Menü
Bezár

Duna Maraton 2011

2011. július 5, 19:12

Mountain Bike Maraton Országos Bajnokság – Visegrád A hosszútávot – melyet a szokásoknak megfelelően csak a férfiaknak írták ki – 86, a közepet 63, a rövidet 26 kilométerre hirdették meg a Sportaktív SE szervezői, melyekre összesen 1406-an neveztek. A pálya nyomvonala a visegrádi Duna-partról a Pilis hegység emelkedőin vezetett. A versenyt a magyarok mellett csehek, svájciak, szlovákok, osztrákok, oroszok, németek és románok is teljesítették.

Elit Felnőtt (86 km) Elit Master1 (86 km)
14. Vámosi Gergő 4 óra 36p 36mp 1. Michael Knopf 4 óra 14p 45mp
Elit Master2 (86 km) 2. Horváth Csaba (Bajnok) 4 óra 14p 45mp
11. Vereby István 4 óra 57p 14mp 16. Kakas László 4 óra 45p 58mp
19. Mesics Péter 6 óra 03p 47mp 30. Fehér Csaba 5 óra 22p 49mp
Elit Master1 nő (63 km) 32. Pálosi Zoltán 5 óra 25p 27mp
1. Albert Katalin (Bajnok) 3 óra 58p 25mp 46. Magyar Viktor 6 óra 20p 52mp
7. Balogh Mária 4 óra 43p 39mp Elit Master2 nő (63 km)
Középtáv Master2 (63 km) 1. Cseh Veronika (Bajnok) 3 óra 38p 54mp
9. Lakatos Péter 3 óra 43p 48mp Elit Master3 (63 km)
Rövidtáv felnőtt (26 km) 4. Plájer Lajos 3 óra 51p 58mp
1. Süle Róbert 1 óra 07p 00mp 5. Démi József 3 óra 54p 44mp
62. Simon Róbert 2 óra 07p 12mp 15. Lénárt László 5 óra 03p 10mp
Rövidtáv gyerek (26 km)
7. Bartokos Botond 2 óra 10p 01mp

. Dunamaraton: előrébb, de mégis hátrébb… Kicsit furcsa a cím, de rögtön kiderül, mire gondolok, addig is nézzük az elejétől. Számomra új edzésbe kezdtem a verseny előtt, Gergő javaslatára intervall szériákat tekertem, ami érezhetően gyorsított. Viktorral is tekertünk edzésképpen egy „középtávot”, kellőképpen felkészültünk a versenyre, gondoltuk. Vagy mégsem?

Viktor 6 órát célzott meg magának, nekem az első 10-en belüli érkezés volt a cél M1-ben. Kocsi megint tele, Robikával kiegészülve két bringával mentünk Visegrádra. Szokásos előkészületek, amit most egy gumicsere is elnyújtott. Mivel az eső nagyon valószínű volt, inkább a Ron páros mellett döntöttem, sárban is jól működik, viszont a köveken vigyázni kell majd. Kis nyomástöbblettel ezt a kockázatot is mérsékeltem. Beszólítás, FIRE! Eleje megindult, majd a továbbra is erőltetett tömegrajtnak köszönhetően nyakunkra mászott a középtáv. Szuper, pulzus az égben, aszfalt emelkedik, de bírom, sőt, egész jól ment. Lajos, Gergő látótávolságban, hoppá… Odaléptem, és nemsokára már Lajos is megvolt, és Gergőt üldöztem. Melléértem, aztán ennek tiszteletére egy százméteres egykerekezésbe kezdett, egyben a mezőnyt is demoralizálta rendesen. Ez az öröm, azonban csak 17. km-ig tartott, aztán meredekebb lett a terep, nőtt a gravitáció, és győzött a karbon súlytalanság.

Erő rendben, első Dobogókő is megy, aztán jöttek a lefelék, amelyek most nagyon koncentrálósak voltak, csak egy nyom volt általában, mivel rendes mennyiségű eső volt itt is, emiatt nagyon csúsztak a kövek. Először Kolos, majd Lajos pontozódott ki egy-egy bukás után. Kolos búvárkodott kicsit egy sárral teli árokban, Lajos pedig csúnyán leamortizálta a jobb oldalát, meg is álltam egy percre mellette, de aztán egy erdész pályabíró ellátta. Gyorsan utánaeredtem a mezőnynek, de aztán jött egy kis holtpont, itt egy kicsit visszaütött a tempós kezdés az elején, páran el is mentek. Eszterrel értem fel a második Dobogókőre, mint két éve. Itt elvált a hosszú, és viszonylag sokat mentem egyedül.

Kicsit később jött a középtáv vége meg az előzések tömege, sikerült újraindítani, és az utolsó 20km, már jól ment megint. Felértem Lacit, Bareszt, később még pár hosszúst is levadásztam. A két kulacsnak köszönhetően csak egy frissítőnél álltam meg, a már-már tradicionális ponton a futásíjász Árpi és csapata megint hibátlanul tette a dolgát. Salamon toronytól lefelé menet találkoztam Zsoltival, aki épp mással volt elfoglalva, így megint megvolt az indok, hogy épp most miért nem ment jól! A szemerkélő eső nem hiányzott a végére, de szerencsére nem csúszkált a bringa. Az utolsó 10km-re megint rám akaszkodott egy sporttárs, de az utolsó két lefelén olyat mentem, hogy néha még én is meglepődtem. Nem nagyon foglalkoztam a kövekkel, követtem az alapelvet, kevés fék, nagy sebesség, és akkor csak minden harmadik döccenést érzem… A bringaút előtt még némi macskakő, szokásos rámpa, látványos kanyarok a közönségnek, aztán tempó a célig. 4:45 lett a vége, ami kevesebb, mint a tavalyi porszáraz pályán, ennek ellenére ez csak a 16-ik helyre lett elég. A mezőny folyamatosan gyorsul, egyre nehezebb lépést tartani a többiekkel, itt az ideje tehát felnőni a feladathoz ismét.

Viktor kicsit kicsúszott a 6 órából, de tisztességesen letekerte a távot, megfogadva az evés-ivás, saját tempó tanácsokat, nem is készült ki a végére, amiből látszik, hogy fog ez még javulni!!! Hocsa nyert, végre meglett a maraton bajnoki cím, ahogyan Roninak és Katinak is. Robika rövidtávon nyomott egy „kövéret”, abszolútban hozta az első helyet!!! Gratula a dobogósoknak, a sérülteknek gyors felépülést! Nekem a következő verseny lesz a fő szám, ami természetesen a 24 órás szólóban, de most egy másik helyszínen! Addig is hajrá! KakLac

A fotókért köszönet Hostya Zolinak és KeZso-nak, a videóért Tamás Istvánnak (SteveStudio) és Michael Knopfnak !

https://www.vimeo.com/26021910