Ha jól emlékszem a második 24 órásomon történt az, amikor az utolsó órában küzdöttem a dobogóért, és már akkor is azon agyaltam, milyen lehet egy napi tekerés után a végén sprintelni, és most tessék, de kezdjük az elején! Az, hogy ide a Holdfényligetbe eljövünk újra, már tavaly eldöntöttem, miután már másodjára lettem második. Már kezdett nyomasztó lenni, hogy mindig jön egy gyorsrakéta, akit egész évben nem láttam sehol a versenyeken, aztán lenyom. Most kicsit máshogy alakult. Már egész korán kezdett körvonalazódni kik jönnek/jöhetnek. Pósfalvi Tomi már a Salzon tiszteletét tette, mikor Salzberg után elment mellettem, Németh Gábor a 24H-n mondta, hogy ő kihagyja, aztán megjött a startlista és voltunk 4-en szólósok. Kicsit elszontyolodtam, főleg, mert tudtam, hogy Dénes sem jön, mert közölte a Mátrán, hogy elég versenye volt már idén… Kivel fogok megküzdeni?? A FOCUS csapatban közben vírusként terjedt a csapatversenyzési láz és lett egy ffi duónk, egy vegyes duónk és 4 db(!!!) 4fős ffi csapat. Ha vki azt mondja nekem év elején, hogy ez lesz, kiröhögöm! Évekig küzdöttem, hogy jöjjenek, aztán idén 24H-ra is meg ide is? KÖSZÖNÖM SRÁCOK! Bátyóval (a szokásos FLYING ROOSTERS RACING TEAM) már leautókáztunk előző este, mégiscsak 3 óra út, akárhogy nézzük. 23:00-kor oda is értünk, már rutinosan felmentünk az indiános táborba és éjfélkor már megvacsorázva számolgattam a bárányokat… Kicsit nehezen aludtam megint, fel is keltem egyszer, mert szomjas voltam, reggel meg a csepergő eső ébresztett. Mondtam is bátyónak, hogy ha itt esik az eső, az nagy dagonya lesz, de reménykedtünk és végül megúsztuk. Lecuccoltunk elsőként a parkolóhoz, még Jokóékat is megelőztük (ez is ritka!), aztán jöttek a versenyzők szépen sorjában. A FOCUS armada kb egy negyed parkolót vett igénybe, annyian voltunk. Gyors sátorverés, nevezés és egyszer csak meglátom Dénest a Masterracert! Tudtam én, hogy nem bírja ki, hogy ne jöjjön! Jó kis versenynek nézünk elébe, mondtam tesónak. Tomi is megjött, így már nem volt kérdéses, hogy itt egy „deseda derbi” lesz. Azon a 10 óráson Tomi-Dénes-Én voltunk a dobogón és most is ez körvonalazódott. De mi legyen a taktika? Gondolkoztam rajta sokat, még rajt előtt is. Számba vettem Tomi és Dénes erősségeit és a saját gyengeségeimet és próbáltam belőlük egy pozitív eredményt kihozni a javamra. Tudtam, ha egymást figyeljük az elején, akkor nem lesz nagy tempó, ami inkább a másik két pilótának kedvez. Dénes jobb felfelé, ezt számtalanszor láttam idén a maratonokon, viszont később indul meg, ahogyan Tomi is…nincs mese, nyomom az elejétől, aztán kiderül pár óra múlva mi lesz. Rajt előtt azonban volt még egy kis nem várt esemény. Pályabejáráskor több embert megcsíptek a lódarazsak, sajnos Fannit is, így a vegyes duónk kipontozódott. 4 embert így is kórházba kellett vinni, akik közül 1-et benntartottak (az a srác elég rosszul nézett ki, ájuláshatáron falfehéren…, de hála a gyors elsősegélynek eszméleténél maradt a mentők érkezéséig), a többiek meg visszajöttek, sőt egyikük (egy leányzó) még versenyzett is. Nekem nagy mákom volt, hogy a bukómnak ütközött darázs rövid zümmögés után továbbállt és nem oltott be „verseny ellen”… A szituációt a szervezők nagyon gyorsan és profin kezelték, átszalagozták a pályát egy darázsmentes nyomvonalra, mindezt úgy, hogy a hossz és a pálya karaktere nem változott! Talán az egyetlen, ami felróható, hogy nem