Szívás ez a Szilvás

Pünkösdvasárnap 1623 nevezővel vette kezdetét a T-Mobile Top Maraton sorozat Szilvásváradon. Az esőáztatta pályán – helyenként 4 fokos hidegben – 39-, 70- és 117 km-t teljesítettek a kerekesek a Bükki Nemzeti Parkban. A magyarok mellett svájci, román és szlovák kerekesek álltak rajthoz, a szervezők 25 kategóriában hirdettek győztest; a verseny a Magyar Kupasorozat állomása is volt egyben. Tarnai Csaba főszervező a hét közepén még a száraz, gyors pályát emlegette, ez bizony a hétvégére jelentősen változott. A napközbeni pályainfók szerint volt, amikor még a felvezető motort is tolni kellett a bükki sártengerben; a bánkúti hőmérsékleti jelentések pedig 4-5 fokról számoltak be.

KakLac beszámolója „kis hétvégi sarakodás, vagy ismertebb nevén Szívás-várad”

Szokásához híven a szezon egyik legjobb maratonja hozta a rá jellemző sáros formáját, de ezúttal már-már extrém kivitelben. A KTM csapat mondhatni teljes létszámmal képviseltette magát ezen a Top rendezvényen és a közös szállás adta együttlétből igazi csapatszellem sugárzott! Kicsit aggódtunk látva az esőfelhőket, de bizakodva szerelte mindenki a bicaját, készült a másnapi versenyre, vagy éppen pihent, legalábbis próbált, ha épp nem volt vele egy szobában Bartokos „mormota” Gábor, aki már az éjszaka folyamán megpróbálta mentálisan „kikészíteni” ellenfelei egy részét több-kevesebb sikerrel, én mindenesetre nem sokat aludtam. A reggel elég korán indult, gyorsan benyomtam az első reggelit, majd öltözködés után a másodikat is esélyt sem adva a „holtpontoknak”. Az eső menetrend szerint érkezett, szállásadónk már meg sem lepődött, annyit mondott csak, „hogy ha bicikliverseny van, akkor eső is”! 10 előtt nem sokkal megérkeztünk a start-cél területre, felállítottuk a sátrat és mint az ázott verebek gubbasztottunk alatta egészen a beszólításig. Tömegrajt volt, ezért igyekezni kellett. Startnál rock & roll pacsi, aztán FIRE!

Most nem mentem el az elejével nagyon, hanem Imrével szépen tempót nyomtunk felváltva vezetve. Kezsónak hála profi frissítésünk volt végig, aki közben fotózott, megörökítve a nagy küzdelmet az elemekkel. 35 körül a sípálya tetején esőkabáttól megszabadulva teli kulaccsal indultunk neki a lefelének, Imre jött még egy darabig, utána lemaradt picit, innen egyedül mentem egész jó tempóban, mindenféle megrogyás nélkül. Egyes frissítőknél sorra láttam elmenni aszfalton olyanokat, akiknek elegük lett a sárból, megértem őket… A 92-es visszafordítót meglepően hamar elértem, Kezsó mondta, hogy Lajos 20 perccel van előttem, gondoltam elcsípem, hátha sikerül, de ez az utolsó 25 km elég fárasztó volt. Ez a rész ugyanis még nagyon sok szintet és saras részt tartalmazott, ami mind az embert, mind a gépet próbára tette. Ez történt velem is, a hátsó sor tele lett e csodás matériával és a lánc bement a küllő és a sor közé és ott is maradt. Próbáltam kiszedni, közben megérkezett Imre is, és még elmentek páran. Ketten aztán megoldottuk a problémát, Imre rendkívül sportszerű volt, segített, köszi! A feszegetés persze hagyott nyomokat, ugrált a lánc utána, hiába korrigáltam a bowdent, nem sokkal lett jobb, de már nem volt sok hátra, kibírta, én már kevésbé. A szerelés után elveszett a ritmus, elkezdődött a kerékpártoló bajnokság, még jó, hogy feltettem a stoplikat a cipőre!

Szinte végig esett, a hegy tetején néha olyan köd volt, hogy 100, majd 50 méterre csökkent a látótávolság. A hőmérséklet sem volt ideális, 5-7 fok között mozgott, már amikor láttam az órát a sártól, mert az volt bőven, jutott mindenhová. Úgy néztünk ki verseny után, mintha egy vámpíros film szereplői lettünk volna, vörös lett a szemünk rendesen. Összesítésben sikerült a 10. helyet megszereznem, elégedett vagyok, bár, ha nincs ez a kis szerelés, talán még jobb is lehetett volna, de nem baj. A 7 órás idő ezen a terepen nekem több mint jó, főleg, hogy tavaly is ennyit mentem, de akkor nem volt ekkora dagonya. A technika jól tűrte a zord viszonyokat még a láncfeszegetés ellenére is, itthon szerelve azonban már előjöttek az amortizációs problémák: részleges láncszakadás, fémig kopott fékbetétek és persze általános zsírzás, fékolajcsere. Gratulálok mindenkinek helyezéstől függetlenül aki végigcsinálta és annak is, aki csak egy részét, ebből a versenyből 30 km is elég lett volna bőven, igazi harcosok vagytok mindannyian!!! Egy hét múlva 10 órás, gyertek erősíteni! KakLac