Buda Maraton

Ragyogó napsütésben huszonöt kategória, közel 700 hegyikerekese vágott neki a Hármashatár-hegyi repülőtérről a 6. UNIQA Buda Maratonnak. A bringások 42-, 21- és 10 kilométeres távok közül választhattak. Az eseményen részt vett Zsivótzky Attila atléta, a rajtot pedig zászlójával Kozmann György kenus „lőtte el”… A KTM Team - Erste Leasing alakulatából négyen álltak rajthoz, közülük hárman dobogós helyezést "szállítottak". Simon Emese 42 km-en utasította maga mögé a női mezőnyt, míg szintén a nőknél, a 21 km-es távon Nagy Ágnes második lett. A Master férfiaknál hosszú távon Kakas László a mezőny elejével beérkezve a 15. helyen végzett, Vámosi Gergő a "felnőtt félmaratonon" másodikként ért célba. Simon Emese, női győztes: „végig jó erőben éreztem magam, nem pihentem a versenyre, edzésként fogtam azt fel. Élveztem a pályát, a korábbi évekhez képest nagyon jól volt biztosítva, ha akartam, sem tudtam volna eltévedni. Élvezetes lefelék, kemény fölfelék jellemezték. Idén szeretnék az összes olimpiai krossz és maraton kupafutamon elindulni és minél többször dobogón végezni – na és jól menni a Salzkammergut Trophy-n, Ausztriában.” Kakas László: „Idén kitettek a szervezők magukért, precíz jelölések, éber és beszédes pályabírók. A nagysátornál volt egy kis tömörödés, de sok jó -mint tudjuk- kis helyen is elfér.
Jó volt nézni a kicsiket, pár éves törpék nyomták néha még mankóskerekes bringákkal, a jövő reménységei, még Bíró ”Szpíker Ádám” is megtalálta gyereklemezeit! Délben indult a futam, ragyogó időben a szokásos fél reptérnyi rajtvonalról. Két egymástól független kör volt, a kiírás szerint kétszer 20 km (szokás szerint csak 35 km lett a végén, de ezen már nem lepődünk meg ugyebár). A szint is kevesebb lett, 1200m körül állt meg az óra. Rajtnál nem mentem el az elejével, inkább lassabban kezdtem, Emesével mentem egy darabig, utána beindultam a hosszú emelkedőkön és sorra szedtem le az embereket. A második körben ennek ellenére Emese beért a hegy tetején, de utána jött a jó kis lejtő, téptem is lefelé köveken-gödrökön át, amit bírtak a rugóstagok. A végén két óra körüli idővel beértem. Jó hangulatú kis edzőverseny volt, főleg azért, mert nem kellett tolni egyszer sem, mint legutóbb a sáros szlovákgyarmati XCO nagy részén. Élvezetes terep, csiki-csuki részekkel, technikás köves emelkedőkkel és zúzós lefelékkel.”