A fájdalom elkerülhetetlen...
2013. május 29, 04:43Elit Master 1 (107 km) | Elit Nő (64 km) | ||
1. Horváth Csaba | 5óra 22p 22mp | 4. Ringelhann Fanni | 4óra 27p 11mp |
7. Kakas László | 5óra 58p 05mp | Elit Master 2 (107 km) | |
22. Boros András | 7óra 12p 56mp | 9. Böhm Lajos | 7óra 10p 54mp |
25. Pálosi Zoltán | 7óra 29p 29mp | Elit Master 3 (64 km) | |
Rövidtáv Master 2 (33 km) | 2. Démi József | 4óra 20p 41mp | |
55. Zsejki Ákos | 2óra 07p 03mp | Rövidtáv U15 (33 km) | |
9. Zsejki Balázs | 1óra 58p 16mp |
Mindenkinek gartulálok aki elindult ás végig csinálta ezt a rettenetet. Elképesztő körülmények voltak. 10 éve járok Szilvásra, de mondhatom minden idők legextrémebb versenye volt.
Kakas Laci: Ez a Szilvás mindig Szívás?Verseny közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy Viktor vajon milyen radarképet nézett reggel, amiből azt látta, hogy nem lesz eső…J mert volt, változó intenzitással, gyakorlatilag folyamatosan esett…na de vissza az elejére.
Reggel 6-órás indulást kicsit „megcsúsztatva” végül fél hétre rámoltuk be a kocsit Viktorral, most épp három bringával. Hasítunk az M3-on, egyszer csak valami kolompol a hátsó szélvédőn. Gyors megállás, a hátsó spoiler úgy gondolta, hogy lerepül. Némi kármentés, power tape-el a kilógó kábeleket áramvonalasítottuk (esélyünk sem volt megtalálni a lerepült darabot…) és már nyomtuk is tovább. Közben Csaba telefonál, hol járunk, jövünk-e? Persze hogy jövünk… Gyors parkolás, srácoktól elkértem a rajtcsomagokat és öltözés, kisrutin, szertartás… Némi bandázás a csapatsátornál és már jött is a beszólítás. Ádám már úgy hív a rajthoz, mint vmi élmenőt…jólesett! Lajos odajön, Robika, Csaba együtt mentek? Együtt megyünk! Mondtam széles vigyorral, aztán FIRE![singlepic id=336 w=250 h=241 float=right]Most szépen pulzushatáron tempóztam felfelé az aszfalton, aztán ahogy ráfordultunk az emelkedő földútra, eleredt az eső. Na, már azt hittem eső nélkül lesz a Szilvás, akarom mondani Szívás! Első lefelén éreztem némi bizonytalanságot, nem volt stabil a gép, még szoknom kell a sarat, gondoltam… Ördögoldal előtt beértem Robikát (mondtam, hogy együtt megyünk), meg is kérdeztem: Fej vagy gyomor? Aztán vmi telóledermedéses magyarázat jött hosszas köhögés és egyéb közepette, mert még egy darab müzli is beszorult. A híres domboldal tetejéig együtt mentünk, aztán Robi megrántotta, közben Dénes is hátbacsapott és szépen eltempózott. Robika aztán Bánkútnál kiállt én meg téptem (volna) lefelé, ha megint nem érzem furcsán az elejét. Valahogy minden felkeményedett, olyan volt, mintha lockolt telóval mentem volna. Vas Peti elmegy, lefelé! Szép, hát ilyen béna vagyok? Aztán megállt, én meg el… Reznik Sanyival kergettük egymást lefelé, volt is egy szép driftem az egyik kanyarban, egy jobb láb dobbantással azonban sikerült korrigálni, mindezt kb 30-as tempónál! Lefelé én, felfelé Sanyi, aztán már nem is látom. Jávorkútnál jött egy erdei sáros rész, hátul kapar, nem haladok… ha lassan is, de leesett, hogy a keréknyomással van gond, de kellett még egy domb, mire megálltam, és a szétfagyott, elgémberedett kezemről lecibálva a kesztyűt engedtem a kerekekből. Láss csodát, meglett a tapadás! Végre úgy mentem lefelé, ahogy magamtól is elvárnám és felfelé is hatékonyabb lettem!
