Menü
Bezár

II. Vértes Maraton - az utánpótlás színre lép

2012. május 12, 23:55

Amikor elkezdtünk edzeni a gyerekekkel, néztem a versenynaptárat, hogy a későbbiekben mely versenyek jöhetnek szóba. Elsőként a Várgesztesi maratont láttam alkalmasnak, hogy a kicsik is belekóstoljanak a montis versenyek hangulatába. A szerdai edzés végén feltettem a nagy kérdést: Ki tud résztvenni a viadalon? Sajnos többeknek egyéb elfoglaltság miatt ez nem jöhetett össze, pedig utólag is kijelenthetem, ez a verseny volt az egyik legalkalmasabb a kezdésre. Végül Anna, Eszter, Gergő, Péter, Boti és Flóra tudtak eljönni. Reggel 06h-kor indultunk Sopronból két autóval (Kosányi, Pap és Bartokos család). Németh Tamásék és a Kádár család pedig már előző nap is a villapark vendégszeretetét élvezték. Ezúton is köszönjük nekik, hogy biztosították a csapat számára az alapbázist az általuk bérelt házban. Megérkezés után gyors nevezés, átöltözés és egyéb előkészületek után betekertünk a rajt-cél területre. Itt kinéztünk magunknak egy árnyékos domboldalt, ahol a hazai montis társadalom legsikeresebb családjával Vasékkal ( 4-ből 4 arany) együtt letáboroztunk.

A csapatfotó elkészitése után végigkérdeztem a gyerekeket, hogy ki mit szertene elérni. Mentem szépen sorban, a következő válaszok érkeztek: "EGY JÓT TEKERNI", "DOBOGÓ", "ÉN JÓL SZERETNÉM ÉREZNI MAGAM". A legvégén odaértem Gergőhöz(7) akiről tudni illik, hogy sokat nem beszél (de teker mint a gép) Ő ezt válaszolta: "ÉN GYŐZNI AKAROK". Na persze ez megadta az alaphangulatot. Az idő ilyen remek társaságban hamar repül, és igy hamar eljött a rajt ideje. Közösen kemény szurkolással megnéztük Boti rajtját, (középtáv 23km) majd mi is felsorakoztunk (rövid táv 13km). A nagy melegben egy kis tikkadás után végre elindultunk (kerékpáros felvezetéssel) Anna U11, Gergő U9, Péter U13 valamint Flóra és jómagam családi kategóriában. Már az elején szétszakadt a mezőny, a nagyobb gyerekek szépen elhúztak. Várgesztesnek vettük az irányt aszfalton, majd balra letértünk a tónál. Az első része a pályának egyébként megegyezett a közép és hosszútávéval(erre tavalyról emlékezhettek). Így haladtunk szépen Vérteskozmáig. A pályában azért szépen voltak emelkedők is, de a soproni edzések után a gyerekeket nem érhette meglepetés. Vérteskozmán kedves motorosok mutatták a helyes irányt. Itt mondtam a gyerekeknek : mindjárt fent vagyunk , és onnan gurulás a célig. De ez csak az én emlékeimben volt így, azért gyerekszemmel ez még jócskán emelkedett. Itt Annának volt egy kis holtponja, de hamar túllépett rajta.

Gergő szép egyenletesen tekert (20-as Hauser brinyó), férfihoz méltó módon. Flóra visszonylag könnyen átvészelte ezt a szakaszt, mert családi kategória révén néha kicsit rátoltam. Persze ezen a szakaszon nagy szerep jutott sedédedzőimnek is (Pap Sanyi apukának és Kádár Laci apukának) akik keményen bíztatták gyermekeiket. Azért csak elértük a domb tetejét, és uccú neki lefelé. Itt Gergő és Anna visszaelőzött minket (jogosan). Útközben még szembetalálkoztunk a mentővel, (itt azért mint apának eszembe jutott Boti, de bíztam benne, hogy ő okosan megy.) Innentől gondoltam sínen vagyunk, de az utolsó 1km-es ritmustalan egynyomos út Flórának eléggé kedvét szegte, valahogy mégis lekűzdöttük. A villaparkba visszaérkezve Vas Balázs futott elém. "Gábor, a Péter elesett". Gyorsan át a célvonalon( persze nagy ováció) gratula mindenkinek. Flórát rábíztam Botira, aki nem sokkal utánunk érkezett be, és irány az elsősegélynyújtó hely. Ervin (Peti apukája) már ott volt ,és kezelte a sebeket (mivel ő orvos) pár héttel a verseny előtt ő tartott elsősegélynyújtó oktatást a csapat részére. A sors fintora, hogy pont a saját fián kellett alkalmaznia. Peti elég csúnyán összeverte magát, de saját kerékpárján tekert be, becsületére váljon, pláne a sebei láttán!! Az eredményhirdetésig közös ébéd és beszélgetéssel telt az idő (a gyerekek is jól elvoltak együtt), közben a mentősök is visszaértek, és ellátták Peti sebeit. A lelki sebek sem kicsik, hiszen a harmadik hely úszott el a bukással. Majd legközelebb ... hajrá Peti!