volt állandó mentő jelenlét, ami a mai bringás versenyeken már alapfeltétel. Szerencsére több probléma nem volt, így egy órával később 9:45-kor rajtoltunk és a 10órásból 9 órás verseny lett. Első körök még kicsit csúszkálósak voltak, örültem, hogy előre feltettem a NobbyNic gumit, stabilan tudtam kanyarodni és viszonylag gyorsan átfűztem magam a fák között, ezt még Dénes is megjegyezte egy „jól kanyarodsz” tőmondattal. Bírom, ahogy kommunikál néha versenyen, ritkán szól, de akkor… Szóval kb 1 óra után már kört adtam Tominak, aki ezzel konstatálta is, „hogy ha óránként kap egy kört, akkor az neki jó” Maradtunk tehát ketten Dénessel, aki minden körnél ott jött mögöttem 30-40mp-el, végül kb két óránál visszazárt. Ennek örömére meg is álltam az emelkedő tetején egy sárgára és ő is. Úgy tűnik, egy rugóra jártunk, még ebben is :). Dénes következő tőmondata „jól elhúztál a f…ba” :), igen ő meg jól feljött. Itt már látszott, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Azt hiszem vhol 3-4 óra között volt megint egy hasonló boxkiállás, aztán egyszercsak megreccsentem kb 4-5 óra között, de nem gyengén. Rég volt ilyen holtpont, Dénest már nem is láttam az emelkedőn, tesó mérte a rést, már 1 perc fölött volt, aztán kiálltam megint egy sárgára és máris két perc lett belőle. Jött a kóla üzemmód, meg némi sós táplálékbevitel. Néha láttam a csapattársakat, számolgattam, hány söröm lesz a végén. A verseny előtt volt egy fogadásunk, miszerint annyi sörrel jön egy-egy csapat, ahánnyal többet megyek szólósként náluk. Jött Lajos is, hogy Dénes is ugyanolyan fáradt, mint én, aztán meg Hocsa szépen mellém lassított az emelkedőn és azt mondta: „javaslom, hogy kapcsold be az elfogó üzemmódot”, jót röhögtem és ilyenkor ez a lényeg! Volt pillanat, amikor arra gondoltam, mit mondok tesómnak, mikor megállok mellette és feladom a versenyt, de épp ezek azok a gondolatok, amin ha sikerül felülemelkedni, túl lehet lépni újra és újra a saját korlátaidon. Pár kör múlva már megjött a kedvem és már Zozit kergettem a pályán. Épp jól jött, hogy mentem vele egyet. Leérek tesóhoz és kérdezi, hogy „táltosszöget ettem?” Nem tudom mi az, de látom Dénest, megállt frissíteni, de utána már jött is mögöttem, mint a végzet. Hirtelen bevillant a fekete lovag, meg az „egyezzünk ki egy döntetlenben” :) Kb 7 óránál megálltunk egy utolsó pisiszünetre, meg is beszéltük, hogy ő 7-szer volt, én ötször, tehát ezt ő nyerte :). Úgy voltunk vele, ne ezen múljon, ezért mindig bevártuk egymást a pit-stopoknál. Nem bírtunk a másikkal, de talán az ezt megelőző pár perc volt a lényeg, mikor az emelkedő tetején kiálltam és gangoltam vagy hármat a nehezebb irányba, mindezt azért, hogy én érjek előbb a bokorhoz. Dénes erre nem mozdult és mivel utána megálltunk, nem is foglalkoztam vele. Később viszont egyre érlelődött bennem a gondolat, hogy egy hasonló megindulással kell majd eldönteni a dolgot, de hol? Annyi erőm már nem volt, hogy az emelkedőt végig meghúzzam, az az ő pályája. A fák között semmi esély az előzésre (minden körben rettegtem a híd alatt a sártól, akkorát dobott a bringán), utána meg úgy ragadt a talaj, hogy az meg inkább az ő 29-es kerekeinek kedvezett. Maradt tehát az utolsó lefelé előtti középen füves sáv, ahol jól ki tudtam gyorsítani ahhoz, hogy az utolsó fák közötti katlanba már én menjek először. Ez azért volt fontos, mert aki ott első, az a célban is az lehet. Kész