• júl : 12 : 2018 - A Focus Bikes – Limit Change Point Mountainbike XCO Országos Bajnokság
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

“A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga.”
Ahogy Süle Robi látta: hideg, eső és sár

Most már bőven kijelenthetem, hogy jó néhány éve versenyzek, sok-sok kilométer van a lábaimban, csináltam őrültségeket az évek során. Edzettem -9 C°-ban szakadó hóesésben 3 órát, felmentem Sopronból Győrbe szilveszterkor -5 fokban, esőben is szoktam edzeni, de az idei Szilvásvárad Maraton nekem már átcsúszott egy határon. Talán ha kipihenten érkezek más lett volna a hétvégi történet. Na de mi is történt:

[singlepic id=338 w=197 h=260 float=left]A hét közepén már várható volt, hogy nem lesz egyszerű hétvégénk, de persze a Bakonyerdő Maraton pozitív végkifejlete kellő lökést adott ahhoz, hogy legyen kedvem így is versenyezni. Még úgy is, hogy a héten pihenést csak nyomokban láttam, de sajnos nem az edzésektől voltam fáradt. Ismét egy költözésen vagyunk túl, ahol annyira szétcsaptam a lábaim, hogy nem bírtam csütörtökig biciklire ülni. Aztán pénteken már egész jó volt, de szombaton még mielőtt elindultunk volna Sopronba, mentünk másfél órát. Olyan fáradtan vonszoltam magam Fanni után mintha csatából érkeztem volna, a pulzusom 140 fölé nem ment. De gondoltam majd kipihenem holnapra.

Sopronból a GySEV szponzoráció jóvoltából egy kisbusszal utaztunk, Fanni, Csabi, Joko, Lajos, és én. Pálosi Zoli és a többiek külön kocsival jöttek. Az út rövid nem volt, de legalább jó volt a hangulat. Az utazás szervezés során végtelen+1 számú változtatás történt, sokan visszamondták az versenyt vagy lebetegedtek. Az i-re a pontot az tette, hogy kiderült, hiába foglaltunk szállást már több hónapja, nem lesz hol aludnunk, lévén, hogy a lefoglalt szobákat másnak kiadták. Rövid tanakodás után maradt Pénzpatak, ahol ismét a GySEV jóvoltából egy erdei szálláson tölthettük el az éjszakát. Szerintem nem csak én gondolom úgy, hogy az összes keverés közül ez volt a legkevésbé rossz. Csodálatos tájon fekvő házban aludtunk, a háziak gombás tésztája pedig felejthetetlen volt. Reggel esőre ébredtünk, no de sebaj, irány Szilvásvárad!

[singlepic id=337 w=192 h=260 float=right]Annyit maceráltam a bringával (gumi csere, olajozás), hogy pontosan a beszólításra lettem kész mindennel, csak remélni tudtam, hogy mindent elintéztem amit akartam. Nyugodtan konstatáltam, hogy ez nem lesz egyszerű menet, de meg lehet találni ebben is a szépséget. Rajt után az aszfalton lassan átmelegedtem, kezdtem felvenni a tempót, ismét Csabival tartottam. Előttünk elhúztak páran, de mi csak tekertünk felfelé. Nem esett jól a bringázás, fáradtnak éreztem magam. Mikor áttértünk terepre elkezdett nagy cseppekben szakadni az eső, de felfelé nem fáztam, még tetszett is ez a fajta extrém körülmény. Ezután elkezdődtek a lejtős és gyors részek, ahol kezdtem átfagyni. De itt még tudtam Csabival tartani az iramot. Aztán az első komolyabb, meredekebb lejtőn volt az igazi gond. Mivel elég vakegér vagyok csak szemüvegben tudok biciklizni, amit hiába töröltem folyamatosan, csupa sár volt. Aztán ahogy párologtattam el a vizet magamról, kezdett párás is lenni, amit meg nem tudok csak úgy letörölni a dioptriás betét miatt. Valahogy azért csak lementem itt is, még ha a teleszkópom kicsit lomhább is lett a hideg miatt. Utol is ért CserG és Zorán, irdatlan tempót mentek, esélyem se volt követni őket. A lejtők során annyira átfagytam, hogy már az emelkedőkön se tudtam jó tempót hajtani, sorra előztek meg. Aztán jött KakLac, aki mögé beálltam az Ördögoldal alján. Mentem mögötte szépen, kezdtem átmelegedni és a lábaim is beindultak, bár a pulzusom már nem ment fel. A végét megnyomtam, eddig minden évben felmentem a meredeken, nem most fogom itt tolni a biciklit – mondtam magamban. Kis lejtő – kis emelkedő, aztán Bánkúton olyan eső jött, ami engem teljesen megfutamított. Feltekertem a frissítőig, ettem gyorsan egy keveset, zsebbe is raktam. Még volt bennem versenyszellem, felpattantam a bringára és mentem tovább. Jobbra egy tábla, hosszú táv: 75 km van hátra. Elindultam a lejtőn, de mivel a frissítőn megálltam, a szemüvegemen gyakorlatilag nem láttam ki. Elszállt az agyam, feladtam a versenyt. Nem voltam büszke, de egyszerűen nem tehettem mást. Hiába megyek tovább, csak nagyon lassan haladhattam volna, ami miatt csak még inkább fáztam volna. Ez nem az én napom volt. Nagy kalandok árán értem vissza Szilvásváradra, a fuvarért örökké adós maradok Lobmayer Balázsnak. Köszönöm!

