Tavaly már voltam ezen a versenyen (https://www.mtbsopron.hu/c2-es-xco-futam-csomoron/), nézzük mi változott azóta… Az XCO-t (aki nem ismeri ezeket a 3 betűsöket: ez a hegyibringás szakág olimpiai versenyszáma, kb 5-7 km-es pályán kell menni korcsoporttól függően több kört- nekem 3-at) továbbra sem szeretem, mivel az én karakteremhez (24H-s versenyek) képest épp az ellenkezője annak, amire eddig edzettem. Az elmúlt fél éves felkészülés viszont rávilágított arra, hogy kellenek ilyen típusú terhelések is ahhoz, hogy jobban bírjam a hosszabb, de jóval alacsonyabb intenzitású igénybevételeket. Ez a pálya közel van (bár még így is elmegy egy egész nap azért a 15km-nyi versenyzésért) és maradt még pár technikai elem, amit nem tudtam tavaly rendesen megoldani…, ezért volt miért elmenni, nem beszélve a pontokról, amit a csapatnak gyűjthetek. Mire odaértem, a kölykök már javában készülődtek a gyerekfutamokra. Összeraktam én is a technikát és elmentem pályát járni. Először jött a kis dobbantó (kb 50 cm magas), ezen 3-szor ugrottam át, utána a nagy asztalos (kb 80 cm magas), ami tavaly óta annyit változott, hogy most hosszabbat kellett rajta repülni, mivel utána keresztbe raktak egy rönköt. Utóbbinál egy kicsit hezitáltam és megnéztem először a fiatalságot, akik már rutinból ugrottak. Aztán én is, legalább hétszer megcsináltam, hogy meglegyen a megfelelő biztonságérzet. Itt volt egy „chicken way” (csirkeút, kerülőút) azoknak, akik nem akartak kockáztatni, de ott legalább 8-10 mp-et lehetett veszteni körönként, ami elég komoly hátrány egy ilyen versenyen, ahol másodpercek döntenek! A végén még megnéztem azt a letörést, ahol tavaly nem mertem lejönni, de kétszer ezt is megcsináltam, így minden megvolt, ami meglepetést okozhatott. Délelőtt 10-től lementek a gyerekfutamok és komolyan elkezdtem izgulni, ugyanis a kölykök sorra nyertek, illetve hozták a dobogós eredményeket. Nincs mese, itt nekem is kell valamit mutatni! Mikivel mentünk egy utolsó edzőkört fél 1 körül. Mikinek még fájt a feje az előző napi eséstől, ezért még kérdőjeles volt, hogy indul-e egyáltalán (még egy ok, hogy komolyan versenyeznem kell…). Sikerült egész jó tempót menni, így már csak a rajtlista volt kérdéses. Fésűs Laci, Vas Peti, Medgyes Gábor…szép kis mezőny. Mindegyikük jó ebben a szakágban, lesz kivel küzdeni! Beszólításkor a sor végére kerültem, mivel nekem még nincs XCO pontom a kupasorozatban, de olyan sokan nem voltunk, aztán jött a rajt! A terv az volt, hogy Lacira és Petire figyelek, Gábor nem lesz számomra fogható…de ki tudja, ez egy technikai sport is…, bármi lehetséges… Első emelkedőn fel is értem Lacira, utána pedig ott mentem mögötte 10-15 mp-re folyamatosan. Második körben ugyanezt az emelkedőt annyira megnyomtam (Lacit akartam utolérni ismét), hogy a tetején konkrétan sípolt a tüdőm levegővételkor…OK, akkor a max pulzus megérkezett :)! Utána kicsit belassultam, rosszabb is lett ez a köröm másfél perccel. Ezzel sikerült azt elérni, hogy Peti hátba csapott a harmadik kör elejére…szuper, küzdhetek a dobogóért! Gábor már fényévekre, Laci már látótávolságon kívül, Peti meg mellettem. Együtt nyomjuk az emelkedőt, tetején megint pulzus max, de nem hagyom elmenni, mert tudtam, hogy emelkedőn jó, de a technikai elemeknél nem. A rönkös lépcsőnél el is mentem mellette, kicsit össze is értek a kormányvégek, de ez még belefért. Elnézést is kértem gyorsan, utána meg elengedtem. A kis dobbantónál megint én mentem előre és utána az emelkedőkön is nyomtam, ahogy bírtam! Az asztalos nagy ugratóhoz is együtt értünk, én repülök, Peti kerüli, kicsi előnyhöz jutottam. Közben látom magam előtt megint Lacit. Mi történt? Aztán kiderült, hogy volt egy kis esése a 3. körben, ezért értünk fel rá majdnem… Utolsó murvás emelkedő, hátranézek, jön valaki, de nem tudtam ki az, nyomom tovább, nehogy felérjen. Utolsó letörés, utolsó meredek fal, kitekerem és sprint a célig. Hátranézek és nem Peti volt, hanem Kovács István, aki szintén M2-es volt…Peti utána jött ötödikként, én pedig 3. lettem!!! Ebben a szakágban ez az eredmény nekem akkora élmény, mintha nyertem volna, ezért örülök nagyon, illetve annak is, hogy nem maradtam „szégyenben” a gyerkőcök gyönyörű eredményeihez képest. Jó verseny, jó szervezés és jó pálya, kell ennél több? Tanulság, a technikai elemeket is gyakorolni kell, mert ezen (is) múlhat néha egy dobogó! KakLac

Galéria

Dicsőségtábla

	U9 Lány
1.	Motován Dóra	00:05:17
	U9 Fiú
1.	Horváth Bence	00:06:06
	U11 Lány
2.	Kádár Eszter	00:09:41
5.	Zsejki Boglárka	00:10:43
	U11 Fiú
1.	Fekete Miklós	00:15:46
10.	Motován Ádám	00:18:33
	U13 Lány
2.	Kádár Anna	00:15:41
3.	Fekete Zsófia	00:16:47
	U13 Fiú
4.	Vránich Botond	00:22:47
8.	Zsejki Botond	00:24:14
	U17 Nő
2.	Schmidel Regina	00:38:42
	Master 1 Férfi
7.	Magdics Gábor	01:23:53
-	Motován Miklós	DNF
	Master 2 Férfi
3.	Kakas László	00:53:12