És ki ne felejtsem a beszámolóból az egyik legkeményebb futamot, az ovis versenyt. Motoros felvezetés volt !!!!!! Ebben a versenyszámban Eszter (Anna húga) kemény küzdelemben a második lett, a már említett Vas család legifjabb tagja Barni mögött. Abban a tudatban vártuk az díjátadót, hogy Anna első, Gergő első, Eszter második, Boti harmadik. A helyszínre érkezve megint árnyékba húzodtunk és vártunk. Közben azért megnéztem az eredménylistát, ahol kiderült Flórával másodikak lettünk. Flóra ennek nagyon örült ( ő igazából a fürdés miatt jött, tavaly itt nyaraltunk). A gyerekek nagyon helyesek voltak a dobógon, Gergő le se akart jönni. Eredményhirdetés után közös fotó a kupákkal, és irány a már rég várt élményfűrdőzés., ahová azért Peti is csatlakozott. Két óra vizibirkózás után, amely során többet voltam víz alatt , mint felette( 4-5 gyerek folyamatosan rajtam) szedelőzködtünk és elindultunk a parkoló felé, ott már csak a mi két autónk volt. Nagyon jól éreztem magam!!!!!!!! Köszönöm Gyerekek !!!!!!!!!! Nagy élmény veletek dolgozni, ajánlom minden csapattársamnak, aki feltöltődni vágyik... További képek a galériában. Jövőre ugyanitt ! Baresz

A tavalyi Vértes Maraton pozitív visszajelzései miatt úgy gondoltam, idén én is részt veszek ezen a versenyen. Nem kellett csalódnom, a verseny szervezése, körülményei mind szuperek voltak. Hosszú hétvégét terveztünk a családdal a Vértesben, aminek egyik állomása volt nekem a versenyen indulás. Így nem csak rohanás volt a versenyre és utána haza, mint általában. A család sem unatkozott: élményfürdő, játszóház nyújtott elfoglaltságot addig, amíg apa a pályán volt. Kádár családdal közös házban laktunk, jó hangulatban készültünk a szombati versenyre. Szombat reggel begyűjtöttem a három startcsomagot, benne ellátmányként energiaszelet, energiaital, kerékpáros zokni. A rajtszámok felszerelése, technika átnézése után jöhetett a bemelegítés. Különösebb célom az épségben történő beérkezésen kívül nem volt a versenyen. Illetve maximum annyi, hogy tudjak végig a saját kirándulótempómban menni, 80-85%-os max. pulzussal. GPS-el rögzítettem az útvonalat (az első 7 km sajnos lemaradt) a későbbi visszanézés, elemezgetés céljából.

Nem gondoltam, hogy ennek még jelentősége lesz később. A pálya változatos volt: volt benne némi aszfalt, mezőgazdasági út, füves homok, köves-földes szakasz, erdei ösvény, illetve jópár kereszteződés. Az volt az érzésem, hogy 1 km-nél hosszabb szakaszok nem is voltak, jött mindig egy forduló. A mászások nem voltak veszélyesek, talán egyet kivéve, ahol tolás közben azon gondolkoztam, vajon ki az aki itt felteker. A frissítőpontokon csak kulacstöltést kértem, illetve ittam, 45 percenként ettem meg egy gélt. Az erőnléttel nem is volt gond, inkább csak az zavart, hogy az édes gél rázkódik a gyomromban a nem mindenhol tükörsima út miatt :). Az első kört 1óra12perccel zártam, ahogy indultam ki a második nagyobb körre, már el is kezdtem számolgatni. Ha mindne jól megy, talán 3 órán belül beérek. Ahogy fogyott a táv és láttam, hogy haladok, folyamatosan korrigáltam a beérkezés idejét. A 3 óra 15 perces idő teljesen reálisnak tűnt. Csakhogy közbejött valami. Nem technikai probléma, nem esés, csak egy kis figyelmetlenség.

Kb. 1,5 km-rel a cél elött sikerült nem észrevenni egy balkanyart. Szépen mentem tovább egyenesen, jópáran követtek. Majd gyanús volt, hogy már vagy 1 km óta nem volt szalagozás. Gondoltam: rossz irány, induljunk vissza. Nem értem még vissza a kereszteződésig, újabb csapat jött, teljesen magabiztosan: tuti ez a jó irány, nem volt tábla. Hittem nekik, visszafordultam megint a téves irányba. Aztán miután jó 1 km után sem volt semmi, megálltam. GPS segítségével megnéztem merre kellene menni. Visszanavigált az elhibázott kereszteződésig, ahol megnyugvással konstatáltam: ezt benéztem. Rendesen kint volt az irányjelző tábla, amerre előzőleg mentem az X, hogy rossz irány. Ezután már csak begurultam a célba, kicsit bosszankodva, hogy nézhettem el. Később megnézve a GPS logból jól látszott, hogy kereken 15 percet mászkáltam oda-vissza keresve a helyes utat. Mivel nem emiatt csúsztam le a dobogóról gyorsan túltettem magam a történteken :). A süti-pogácsa frissítés különösen jól esett a célban a gélek után, én maraton versenyeken kötelezővé tenném. Összegezve: egy nagyon kellemes hétvégét töltöttünk a Vértesben, kiváló versenyszervezéssel, csak ajánlani tudom mindenkinek! További képek a galériában. Tomee

Hosszútáv - Master 1 férfi (55km) Rövidtáv - Családi (13km)
2. Táncos Gábor 2 óra 17p 48mp 2. Bartokos Gábor és Flóra 1 óra 10p 56mp
8. Motován Miklós 2 óra 35p 22mp Rövidtáv - U11 lány (13km)
43. Németh Tamás 3 óra 36p 36mp 1. Kádár Anna 1 óra 07p 49mp
Középtáv - U15 fiú (23km) Rövidtáv - U9 fiú (13km)
3. Bartokos Botond 1 óra 26p 43mp 1. Pap Gergő 1 óra 07p 48mp
Óvodás futam (1km)
2. Kádár Eszter