Felsőtárkányig repesztés, közben pár hosszúst leszedtem. 70-től aztán jött az új rész a 74-es és a 91-es frissítő között. Azt kell mondjam, főleg így esőben, ez egy sokkal jobban kerékpározható útvonal. Nem hiányoltam a szokásos 95-ös szarvaskői fordító utáni 22km-es sárdagasztást. Szárazon (ami viszont ritkaság errefelé) viszont nagyon gyors lesz! Haladok felfelé és először Vock Balázs, aztán Boda Peti lett meg, majd ezután azt hittem, nem hiszek a szememnek! Nini, Dini! Mellétekerek, kérdezem mi van? Szétfagytam, jött a válasz, meg némi buzdítás, hogy nyomjam! Köszi, aztán mentem is tovább. Meglett Várallyai Laci is, de aztán jött vki hátulról, és egyre jobban közeledett. A 91-es frissítőhöz majdnem egyszerre érkeztünk, de utána belehúztam. A nagy ködben nem is láttam, de aztán megint feltűnt. Ez nem igaz, megint a végéig nyomni kell? Közben vacogok a bringán, lefelé is tekerek, de alig tudtam fogni a kormányt, annyira remegtem! A kezem szétfagyott a 7 fokban és ködben, folyamatosan pumpáltam bele vért, mint egy önkéntes véradó. Néha üvölteni tudtam volna, hátha a felszabadult adrenalin, kicsit átmelegít, de fröcsögött a sár folyamatosan, ezért igyekeztem csukva tartani a szám.
A közös szakaszon aztán kidrifteltem pár necces részt és kerestem a szemüvegen egy kis rést, ahol még látok és tekertem lefelé. Hátrafelé már nem néztem, mert sikerült leszakítani az üldözőmet, aztán beértem![singlepic id=339 w=160 h=200 float=left] Ádám kérdezi milyen volt? De sokat nem tudtam mondani, mert kocogott a fogam, annyira dideregtem, de innen is üzenem, hogy nagyon jó volt! A lefeléket már utáltam, mert tudtam, hogy fázni fogok és életemben először kívántam az emelkedőket, mert ott legalább átmelegedtem kicsit! Ilyen időben csak és kizárólag versenyezni lehet, egyébként épeszű ember nem kerékpározik ekkora sárban és nem amortizálja le a bringáját nullára. Ez látszik a célba érkezőkön is, Master1-ben 29-en értek be, és 21 DNF volt!!! Megint sikerült egy 7. helyet begyűjtenem, ami ilyen körülmények között és ebben a népes mezőnyben számomra nagyon jó! Továbbra is cél a 10-en belül érkezés, de jobban örülnék már egy 5-ön belülinek! Ehhez csak pár percet kell még gyorsulni és az is meglesz!
Ezzel azonban nem lett vége a meglepetéseknek. Viktor kb 20km-nél egy sáros nyomvályúban elesett. Kormány keresztbe, fékkar letört és a csonk beleállt a belső comjába! Sikerült segítséget hívnia és a mentősök megnézték, majd elküldték Egerbe, hogy varrják össze, de ott meg azt mondták neki, hogy nem kell. Ezzel meg is nyertem a volánt a visszaútra. Ehhez képest szinte már említésre sem méltó, hogy egy kisebb madár lepattant a szélvédőről hazafelé menet! Kalandos kis verseny, igazi túlélőtábor körülményekkel, ami kíméletlenül megrostálta a mezőnyt és csak a legerősebbeket hagyta célba érni! Mindenki, aki teljesítette, távtól függetlenül, gratulálok!
Következő menet Crosskovácsi lesz, ami sárosan szintén egy kihívás!
Hajrá!