Zirc MTB

Augusztus 10-én Zircnek vettük az irányt, hogy a Nyugat Maraton Kupa 2. fordulóján képviseljük a Focus Team Hungary-t. Már-már úgy tűnt, hogy szép időben vágunk neki a versenynek, azonban félúton megjelentek szokás szerint a felhők, majd ahogy közeledtünk, egyre jobban esett az eső. Előző nap Motován Miki telefonon informált minket arról, hogy jó száraz a pálya, minden szuper, viszont az éjszakai és a menet közben ránk zúduló esőt látva sejtettem, hogy változtak a körülmények. Robi már mondogatta az autóban, hogy ő bizony el se indul, ha esik az eső, én meg már teljesen közömbösen fogadom az ilyen hátráltató elemeket, hiszen nem ez lenne az első szakadó esőben, sárban teljesített verseny az idén. Egyébként is már nagyon vártam ezt a megmérettetést, mivel ebben az évben most neveztem először rövidtávra és kíváncsi voltam mennyivel fog jobban menni, mint a hosszabb távok. Érkezésünk és a nevezések rendezése után nem sokkal el is állt az eső, a melegítést már békességben, kellemes időben kezdhettük meg. Összetalálkoztam Kiss Mónival is, aki szintén rövid távos rajtszámot viselt a kerékpárján, amitől kissé megijedtem, hiszen gyakran ér el első helyezéseket és tapasztaltam már párszor, hogy igen erős. Gond egy szál se, legalább muszáj lesz apait-anyait beleadnom. A melegítéssel nem cicóztam túl sokat, mondván, hogy a helyezkedés fontosabb lesz, mivel nincs beszólítás. Ez jól is sikerült, az első sorban rostokoltam negyed órát, majd a lassú rajt során bénáztam kicsit, de alapvetően minden rendben ment. Az első kanyar utáni aszfaltos kis emelkedőn Karl Bianka indult meg előttem, de sikerült tudatosítani magamban, hogy itt végig nyomni kell és rá is kapcsoltam. Ennek következtében lányok már nem bukkantak fel, az első köves és meglepően sáros, csúszós emelkedőn már csak 1-2 fiú előzött meg és annak tudatában haladtam, hogy a lányok mögöttem vannak. Hátranézni persze nem mertem, csak mentem ahogy bírtam és közben arra gondoltam, hogy Robi itt már bizonyára kiállt, mert szerintem senki nem gondolta, hogy ekkora sár, meg szenvedés vár majd ránk, főleg már a legelején. 10 km környékén utolértem középtávosokat, akiket néha nehéz volt kerülgetni, főleg egy egynyomos szakaszon. Kicsit tolakodva ugyan, de megoldottam, szerencsére közreműködtek, bár olyan csúszós volt a talaj, hogy nem is lehetett egyenesen haladni, ment jobbra-balra a bringa alattam. Egyből következtek a patakátkelések, következő kihívásként. Azt hittem ugyanaz lesz, mint a Bakony Maratonról ismert történet, de nem, itt csak 3-4 szűkebb patak volt, viszont a repertoárban szerepelt olyan is, amin inkább átszaladtam (jól is tettem), mert olyan mély és nagy kövekkel bélelt volt. Ekkortájt már nézegettem, hogy jönnek-e az ellenfelek, de szerencsére sehol senki nem volt. Következő emlékezetes szakaszt egy széles, valamennyire emelkedő, brutálisan ragadó, nagyon különös halmazállapotú út jelentette, aminek a szélén, a fűben vonszoltuk jó ideig a bringát, utána kisebb csutakolás következett, de szerencsémre aránylag egyben maradt még a gépezet. Már az utolsó kilométereknél tartottam, mikor még teljes útszélességben megjelent egy bizonytalan mélységű pocsolya, ami előtt szóltak a pálya széléről, hogy menjek ki balra. Gondoltam a pocsolya bal oldalára gondolnak, ezért próbáltam arrafelé orientálódni és buzgón tekertem, hogy akármilyen mély is, átmenjek rajta. Végül kiderült, hogy balra az erdőbe kellett volna kimenni, mert a víz olyan 70 centis volt. Léteznek már víz alatti spinning órák is, viszont nekem még ez új volt, de a feladatot sikerült teljesíteni. Kicsit gurultam és nem kis örömömre megláttam a célkaput, majd édesanyámat integetni. Kiderült, hogy az első helyezés mellett a fiúk közül sem sokan értek be előttem, aminek nagyon örültem. A csapatból Robi sajnos feladta a versenyt, Szalay Peti és Motován Miki viszont elfoglalták a hosszú távos dobogó két legfelső fokát. Sajnos megint sok eltévedő sporttárs volt, szerencsémre én most megúsztam. Remélem, ott leszünk a harmadik fordulón is, mert összességében remekül éreztük magunkat és még vega kaja is volt! Fanni Galéria