tervvel a fejemben körönként váltva nyomtuk szótlanul egymás mellett. A közönség már üvöltve várt minket minden áthaladásnál. Mondtam is Dénesnek, ezek jobban izgulnak, mint mi, erre ő meg azt mondja, hogy várja a megindulást, mert látott már ilyet tőlem tavaly. Olyan biztos nem lesz, mert akkor az utolsó órában mentem nagyon, de most ezt az erőt már az elején elfüstöltem…így maradt a sprintbefutó! Hocsa megint mellém jött, valami „taktikait” motyogott, de megmondom őszintén egy mukkot nem értettem belőle, csak utána derült ki, hogy ugyanazt próbálta elmondani, amit én már pár órája kitaláltam magamban. 9 óra előtt kimentünk az utolsó körre, ráfordultunk az emelkedőre, összenézünk, pacsi „Győzzön a jobbik!” és azzal nekivágtunk az utolsó emelkedőnek. Egymás mellett tempózunk felfelé, a tetején Dénes elfordul, ő megy elöl a fák között jönnek a sínek a rázatóval aztán a ragadós rész és végül az utolsó lehetőség a füves szakasz! Kiborítok balra, nyomok egy kövéret, megelőzöm, innen többet hátra már nem néztem, de hallottam a katlanban, ahogy ott csörög a lánca mögöttem, vaslemezen vigyázva, óvatos kanyarvétel a murván és utána 50 méter olyan sprint, mint még életemben soha!!! 1mp 9 óra folyamatos tekerés után ennyivel nyertem meg először itt a versenyt! Beérve összeborulás bátyóval a legjobb supporttal, bringaemelés, üvöltés, minden totális delírium és adrenalinfröccs. Jönnek a srácok a csapatból, gratulálnak, aztán lefekszem az árokpartra az út szélén, nagyon elkészültem, ennél több már nem volt bennem és az is biztos, hogy még ilyen befutóm sem volt soha. Ez egy életre szóló élmény marad mindkettőnknek azt hiszem! Valahogy összeszedett bátyó engem is, meg a kocsit is, elmentem zuhanyozni Zozival. Némi eszmecsere a tus alatt a többiekkel, gyors öltözködés, és már jött is az eredményhirdetés, pontosan, szervezetten, mindez videóra rögzítve, kezdve a szólósokkal! Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, évről-évre sikerül egyre jobban összerakni ezt a rendezvényt! Köszönöm a csapat minden tagjának a segítséget, olyanoknak is,akik nem versenyeztek, de sütit hoztak, vagy épp szurkoltak, mint Hocsa Bencéje a fáról, hogy Hajrá Kakas! Örök hála a szponzorainknak is, akik néha beállnak versenyezni és megfutják a verseny leggyorsabb körét, mint Michi Knopf, vagy épp a nélkülözhetetlen energiát adják, mint a HIHG 5! Végül pedig, köszönöm a legjobb supportnak a BÁTYÁMNAK (és a családjának, hogy elengedik :)), aki az összes ilyen őrület során ott van az első perctől az utolsóig a pálya szélén és lesi minden kívánságomat, vagy épp kitalálja, amit még én sem tudok a rossz pillanatokban! Remélem lesz még sok ilyen közös élmény! KakLac

Ui: Összesen 18 sörrel jöttök Srácok! :)

(A) Focusban nem csak a Focus Band... Fél hatkor ébredtem...az óracsörgésre és valami vészjósló hang eredete kezdett tudatosulni az agyamban: ütemesen zörög az esőcsatorna, azaz szakad az eső. Normális ember ilyenkor befordul a másik oldalára, de ezen a reggelen én a másik táborhoz tartoztam. Mese jött értem, fel-csavaroztuk a bringákat, majd a Tomival hármasban indultunk Gyöngyösfaluba, ahol Vikker Laci csatlakozott hozzánk, majd a 10 órás MTB verseny 4 fős váltójának mezőnyét erősítettük. Megkönyörültek rajtunk az égiek, mert a versenyre érve el ált az eső, mindössze a frissen gyöngyöző levelek és tócsák jelezték, hogy itt ma megcsusszanások fogják tarkítani