mp
Rövidtáv U15 (33 km) Rövidtáv Master 2 (33 km)
6. Zsejki Balázs 1óra 48p 15mp 8. Mesics Péter 1óra 40p 48mp
7. Kalmár Levente 1óra 52p 09mp 13. Bartokos Gábor 1óra 48p 06mp
9. Bartokos Botond 2óra 17p 10mp 14. Zsejki Ákos 1óra 50p 07mp
Rövidtáv Master 1 (33 km)
6. Németh Tamás 1óra 33p 26mp
9. Zentai Tamás 1óra 40p 47mp

Süle Róbert beszámolója: [singlepic id=328 w=300 h=279 float=left]Két hetes pihenő után az idei első valódi hosszú távon versenyeztem a Bakonyerdő Maratonon. Kicsit bizonytalan voltam magamban, ugyanis idén nem bírtam jó tempót hajtani fél óra versenyzés után se. Valahol a Zalaegerszegi XCO után kezdtem ráébredni mit rontottam el eddig. Változtattam az étrendemen egy keveset, többet figyeltem a regenerálódásra és bíztam, hogy majd jobban fog menni a versenyzés. Az edzések egész jól haladtak így bizakodva vártam a szombatot. A pénteki eső kicsit azért zavart, de legalább a verseny napján szép időnk volt, a sárral meg majd megküzdünk. Reggel felpakoltuk a Focusokat, és másfél órás út után már Bakonybélben is voltunk. Rajtszámot már felvették nekünk is, tetszett, hogy a sok reklámanyag helyett egy kulacsot adtak 3 géllel (hosszútávon), csak így tovább! Valahogy úgy alakult, hogy mindenféle bemelegítés nélkül álltam a rajtvonalhoz. Nem aggódtam magam szét miatta, mert gondoltam, hogy a sík részen nem lesz nagy menés. Igazam is lett, mire az emelkedőhöz értünk már le is nyugodott a pulzusom. Aszfalton beszélgetni is tudtunk egy kicsit, majd felfordultunk a murvás útra, ahol rögtön elestek mellettem, majdnem én is belekeveredtem. Kezdtek kialakulni a tavalyihoz képest jelentősen átrendeződött sorok, csak BuZso, Burucki, Blazsó hármas maradt. Ők hárman szakadtak el, én pedig Csabival mentem miután mögöttünk már senki nem volt látótávon belül. Zsoltit végig láttuk magunk előtt, de nem nyomtunk maxot, én azért mert féltem attól, hogy megint megállnak a lábaim, Csabinak pedig még hiányoznak a hosszú edzések. Gondoltuk majd bevár minket, csak nem akar 90 km-t egyedül menni :-). Hát nem így lett, mert mire lekorcsolyáztunk Kőris hegyről, eltűnt előlünk. Éreztem, hogy lassan jöttünk le, de mivel 2.2-es Race Kingel mentem, inkább finomkodtam csak. Így hát maradtunk ketten, szépen össze is dolgoztunk. [singlepic id=330 w=000 h=161 float=right]A gázlók után kerestük a frissítőt, de idén nem volt senki Vinyén aki olajjal várt volna. Az olajozás így elhúzódott egy frissítővel későbbre. Innen egy kellemes, tartható tempót mentünk a második Kőris hegyi mászásig, feltankoltunk Isoval, és nyomás tovább! Kövezhetett a gyors széles dózerút vissza majdnem Bakonybélig. Ami ez után jött elég siralmas volt, sajnos jópár percig csak tolni tudtunk a bringákat, amik a sár és víz hatására egyre furcsább hangot adtak ki. Persze a Focus Raven 4.0 tette a dolgát a száraz lánc ellenére is! Egy meredek saras emelkedőn Csabi rossz nyomot választott, nekem sikerült felsprintelnem és a bringán maradni. Elég sok időt veszített így velem szemben, de be akartam várni, mert ketten gyorsabbak lettünk volna. Csakhogy jött az első középtávos Bacsek Zoli. Olyan szép tempót tekert, vétek lett volna nem felszállni a vonatra :-). Piszok módon kihasználtam a szélárnyékát, de neki is jó volt, mert volt társasága. Kicsit tartottam tőle, hogy visszaüt majd ez a tempó, még mindig féltem az idei tapasztalatok miatt. Aztán egyre jobban belejöttem, így amikor különvált a hosszú táv, próbáltam tartani a ritmust. A sík aszfalton bekönyökölve tekertem. A frissítőn töltöttem kulacsba, sőt még gélt is kaptam, csak jót lehet mondani a bőségről, ami fogadott. Folyamatosan néztem hátra ki jön mögöttem, sokszor táblákra meg fákra hittem azt, hogy valaki közelít felém :-). Teljesen paranoiás lettem. Az utolsó emelkedőn aztán egy kedves szurkoló kiabált utánam többször is, hogy még mindig senki nem jön. Innen már csak egy gyors, széles út várt, egyedül arra kellett figyelnem fel ne üssem a gumit, mert kicsit alacsonyabb nyomáson mentem, mint szoktam. Negyediknek gurultam be a célba, bíztató volt, hogy Blazsó Marci sem előzött meg egy órával.[singlepic id=329 w=280 h=229 float=left] Teljesen meg voltam most elégedve, nagyjából úgy éreztem egyelőre ez az a pozíció ahová tartozom, innen kellene továbblépni. Csabinak sajnos a „furcsa zaj” a bicikliből egy csapágytörést jelentett, ráadásként még el is tévedt a végén. Sajnáltam, mert könnyedén nyerhette volna a Master 1-et. Fanni viszont egy eséssel tarkított középtáv után harmadiknak hozta be a biciklit, Lakat is felállhatott a dobogóra. Szerintem egy hibátlanul megszervezett verseny volt, talán a jelölés lehetett volna részletesebb egykét helyen, de ezt leszámítva minden jó volt. A Focusom is nagyon szépen muzsikált, remélem sikerül fenntartani a fejlődést. Hétvégén újabb megmérettetés, ismét jön a Szilvás! Találkozzunk ott!

