Pannon Maraton

Vinye, régi nevén Vinye-Sándormajor hajdanán az Eszterházy család fűrészüzeme volt. Később is fafeldolgozó,- fűrészüzem működött itt, és közigazgatásilag Bakonyszentlászló külterületeként vonult be a köztudatba. Ez a természeti csodákban bővelkedő, néhol még valóban érintetlen táj igazi turisztikai,- üdülőparadicsommá nőtte ki magát. Itt rendezték az idei év maraton kupasorozatának első futamát, a Pannon Maratont. Mivel csapatunk több tagja is „első bálozó” volt a király kategóriában, a nem túl hosszúnak számító 84 km ideális szezonkezdőnek ígérkezett.

KakLac beszámolója Vinyei maraton(ka) Végre elkezdődött a maraton szezon számomra is, mivel a Buda Majális kimaradt idén… Lényegében egy korábbi Győrújbarát Maraton volt, amiből kimaradtak az „unalmas” részek a több tíz kilométernyi aszfaltos összekötőkkel. Helyette maradt egy kompakt és nagyon gyors kis verseny, ami azért tartogatott itt-ott meglepetéseket, de alapvetően indítónak nem volt rossz. A kurtítások miatt a meghirdetett 85 km helyett csak 75 volt (nálam), de volt, aki csak 71-et mért, a top kategóriában bőven 3 órán belül voltak a srácok, ami akárhogyan is nézzük, elég rövid idő.

A csapatfőnök (Csaba) jóvoltából a KTM Team komplett hosszútávos sorral állt fel, ami azt jelentette, hogy Lajos, Csaba, meg én megkaptuk a hátunkba majd’ az összes sárgamezest. Ösztönzésnek első osztályú volt az ötlet, remélem így gondolják az „első bálozók” is, akik most ízlelhették meg, milyen is egy (kicsit) hosszabb táv. Miután a FIRE rajtautomatika bekapcsolt, rendesen bekezdtünk az elején. Csaba nyomott egy szokásos „szponzori” szökést (nem is láttuk utána), majd Balázs, Lajos és jómagam következtünk. Első Kőris-hegy mászáson a srácok megléptek a karbon csodákkal, kaptam vagy egy percet rögtön, de lefelé bekapcsolt a „romboló-elfogó” üzemmód és a lejtőzés végére össze is szedtem őket megint. Lajos arcán láttam némi „riadtságot”, verseny előtt ugyanis megígértem neki, hogy üldözni fogom! Ez ment is kb 20 km-ig, utána Lajos tempót váltott és Balázzsal leszakadtunk. 30-nál aztán Balázs is lemaradt picit, és egyedül maradtam. 50-nél volt egy kis megrogyás, itt ütött vissza a gyors kezdés, sorra jöttek föl a sporttársak, többek között az újonc csapattárs Lóránd Imre is. Meg is mondta rögtön, hogy talán kicsit bekezdtünk, mintha nem éreztem volna eléggé…

A második Kőris-hegy mászáson Balázs is felért rám, Imre már messze járt, nem is láttam. A hegyen gyors frissítés a borzasztó ízű izotóniás italból és rombolás lefelé. Balázst itt hallottam utoljára, miután konstatálta, hogy „ez nem egy rövidtáv!” Mivel az össztelóssal elég jól sikerült megint a zúzás, szépen felértem Imrére okozva ezzel némi meglepetést! Innen egy folyamatos hajsza volt a célig! Egymást előzgettük folyamatosan, a Cuha-völgyébe is egyszerre érkeztünk. Az első patakátkelés kicsit lassúra sikeredett, mivel Imre kicsit sokat fékezett, de utána már én mentem elöl és csapattunk 40-nel végig a patakon át, csak úgy fröcsögött a víz szerteszét a szurkolók legnagyobb örömére. Miután láttam az utolsó átkelőt, tudtam, hogy már csak a „hegyi befutó” van hátra és odaléptem. Még elcsíptem pár srácot a vonal előtt és beértem, Imre pár másodperccel utánam, jót meccseltünk!!! Köszi! Örök tanulság az újaknak: egy verseny akkor ér véget, ha átmész a célvonalon! Jövő héten Szilvás hosszútáv, ahol ez a mostani, csak a középtáv. Készüljetek!!! KakLac