Szerencsére a csapatból csak én voltam ilyen csirke, mindenki végigment, csak Magyar Viktornak kellett kiállni egy bukás miatt. Jobbulást :-) . Fannim középtávon 4dik lett, nagyot küzdött a dobogóért, de sajnos kicsivel lemaradt róla. Csabi abszolút 4-dik helyen jött, master 1-ben simán nyert. Lajos, Kaklac, Zoli, Boros András mind-mind végigcsinálta a hosszú távot, nagyon nagy tiszteletet érdemelnek ezért! Joko mikor beért közép távról egyből megkért, hogy fényképezzem le. Ilyen arcokat nem minden nap láthat az ember. Sokan teljesen önkívületi állapotban jöttek, teljesen értelmetlenül beszéltek, tényleg azt sem tudták hol vannak.

Remélem az időjárás kitombolta magát és lesz egy átlagos verseny idén. De valahogy úgy érzem fogunk még találkozni a Pokol három arcával.

Robi

Elit Master 1 (107 km)
Elit Nő (64 km)
1. Horváth Csaba 5óra 22p 22mp 4. Ringelhann Fanni 4óra 27p 11mp
7. Kakas László 5óra 58p 05mp Elit Master 2 (107 km)
22. Boros András 7óra 12p 56mp 9. Böhm Lajos
7óra 10p 54mp
25. Pálosi Zoltán 7óra 29p 29mp Elit Master 3 (64 km)
Rövidtáv Master 2 (33 km) 2. Démi József 4óra 20p 41mp
55. Zsejki Ákos 2óra 07p 03mp Rövidtáv U15 (33 km)
9. Zsejki Balázs 1óra 58p 16mp

Böhm Lajos:

Mindenkinek gartulálok aki elindult ás végig csinálta ezt a rettenetet.
Elképesztő körülmények voltak.
10 éve járok Szilvásra, de mondhatom minden idők legextrémebb versenye volt.

Kakas Laci:
Ez a Szilvás mindig Szívás?

Verseny közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy Viktor vajon milyen radarképet nézett reggel, amiből azt látta, hogy nem lesz eső…J mert volt, változó intenzitással, gyakorlatilag folyamatosan esett…na de vissza az elejére.

Reggel 6-órás indulást kicsit „megcsúsztatva” végül fél hétre rámoltuk be a kocsit Viktorral, most épp három bringával. Hasítunk az M3-on, egyszer csak valami kolompol a hátsó szélvédőn. Gyors megállás, a hátsó spoiler úgy gondolta, hogy lerepül. Némi kármentés, power tape-el a kilógó kábeleket áramvonalasítottuk (esélyünk sem volt megtalálni a lerepült darabot…) és már nyomtuk is tovább. Közben Csaba telefonál, hol járunk, jövünk-e? Persze hogy jövünk…
Gyors parkolás, srácoktól elkértem a rajtcsomagokat és öltözés, kisrutin, szertartás…
Némi bandázás a csapatsátornál és már jött is a beszólítás. Ádám már úgy hív a rajthoz, mint vmi élmenőt…jólesett! Lajos odajön, Robika, Csaba együtt mentek? Együtt megyünk! Mondtam széles vigyorral, aztán FIRE!

[singlepic id=336 w=250 h=241 float=right]Most szépen pulzushatáron tempóztam felfelé az aszfalton, aztán ahogy ráfordultunk az emelkedő földútra, eleredt az eső. Na, már azt hittem eső nélkül lesz a Szilvás, akarom mondani Szívás!
Első lefelén éreztem némi bizonytalanságot, nem volt stabil a gép, még szoknom kell a sarat, gondoltam…
Ördögoldal előtt beértem Robikát (mondtam, hogy együtt megyünk), meg is kérdeztem: Fej vagy gyomor? Aztán vmi telóledermedéses magyarázat jött hosszas köhögés és egyéb közepette, mert még egy darab müzli is beszorult. A híres domboldal tetejéig együtt mentünk, aztán Robi megrántotta, közben Dénes is hátbacsapott és szépen eltempózott. Robika aztán Bánkútnál kiállt én meg téptem (volna) lefelé, ha megint nem érzem furcsán az elejét. Valahogy minden felkeményedett, olyan volt, mintha lockolt telóval mentem volna. Vas Peti elmegy, lefelé! Szép, hát ilyen béna vagyok? Aztán megállt, én meg el… Reznik Sanyival kergettük egymást lefelé, volt is egy szép driftem az egyik kanyarban, egy jobb láb dobbantással azonban sikerült korrigálni, mindezt kb 30-as tempónál! Lefelé én, felfelé Sanyi, aztán már nem is látom. Jávorkútnál jött egy erdei sáros rész, hátul kapar, nem haladok… ha lassan is, de leesett, hogy a keréknyomással van gond, de kellett még egy domb, mire megálltam, és a szétfagyott, elgémberedett kezemről lecibálva a kesztyűt engedtem a kerekekből. Láss csodát, meglett a tapadás! Végre úgy mentem lefelé, ahogy magamtól is elvárnám és felfelé is hatékonyabb lettem!