Kakas Laci élményei: Egy harcos verseny a Bakonyban Hosszú és melós hét után végre jöhetett a jól megérdemelt „pihenés” egy bakonyi 100-as formájában. Viktorral reggel mentünk le, és bár nem érkeztünk korán, a parkoló csak nem akart telni… Hol vannak a versenyzők? Aztán beöltöztünk és átmentünk a csapatsátorhoz bandázni és csapatfotózkodni… Rajtnál megint nézek hátra, hol a mezőny, de nem voltunk sokan, mondhatni családias volt a hangulat. A beszólítás után elszántan beálltunk előre, Robika, Csabi, Lajos meg én, aztán FIRE! Kilőtt az eleje picit, az új mezt gyorsan elintéztük pár sáros tócsa után, de aszfaltra érve visszavettek a srácok és lehetett „melegíteni”. Kőrisre felfelé az aszfalton még mindig ott mentem az elején, de a murvára fordulva már begyújtották a rakétákat és hamar helyére kerültek a dolgok. CserG, Dani, és Papp Dénes trió variálódott körülöttem folyamatosan, majd az első lefelénél kicsit megúsztak előttem, köszönhetően a sehogy kijelölt keresztbe fatörzsnek és utána az agyagos rollerezésnek. Aszfaltra érve aztán gyorsan felzárkóztam, a lejtőn hátulról gurulva előztem Dénesék vonatát. Amin én is meglepődtem, hogy mindezt tekerés nélkül. Ilyen nehéz vagyok, vagy ilyen jól gurul a gép? Cuha völgyébe érve már Danival tempóztunk váltott vezetéssel, de a patakátkeléseknél én mentem előre, hogy jobban lássak. A csapatás olyan jól sikerült, hogy az első két átkelés után már nem is láttam mögöttem a srácokat. A nagy sietség azonban az utolsó előttinél visszaütött, illetve „felütött” hátul és már szerelhettem is… Lajosig visszaelőzött a hosszútáv, ez kb. 12 ember lehetett…  Azonban Lajosnak sem volt szerencséje, ugyanazt a tompa puffanást hallottam nála is, csak ő kicsit tovább gurult, és amikor én már felültem a szerelés után, ő akkor kezdte… Viszont innen beindult a gőzhenger és bekapcsolt az „elfogó üzemmód”! Második Kőris mászás tetejéig 8 hosszúst előztem vissza! Megy ez, gondoltam, aztán látom CserG-t kiállva a pálya szélén, majd később Danit is leszedtem, láthatóan elkészült, mert nem volt valami kommunikatív… Itt már 10-nél jártam és bekerültem két srác közé, akik viszont jól nyomták. Ez már keményebb dió volt, végül csak az egyiket sikerült leelőzni, így maradt a 11 előzés a defekt után, ami kicsit enyhített a bosszankodásomon a szerelés miatt. Utólag megnézve a hátsó kereket, lehetett volna rosszabb is. A felni is kapott, sőt a külső gumi is kicsípődött két helyen, konkrétan kilátszott a latex belső. Megint sikerült tanulni valamit a patronos pumpálásról! Legyen nálad egy jól záró tömítéses fém szelepsapka, mert a CO2-től lefagy a tűszelep, és ha kiolvad, elereszti a levegőt. Mivel ez már másodjára fordult elő velem, így csak a célban a mosóban láttam, hogy letekerve a sapkát, ereszt a szelep… A pálya a pénteki zivatar miatt kicsit sáros volt, de csak a nagyon meredek Kőrisnél kellett tolni, ahol mindig, illetve a szárazon egyébként kitekerhető Hajag púpjai lettek néhol tolósak. A jelölés azért lehetett volna kicsit erősebb pár helyen. Megszoktam már a zöld nyilakat az aszfalton ennél a pályánál, de azért az erdőben pár megerősítő szalaggal megállás nélkül is tudtam volna versenyezni. Pár kereszteződésnél konkrétan „nyomokat olvastam”… A frissítés viszont kiváló volt! A HIGH 5 nekem eleve nagyon bejön, de itt indításból három volt a rajtcsomagban, sőt az utolsó frissítőnél még adtak is pluszban. Ez dicséretes! Sokkal jobban örülök ezeknek a hasznos dolgoknak, mint egy halom papírnak egy nejlonzacskóban, amit utána ki kell dobni. A külön rajtoltatás után lehetne ez a következő lépés a tisztelt maraton szervezőknél! Beérkezéskor Ádám még „triálozott”, így nem tudtam, hogy hol érkeztem meg. Másnap interneten néztem a listán, hogy 7. lettem, de ami a lényeg, hogy csak negyed órát kaptam Dénestől, aki viszont nyerte az M1-et! Gratulálok, ez már nagyon kellett! Robi és Csaba előttem (pedig megígértem nekik, hogy ragadok ), de már nem sokkal… Következő hétvégén Szilvás, ahol legalább ekkora lesz a harci kedv, ha nem nagyobb! Hajrá!

KakLac