a napot. Nem voltam még előzőekben ezen a versenyen, így kíváncsi voltam milyen trükkös pályát tűztek ki a rendezők. Nehezen veselkedtünk neki a pályabejárásnak, de utólag a legjobbkor tekertük le a kört, mert kicsivel a beérkezésünk után drámaira fordult a helyzet. Eddig a Gyilkos Lódarazsak azt idézték fel bennem, hogy marathonokok leelőzök (vagy fordítva) vidám kerekeseket, akik ebbe a nem szokványos, mondhatni morbid nevű egyesületbe tartoznak. Itt viszont megjelentek igaziból, elég nagy galibát okozva. Megrázó volt átélni azokat a perceket, amikor az egyik versenyzőről kiderült, hogy allergiás a darázscsípésre, és ha nem jut kórházba vagy nem lesz szerencséje, akkor meg is fulladhat. Hozzáértők elsősegélyben részesítették a mentők megérkezéséig és szerencsére nem lett nagyobb baja. Szegény Fanni és Robi is a váratlan támadás áldozatai lettek. A Frici mutatott a fenekén egy csípést, de inkább ló harapásnak nézett ki a vörös folt. Nagy kedvem volt nekiindulni a versenynek, azzal a tudattal, hogy a pálya egyik szakaszán bármikor egyoldalú küzdelmet kell folytatnom egy feltüzelt lódarázs haddal. Azzal tudnám oldani a feszültséget, hogy egyszer a nyuszika ismerkedik az állatokkal az erdőben. - Hát te ki vagy? Kérdezi a szembejövő állattól. - Én vagyok a farkaskutya. - Az meg hogy lehet? Vagy farkas, vagy kutya vagy. - Tudod, az úgy van, hogy az apukám volt farkas, az anyukám meg kutya. Találkozik megint egy állttal: - Hát te ki vagy? -Én vagyok az öszvér. - Az meg hogy lehet? - Tudod, az anyukám volt szamár az apukám meg ló. - Hmmm...érdekes. Gyanakszik a nyúl. Találkozik ismét egy állattal. - Hát te ki vagy? - Én vagyok a lódarázs. - Na menjetek a pi*****! Szóval a rendezőket nagyon nem irigyeltem, de hamar úrrá lettek a reménytelennek látszó helyzeten. Új nyomvonalra terelték a pályát, a 10 órából meg 9-et faragtak. Ló pusziktól mentesen végigtekertük ismét a módosított pályát. Miután nem vagyok egy komoly versenyző engem némileg zavart, hogy a lefelékben csúszott a pálya. Az esőben vagy eső utáni bringázás is kimaradt az életemből. A bemelegítő kör után nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a lemaradást nem ma fogom behozni. Elrajtoltunk, Hocsa úgy bekezdett, hogy attól tartottam az emelkedő tetején elhagyja a talajt, de végül is csak engem hagyott el, de engem nagyon. A lendületes fölfelé után beszáguldottunk a kalandpark területére, majd egy deszkahídon átkelve ragacsos úton folytatódott a küzdelem. A pálya közepén betereltek bennünket egy kacskaringóban, aminek a nyomvonala engem először az ökörhugyozásra emlékeztetett, de a sokadik kanyar után már élveztem a formaegyes kanyarvételeket. Ezen villámgyors rész után következett egy kapu, nevezzük egyszerűen csillagkapunak. No, nem azért, mert átszáguldva alatta átlépünk az időben, hanem azért mert átjutva rajta mindig egy csillagot láttam, mikor neki-ütődtem a sáros gödör másik oldalának. A csillagkapu leküzdése után enyhe lefelé kedvezett a fáradt izmoknak, majd ismét egy egyenes ragacsos szakasz következett. A kerekem a rücskökön keresztül kapaszkodott a sárba, a sár meg enyhén szólva marasztaló kedvében volt. Ezután következett a kedvenc szakaszom egy csúszós néha kanyargós lefelé. Egy alkalommal sikerült a Lakat mögött mennem, de kisebb megcsúszás után egy régi reklám szólat meg a fülemben, amiben egy baleset után fán lógó ember kiáltja: CASCO-t akarok