Felsőtárkányig repesztés, közben pár hosszúst leszedtem. 70-től aztán jött az új rész a 74-es és a 91-es frissítő között. Azt kell mondjam, főleg így esőben, ez egy sokkal jobban kerékpározható útvonal. Nem hiányoltam a szokásos 95-ös szarvaskői fordító utáni 22km-es sárdagasztást. Szárazon (ami viszont ritkaság errefelé) viszont nagyon gyors lesz!
Haladok felfelé és először Vock Balázs, aztán Boda Peti lett meg, majd ezután azt hittem, nem hiszek a szememnek! Nini, Dini! Mellétekerek, kérdezem mi van? Szétfagytam, jött a válasz, meg némi buzdítás, hogy nyomjam! Köszi, aztán mentem is tovább. Meglett Várallyai Laci is, de aztán jött vki hátulról, és egyre jobban közeledett. A 91-es frissítőhöz majdnem egyszerre érkeztünk, de utána belehúztam. A nagy ködben nem is láttam, de aztán megint feltűnt. Ez nem igaz, megint a végéig nyomni kell? Közben vacogok a bringán, lefelé is tekerek, de alig tudtam fogni a kormányt, annyira remegtem! A kezem szétfagyott a 7 fokban és ködben, folyamatosan pumpáltam bele vért, mint egy önkéntes véradó. Néha üvölteni tudtam volna, hátha a felszabadult adrenalin, kicsit átmelegít, de fröcsögött a sár folyamatosan, ezért igyekeztem csukva tartani a szám.

A közös szakaszon aztán kidrifteltem pár necces részt és kerestem a szemüvegen egy kis rést, ahol még látok és tekertem lefelé. Hátrafelé már nem néztem, mert sikerült leszakítani az üldözőmet, aztán beértem![singlepic id=339 w=160 h=200 float=left]
Ádám kérdezi milyen volt? De sokat nem tudtam mondani, mert kocogott a fogam, annyira dideregtem, de innen is üzenem, hogy nagyon jó volt! A lefeléket már utáltam, mert tudtam, hogy fázni fogok és életemben először kívántam az emelkedőket, mert ott legalább átmelegedtem kicsit! Ilyen időben csak és kizárólag versenyezni lehet, egyébként épeszű ember nem kerékpározik ekkora sárban és nem amortizálja le a bringáját nullára. Ez látszik a célba érkezőkön is, Master1-ben 29-en értek be, és 21 DNF volt!!!
Megint sikerült egy 7. helyet begyűjtenem, ami ilyen körülmények között és ebben a népes mezőnyben számomra nagyon jó! Továbbra is cél a 10-en belül érkezés, de jobban örülnék már egy 5-ön belülinek! Ehhez csak pár percet kell még gyorsulni és az is meglesz!

Ezzel azonban nem lett vége a meglepetéseknek. Viktor kb 20km-nél egy sáros nyomvályúban elesett. Kormány keresztbe, fékkar letört és a csonk beleállt a belső comjába! Sikerült segítséget hívnia és a mentősök megnézték, majd elküldték Egerbe, hogy varrják össze, de ott meg azt mondták neki, hogy nem kell. Ezzel meg is nyertem a volánt a visszaútra.
Ehhez képest szinte már említésre sem méltó, hogy egy kisebb madár lepattant a szélvédőről hazafelé menet!
Kalandos kis verseny, igazi túlélőtábor körülményekkel, ami kíméletlenül megrostálta a mezőnyt és csak a legerősebbeket hagyta célba érni! Mindenki, aki teljesítette, távtól függetlenül, gratulálok!

Következő menet Crosskovácsi lesz, ami sárosan szintén egy kihívás!

Hajrá!

Categories: futószalag, Hí­rek, Verseny

Comments are closed.

Video

A Focus Bikes –...

Posted on júl - 12 - 2018

Hozzászólások kikapcsolva

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Nyugat Maraton 3. forduló...

Posted on okt - 24 - 2013

Hozzászólások kikapcsolva

Crosskovácsi „repesztés”

Posted on jún - 16 - 2013

Hozzászólások kikapcsolva

Diákolimpia – Veszprém

Posted on jún - 7 - 2014

Hozzászólások kikapcsolva

Crosskovácsi 2012 – Az...

Posted on jún - 16 - 2012

Hozzászólások kikapcsolva

24 órás MTB Maraton

Posted on szept - 15 - 2009

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK