Az idei „saras” 24 órás Velencén!
2015. október 1, 11:40
Utolsó állomásához érkezett az idei XCU sorozat (Cross Country ULTRA Maraton Series).
A marcali és a holdfényligeti 10H után jött egy egész napos lehetőség, ami persze nem maradhatott ki, már csak azért sem, mert az összetett értékelés csak mindhárom versenyen való részvétel esetén volt lehetséges.
Az EB és a zánkai 24H után azért volt már némi erőnléti alap, de igazán akkor éreztem jól magam, amikor az egy héttel ezelőtti 10H-t megnyertem a Holdfényligetben. Az edzésnek és mentális töltésnek is nagyon jó volt. Aztán persze kerülgetett valami torok nyavalya, de sikeresen kijöttem belőle, Adrinak hála…
Közvetlen a verseny előtt már nem is edzettem, csak melóba bringa volt, illetve regenerálódás a 10H utáni állapotból. Annyi „extrát” azért megengedtem magamnak, hogy egy másfél órás masszásra elmentem Zsuzsihoz a Griffbe. Jót tett, egészen életre keltem utána :)!
Az időjárás nem ígért túl sok jót, viszont annál több esőt. Bátyónak mondtam is, hogy akkor most az esős szettet visszük, volt ott minden, két bringa, slag, gőzborotva, sárgumi…
Próbáltam a rendezőség figyelmét is felhívni erre, hogy ne egy db slag legyen egy egész mezőnynek bringát mosni, mert akkor nagy lesz a sorban állás és zuhany sem ártana. Válasz annyi volt, hogy zuhany nincs (vigyünk sárvédőt!), mosó lesz, ahová tudunk majd csatlakozni plusz slaggal…ehhez képest csatlakozás nem volt és áram sem mellette, hogy legalább a sajátként odavitt nagynyomású mosót bedugjuk…de ezen már nem is csodálkozom, mert még pár trepnire sem futotta, hogy legalább ne a bokáig érő sárban topogjunk bringa mosáskor… legalábbis a kút mellett…
Az odaút is kicsit kalandos volt, a kiírásban egy alternatív útvonalat adtak meg egy hátsó kapuhoz, de csak reggel 7 után írták ki a közösségi oldalukra, hogy a főkaput használjuk, mert elakadhatunk a kiírásban lévő földúton. Ja, bocs, hogy nem lógok FB-n hajnalban… úgyhogy volt még egy laza rally ezen a bizonyos földúton, amire tereléskor persze nem vették be a táblát, hogy legalább ne hajtsunk rá…
Nevezéskor kérem a második rajtszámot a tartalék bringára, ja, az nincs (pedig mindegyik rendező megállapodott benne a szabályzatban…)
Áram a sátrakhoz szintén nem volt, egy fedett asztalnál lehetett tölteni az akkukat, vagy volt, aki vitt egy kis generátort… Tavaly sem volt, ezért nem lepődtem meg ezen, de ha az a cél, hogy legyünk többen ezen a 24H-n, akkor ez alapvető feltétel kell, hogy legyen! Mi úgy készültünk akkukkal, hogy egy napig is tudtunk volna vele világítani, de általában nem mindenki ilyen felkészült, illetve a csapatoknál olyan is szokott lenni, hogy egy lámpát többen használnak…
Az eső nem hagyott alább, mentem egy pályabejárós kört, hogy legalább lássam, hol ragad, de ki tudtam tekerni végig. Láttam a vasárnapi XCO pálya jeleit is, ezért megkérdeztem, hogy ez lesz a C2-es verseny pályája? Igen ez, illetve hasonló… Az ugratókhoz és DH pályához szokott lelkemnek ez kicsit vicces volt. Félreértés ne essék, 24H-nak teljesen jó, még annyi fantázia volt a szervezőkben, hogy meg is fordították a menetirányt, de hát akkor is milyen XCO pálya ez? Ezzel akarunk felzárkózni a világ élmezőnyéhez??! Na de vissza a 24H-hoz…
A rajt kb. annyi volt, hogy 2 perccel előtte még sehol senki, majd 3-2-1 és induljatok… hát elindultunk és még egy rögtönzött sárvédő is felkerült a nyereg alá egy félbevágott PET palackból, ha már nincs zuhany ugyebár, illetve van, csak be kell menni Velencére (érted?! egy olyan versenyközpontból menjél ki kocsival, ahová csak reggel 9-ig lehetett azzal bemenni, illetve az odavezető úton meg bokáig áll a sár!!), mindenesetre ezen jót nevettem, mikor a szpíker (aki akkor épp nem káromkodott) bemondta a hangosba, miközben B.Csaba rendező fiatalkori Zenebutik válogatása szólt egy pendriveról, néha egy szám többször is. Ennél kegyetlenebb már csak Zsiga bá Modern Talking cd-je volt tavaly Marcaliban :)!
