Mert vannak még szép helyek...

Hiába a hirtelen jött 4-5 fok hideg, meglepően sok bringás jött el, hogy részese legyen valami újnak egy eddig még „szűz” terepen, ez pedig a Vértes domjai. Földrajzi értelemben véve nem egy nagy magasságú hegységről beszélünk, viszont meglepően változatos, mondhatni XCO-s élménymennyiséggel bíró pályát sikerült kijelölni a srácoknak így első nekifutásra. A verseny két kisebb körből állt minimális átfedéssel az elején. Összesen 48km hossz kb 1300 szinttel az én órám szerint. Az első kör kicsit könnyebb volt, de a második már technikailag is okozott itt-ott némi nehézséget, de vissza az elejére az előzményekhez. Erre a versenyre most bátyóval mentem. Már évek óta ő a fő supportom a 10 és 24 órásokon és mindig rágta a fülem, hogy mikor megyünk már el egy versenyre, ahol ő is kipróbálhatja magát. Leteker egyet és végre ő is tudni fogja, hogy mit is művelek én néha naphosszat egy 24H-n…gondoltam ez egy jó hely és alkalom, bár nem épp a legideálisabb körülmények között, de mint tudjuk, ez nem teremsport.

Gyors nevezés, egy kis rajtcsomag géllel és ebédjeggyel, illetve tombolalehetőséggel, viszont chip nélkül, ami kicsit furcsa volt, de gondoltam megoldják…”kis pénz kis foci”… Igyekeztem bátyót mindenre felkészíteni, megfeleztük a ruhakészletemet, tuningoltam picit a bringáján, már amennyit a technika engedett, aztán rajt! Na itt ért az első meglepetés! Volt vmi beszólításszerű dolog, talán a kategória elsőket vették előre, de mivel elég gyengécske volt a hangosítás, sokat nem hallottam belőle, csak annyit, hogy a főúttól lesz az éles rajt, ok! De kb bekattintani nem volt érkezésem a pedált, és mondták, hogy akkor rajt! Mi van? Nincs egyperces, félperces stb…hát jó, elindultunk, de vicces volt, hogy páran az út széléről nézték ezt, mert nem értek oda időben???!!! Emberek, ha 10 órakor van rajt, tessék odaérni legalább negyed órával előtte!!! Ez nem a rendezők hibája!

Mivel elég sokan lettünk hirtelen, kicsit én is hátrébb indultam, de mikor kiértünk a főútra, eljött az én időm. Mivel a lila géppel voltam (cyclocross gumikkal felszerelve), aszfalton lehetett repeszteni rögtön, így pár km után már Hocsa mellett karikáztam vidáman 40 km/h felett. Utána jött a terep, és kicsit leszakadtam, de csak Gergőig, innen vele nyomtuk együtt az első kört, majdnem végig. Gergő hozta a formáját, meg a bringáját is, most épp egy karbon Pro merevvillával egykerekezett az emelkedőkön. Lefelé elengedtem, gondoltam úgyis gyorsabb lesz, de mikor a lilával folyamatosan mögötte csörtettem a lefeléken, láttam némi meglepődést az arcán, sőt! Annyira jól nyomtunk lefelé, hogy még a teleszkópos kollégák is lemaradtak!

Kicsivel később Pista is megérkezett, így már 3 KTM pilóta nyomta együtt, néha egy-két sporttárssal kiegészülve. Az első kör végén, amikor felértünk egy házhoz, és egy medve méretű kutya „ránkmosolygott”, Gergő úgy gondolta, hogy ő átvált túrázósba és lemaradt. Jött Pista, Vock Balázs és én. Áthaladva a rajt-cél területen Balázs lemaradt a frissítőnél, Pista pedig az ismétlődő emelkedőn nem tudta tartani a lépést. Egyedül maradtam. Az aszfalton még hátranéztem, hátha bolyozunk egyet, de aztán rájöttem, hogy neki nincs 52-11-es áttétele, amivel itt 50 felett lehetett repeszteni, ezzel végleg leszakadt, én meg felértem az előttem lévőre, illetve még pár emberre… Néha adódott pár bizonytalanság a jelölést illetően, de kis hezitálás után meglett mindig a jó nyom. Talán nem szerencsés a sötétkék festék, helyette vmi „techno” zöldet vagy rózsaszínt kellene legközelebb, illetve, ha már nemzetközi, akkor használjunk nyilakat az „MTB” táblák helyett, és lehetőleg nagyobb méretben, de ezek mind-mind építő jellegű kritikák, amelyekkel az eltévedések minimálisra csökkenthetők!

Közben volt pár tréfás, de gyönyörű rész! Tekertünk kanyonban, (amit a rendezők példásan kitakarítottak!!) keskeny peremen, mindkét oldalon több méteres szakadékkal, mindezt változatos szintmagasságokkal. Egyik lejtőn pedig sikerült 60-nal repeszteni és néha csúsztatott hátsókerékkel 30-cal kanyarodni :)! Jó kis bringa ez, gondoltam, de éreztem, hogy eléggé a határon megyek már, és ez az egyik füves lejtőn ki is derült rögtön, mivel kb 40km/h-nál sikerült eldobni a vasat. Itt érte el a gumi tapadása a határt, és már nem tudtam vele keréken maradni. Gyors felállás, némi időveszteség, Pista kérdezi, minden OK, aztán nyomás tovább. Megint nyomom, aztán 41km-nél a második köves lefelén már tényleg besokallt a gumi, és hátul sikerült felütni a 4barra fújt 35/622-est. Leérek az aljára, gyors szerelés, pályabíró besegít a pumpálásban, közben Pista, Gergő is elmegy, meg még páran. Ez van…tudtam, ha defekt nélkül sikerül megúszni, akkor jó kis menet lehet, de így „benthagytam” kb 5 percet. Innen biztonsági menet volt a célig, mert nem tudtam, mennyire sikerült keményre fújni a kereket, és nem akartam megint szerelni. Kb első 15-20 körülire tippelem magam, mivel nem volt chip, de majd a listán megnézem utólag. Beérve gyors öltözés és vártam a többieket, illetve bátyót…aki majd egy óra múlva meg is érkezett, kissé meggyötörve, de teljesítve élete első MTB maraton versenyét! Nála is volt pár esés, de semmi komoly, szerelt ő is egy felütéses defektet és ráadásul az első váltója is elhajlott, így a kistányér elérés néha „manuális” volt, így sikerült az MTB maratonok szinte minden „szépségével” megismerkednie! Első nekifutásra ez épp elég volt ahhoz, hogy lássa saját korlátait. Mondta is rögtön, hogy ez nem lesz az ő sportja, legalábbis versenyszinten, de erőnléti edzésnek megmarad az íjászat mellé.

A finom bableves közben meghallgatott tombolasorsolás és eredményhirdetés után kicsit megfáradva, de élményekkel teli indultunk haza, bízva abban, hogy ide még visszajövünk, de reméljük akkor már egy kupasorozat részeként vehetünk majd részt egy igazi hosszútávú maratonon! Jó kis szezonzárás volt ez azt hiszem, amit elsősorban a jó rendezésnek és az új helyszínnek köszönhetünk! Hajrá B.Bálint és BuZso!!!

KakLac