kötni....Kérdeztem Lakatot, hogy mi a titka a sáros, csúszós úton való leszáguldásnak, de csak az az örök érvényű választ tudta adni, hogy "Nem kell fékezni!". Gondoltam, majd a következő körben kipróbálom: elengedtem a féket, fütyült a szél, csúszott az eleje meg a hátulja, jöttek a fák, na, ebből eny-nyit, menjen fék nélkül, akinek hét anyja van! Zenekarunk a Focus Band nyomta a koncertet, de a fesztiválon volt több zenekar is, akik erősebben duruzsoltak. A Focus apák kivételével a Focus csapatok előttünk ütötték a dobot. Mondhatjuk ezt amolyan papírformának is, de én nehezen húzom fel a zakót, de azért rám jött. Szorgalmasan köröztünk, mi azt a taktikát játszottuk, hogy 50 percenként váltottuk egymást. Mindegyikünk hozta a formáját, böcsülettel valljuk be ennyire volt elég. Essen szó a perverziónak egy olyan magas fokáról, mint egyéniben történő 9 órás vagy esetleg még több bringázás, aminek Kakas Laci az is-merője. Csak beszámolóból ismertem a 24 órás derbiket, így azt gondoltam, hogy egy kicsit lassabban haladnak ezek a mazochisták. A hatodik köröm környékén megérkezett KakLac meg a Dénes hátulról. Mondani szerettem volna neki, hogy több nap, mint kolbász, de a fránya lefelében szótlanul a kormányra koncentráltam, és azon gyönyörködtem, ahogy rágyógyult a kezem a fogantyúra. KakLac kitartóan küzdött Dénessel, mint két őrült, aki még nem tépte el láncát. Nagyon jó edzettségi szint, megfelelő izomzat, egy mikrokapcsoló az agyban, meg jó szupport a minimum feltétele az egyéniben történő indulásnak. Ezúton is gratulálok KakLacnak, igazán kimagasló teljesítményekre képes!!! Gondoltam, ha már itt vagyok a versenyen, akkor csináljak valami hasznosat is :-))), így a váltások szüneteiben videó részleteket vetem fel a versenyről, amit az alább megnézhettek. A teljesség igénye nélkül készült, miután kevés időm volt a felvételekre és elsődleges szempont nem a videó, hanem a csapat minél jobb helyezése volt. Igyekeztem úgy vágni, hogy mindenki felfedezze magát, aki indult. Ha valaki mégis kimaradt volna az csak a véletlen műve vagy más fázisban voltunk vagy lemaradtam róla vagy eltakarta az arcát vagy nem sikerült a felvétel. Spontán készítettem néhány „riportot” azzal a kérdéssel, hogy "Hogy tetszik a pálya?". Sajnos csak mezei kézi kamerám volt és így nem sikerült minden felvétel, meg ami sikerült is nem lett teljesen HD élmény, de remélem, visszaadja a hangulatot. Érdekes volt látni, hogy mennyire átszellemültök verseny közben, de ez így van rendjén, az jó, ha fáj... Jó volt egy olyan versenyen részt venni, ahol látszott a csapatmunka az egy mindenkiért szemlélet. A rendezést csak dicsérni lehet, mindent elkövettek, hogy élvezni tudjuk a versenyt. A gulyásparti meg hab volt a tortán, de az meg milyen torta – atya világ, hagyjuk. Jövőre? Pál

Ui: KakLac! Melyik a kedvenc söröd? Pali hangulatvideója a versenyről:

További képek a galériában. Start, befutó, eredményhirdetés:

Eredmények

	Férfi Egyéni
1.	Kakas László	78 kör
	Férfi Páros
1.	RADWELT Kno(w)-Ho(w) Focus: Horváth Csaba, Michael Knopf	87 kör
	Férfi Csapat
2.	Fricikli Focus: Németh Frigyes, Lakatos Péter, Zentai Tamás, Böhm Lajos	78 kör
3.	Focus Master 197: Démi József, Pálosi Zoltán, Plájer Lajos, Lampert János	78 kör
8.	Fókuszban-d: Németh Tamás, Horváth Pál, Mesics Péter, Vikker László	70 kör
11.	Focus Fathers: Zsejki Ákos, Kosányi Ervin, Pap Sándor, Fekete Attila	68 kör