Tekerem a bringát, mélyülnek a nyomok, folyamatosan kerestem a jobb íveket, de a sár egyre jobban fogott. A rajtlistán 8 szólós volt, de végül csak 4-en jöttek el. Ebből aztán az első körökben elment mellettem egy srác nagy ITALIA feliratú mezében. Hm, lehet, hogy az XCO-s olaszok hoztak magukkal egy ultra versenyzőt is? Ráadásul az egyik kanyarban még el is engedett, de csak intett, hogy menjek, nem szólt semmit. Gyorsan kiszóltam tesónak, hogy csekkolja már le ki ő, és nézze meg, ott volt-e az EB-n Olaszországban. Aztán jött a válasz, hogy magyar a srác… rögtön eszembe is jutott a Ludas Matyiból az a rész, mikor Matyi olasz ácsnak adta ki magát és Döbrögi megkérdezte, hogy ez meg ki? ÁCS, TALJÁN! :)
Pedig már azt hittem lesz egy mini EB és lehet küzdeni valakivel, ráadásul a mozgása is elég ígéretes volt a bringán. Szépen letisztultan hajtott…
Pár óra múlva aztán mindhárom ellenfél már körhátrányba került. Tesó is egy kicsit sajnálta, hogy nincs igazi küzdelem, mert tudta, hogy ilyenkor meg a motiváció hiánya kezd el rombolni belülről és az is nála, mint fő support csapódik le a végén…
Mivel 10-kor volt a rajt az utánunk következő XCO miatt, így sötétedéskor már 7 órányi tekerésnél jártunk. Kérdezem, mi a helyzet „talján” barátunkkal, tesó csak annyit mondott, hogy egész „fiatalos” a mozgása. Mi a fene? Én meg csak botorkálok? Nem tudom, hogy ezt csak azért mondta, hogy kicsit felbosszantson (egy versenyen ezt csak egyszer lehet, mint tudjuk), vagy csak úgy szimplán őszinte volt, ahogy szokott, mindenesetre a lovak közé csaptam és az egyik felfelében „ledurrantottam” és láthatóan sokkal gyorsabban mentem el a sporttárs mellett. Egyrészt ezzel begyűjtöttem egy újabb körelőnyt, másrészt megnyugodtam, hogy az emelkedőn még van bennem tartalék. Az sem elhanyagolható ilyenkor, hogy az ellenfél is látja ezt és elkezd azon gondolkodni, hogy akkor mit is kezdjen velem? Ez pedig belülről kezd rombolni…
Pár körrel később aztán megérkeztek menetrendszerűen a „démonjaim” és hirtelen nagyon álmos lettem, szóltam tesónak és már keverte is a koffeines itókát. Annál kevés rosszabbat tudok elképzelni verseny közben, mikor a hosszú emelkedőn felfelé tekerve elalszom a bringán… pedig volt pár pillanat, amikor megtörtént. Szerencsére ilyenkor kicsi a tempó…
A bringát folyamatosan mosni kellett kb. másfél óránként, hasonló gyakorisággal kellett pisilnem is, így mindig úgy időzítettem, hogy amíg én intéztem a wc-t, addig tesó lepucolta a gépet és lezsírozta a láncot, mivel az olaj itt már régen kevés volt…
Félidőben már kb. 7 körrel vezettem, a sátorban eszegettem a következő adag zabkását, közben írtam pár üzenetet az aggódó szurkolóknak :)
Az eső éjjel kettő-három körül elállt, elkezdett száradni a pálya, kezdődött a gyurmázás, ami elég rendesen szívta a véremet. Ennek eredményeképpen megjöttek a „démonok” újra, de most annyira, hogy mondtam tesónak, ebből alvás lesz. Gyorsan kiegyeztünk másfél órában, pedig ezt nem szokta hagyni, de mivel előtte megbeszéltük, hogy elegendő előny esetén ezt lehet, így nem ellenkezett. Nem akart semmiféle hülyeségbe belehajszolni, ezért most az „ostort” is zsebre tette inkább :).
Ébredés kicsit hidegindítós, gyomrom meglepően jól, semmi émelygés, tudok enni, inni… ami egy 24H-n ilyenkor már azért elég ritka! Többiek is leálltak, körelőny megmaradt, illetve innen növekedett egészen 13-ig…
Hajnal körül azért még egyszer megkörnyékeztek a „dementorok”, de sikerült bevinnem megint egy koffeines ellencsapást és többször már nem jöttek. :)
Délelőtt már gyűltek az XCO versenyzők, Fésűs Laci is ott szurkolt a pálya szélén. Gyorsan megerősítette ő is, hogy elég egyszerű ez a pálya egy XCO versenynek…, mindenesetre jólestek a buzdító szavak, köszönöm!!!
Számolgatom a köröket, mennyi van még, tesó mondja, hogy mögöttem viszont nagy a kergetőzés a dobogóért. Ők azért többet aludtak, így tényleg „fiatalosan” elhúztak mellettem néha. Kiderült, hogy „talján” barátunk (Szűcs Gábor) visszaesett a 4. helyre és nagyon küzd, hogy még felérjen a dobogóra. Ezzel természetesen még meghajtotta Varga Istvánt is (tavalyi 2. helyezett), aki nem érezhette magát biztonságban.
Közben a csapatok között élesedett a helyzet, pár perc különbséggel gyilkolták egymást és sorra hajtották a leggyorsabb köröket, egyiket a másik után. A szpíker már önkívületben volt, néha már ő is mérte az időt! :)
Utolsó kör, a pálya széléről már mindenki gratulál, utolsó kanyarok, tesó a célban vár. Összeborulás, SIKERÜLT!
Eredményhirdetés megint kicsit fura volt, dobogó nincs (6db trepniből ez is megvan ám…), állunk a nádas mellett a fűben szépen sorjában. Az XCU összetettre viszont nagyon nem készült fel a rendező, pedig ide lett kiírva az eredményhirdetés. Az érem el is fogyott… majd kaptok emlékpólót… Hm…
Egy kis összegzés így a végére:
Megnyertem idén az összes Ultra versenyt itthon, ezzel megnyertem az idei első XCU (Ultra Maraton Sorozat) összetettet is. Tavaly már majdnem összejött, de idén végre sikerült elérnem és ezzel talán írtam egy kis sporttörténelmet, ha nem is a nagy könyvbe, de a sajátomba mindenképpen! 4-ből 4-et (10H Marcali, 24H Zánka, 10H Holdfényliget, 24H Velence) nyertem szólóban, ilyen még eddig nem volt, ha jól tudom.
Ha a fentiekhez még hozzávesszük az idei XCM (Magyar Maraton Kupasorozat) összetett győzelmét Master 2 kategóriában, illetve a TOP maraton sorozat (Szilvás, Bükk, Duna, Mátra) első helyezését (hármas holtversenyben a két Petivel), akkor ez tényleg egy jó év volt! Ezekhez persze kellett az is, hogy a Crosskovácsi és a Mátra maratonokon nyerjek, ami szintén új volt nekem! A csömöri XCO 3. helyezése pedig már csak hab volt a tortán, mert az nagyon nem az én műfajom…
Hogy jött mindez össze? Az a fél év kemény edzésmunka az idei fő cél előtt, ami a 24H Solo Európa bajnokság volt Olaszországban adta azt az alapot, amiből a szezon hátralévő részében „éltem” és ezt legfőképpen Szöllőssy Istvánnak a Mesternek köszönhetem! Bár az EB után már nem dolgoztunk együtt (csak az EB-ig kértem a felkészítést), de a tanultakat alkalmazva tovább tudtam azokat kamatoztatni.
A csapatom (Focus Team Hungary), szponzoraim (SARIS, Bendjobringaruha-Biotech, High5, RadWelt és a Focus Kerékpárbolt), barátok (pl. Kömöz Robi) és nem utolsó sorban a családom (Bátyó a legnagyobb supporter!!!) rengeteget támogatott. Nekik köszönhetem azt, hogy ez az év ilyen sikeres lett, ami nem csak a sportban nyilvánult meg. Az állóképesség javulása nem csak a pályán adott önbizalmat, hanem a magánéletben is! :)
Ilyen stabil háttérrel tényleg csak nyerni lehetett!
Bátyám mondta korábban, talán már le is írtam egy korábbi beszámolómban:
Először megtanulsz bringázni, aztán megtanulsz versenyezni, majd nyerni. Te most Bajnoknak „tanulsz” éppen… :).
Mit hoz a jövő? Még nem tudom… egy biztos, most egy időre az ultrák kimaradnak. Itthon elértem ebben a kategóriában, amit lehetett, és az EB-n láttam a legjobbakat. Tisztában vagyok és látom is a saját korlátaimat, képességeim határait. Kicsit olyan ez, mint Nino Schurter a hazai XCO élmezőnyhöz képest…csak az Ultra kategóriában, a lényeg, hogy számomra elérhetetlenül messze…(https://www.morganpilley.com/RACING.html)
Most inkább a versenyek szervezési oldala érdekel jobban, valahogy azt érzem, fogtok ti még olyan Ultra versenyen részt venni, ahol én leszek a versenyigazgató! :)
Annak viszont örülök, hogy egyre több új arc van már itthon is és nem folyamatosan a nagy „öregekkel” kergetjük egymást a pályán. Előbbieknek még nagyon sokat kell tanulniuk, mert utóbbiak azért okoznak még meglepetést időnként, ebben biztos vagyok! Előttük adott a feladat, csináljátok utánam, hiszen Ti írjátok a saját kis sporttörténelmeteket!
KakLac
Galéria
|
Férfi Egyéni |
|
1. |
Kakas László |
60 kör |
|
Férfi Páros |
|
1. |
Budai László, Dávid Tamás |
77 kör |
2015 Ultra Maraton Versenysorozat (XCU) Eredmények |
|
Férfi Egyéni |
|
1. |
Kakas László |
|
Férfi Páros |
|
1. |
Budai László, Dávid Tamás |