BalatonBikeFest

XCO és XCM egy hétvégén  

Az ötlet jó: Balaton, jó idő, több verseny egy hétvégén. A kivitelezés már kevésbé: döcögő regisztráció, siralmas kommunikáció, csapnivaló időmérés… Ennek ellenére a hangulat jó volt, de ez nem elsősorban a rendezőknek, hanem annak volt köszönhető, hogy az elmúlt pár évben nagyon jó csapatot sikerült összehozni. Egy igazi KTM családot. Az eredmények tekintetében később tudunk biztosat, de amit már nem vehetnek el tőlünk, az három első, egy második és két harmadik helyezés. Kategóriájukban Cseh Veronika, Böhm Lajos és Horváth Csaba is győzött az Olimpiai Cross szám kupafutamában, Plájer Lajos ezüst-, míg Démi József és Vámosi Gergő bronzot zsákmányolt.  

”hosszú távú üldözéses verseny…”  

Valahol ott kezdődött, mikor Gergőékhez bementem a boltba egy kis Prowler össztelós szervizre és jól leszólták a bringámat, mondván engem csak a technika hátráltat. Mondtam Fityisznek, hogy ezért üldözni fogom vasárnap! Szombat este némi túlóra után érkeztem Balatonfüredre a szállásra, ami egy helyes kis bauhaus villa volt balatoni kilátással. A csapat nagy része már túl volt az aznapi XCO megpróbáltatásain és már szó volt egy-két szervezői hiányosságról is, de erről később… Megbámultam Hocsa új, matt fekete Myroon vázát, ő meg majd’ belekönnyezett, mikor látta, hogy merevfarúval indulok 3 évnyi össztelózás után! Reggel minden jól ment, bár a meleg miatt sokat nem aludtam. Kaja, pia, gyomor ok, erő ok, jöhet a rajt. Kicuccoltunk, 40 fok a betonon és várunk…mert késett a rajt…mert sorban állás volt a nevezésnél… Beszólítás egy vicc volt, nem tudom mi alapján történt, de sok köze nem volt a maratonos rangsorhoz…aztán elindultunk… Fire nélkül, mert Ádám nélkül az sincs… Szépen tempóztam felfelé Lajos után, majd mikor ő elérte az ”üzemi hőfokot” leakadtam. Innen saját tempó, illetve Fityiszfigyelés!  

Nemsokára látom Hocsát defektet szerelni, majd később ”elvitorlázni” mellettem a 8 kilós gépével. Aztán jutott még neki 3…kicsit elgumizta magát. Második köves lefelén, kb. 15 km-nél én is odacsaptam a hátsó kereket, defekt. Épp előzni akartam lefelé, sávot váltottam, de nem kellett volna. Gyors szerelés, mezőny elmegy, agy elborul, redőny leszakadt. A pulzusmérő ettől kezdve 165 alá nemigen ment… Innen csak előztem sorra az elmenőket, többek között a csapattársakat is. Először Tibi, Roni, aztán Pista, majd a fiatalság. Robi a kezét fájlalta, Kolos meg épp előttem rongyolt bele egy nagy dagonyába. Nekik ott volt a vége. Fejben úgy tűnik, van még mit erősödni! 25 km körül meglett Imi is, na akkor már kezdett helyreállni a lelki békém, de Fityisz megelőzött és előttem volt még a két Csaba, meg Lajos és Gergő (a végén kiderült, hogy a meleg neki is betett). Kb 50 km-ig látótávolságban nyomtam 1x1 kolléga után, majd eltűnt. Erő volt, vissza nem vettem, de innen már csak ritkán találkoztam versenyzőkkel. 75-nél szokás szerint felértem a megfáradt hosszúsok egy részét. A maradék rövid távos etap azért már nem esett olyan jól, de egy hosszú egyenes merülős-murvás szakasz végén megláttam Fehér Csabát. Na itt a következő áldozat, gondoltam és 80-85 körül meg is lett. Mikor elmentem, mondta, hogy Fityisz itt van előtte! Ezaz!!! Az 1x1 ”ősellenfél” talán most meglesz! Toltam, ami a csövön kifért, aztán megláttam! Tudtam, ha az emelkedőn tudom tartani, akkor lefelé már jó vagyok a végéig, tekintve, hogy neki 30 fölött már nincs végsebessége. Így is lett. Innen már csak arra kellett figyelnem, hogy ne zúzzam le magam és a gépet. 5 óra körüli idővel értem be. Célban pacsi a jó meccselésért a sporttársnak, akinek azért egy defekttel több volt, de most én értem be hamarabb és csak kb. 10-15 percet kaptam Lajostól!  

Célban mindenki pihegett, tikkasztó volt a hőség, tizedelte is a csapatot rendesen, de Tibinél ez sem számított. A csapat hőseként teljesítette a hosszútávot becsülettel!!! Gratula neki! Verseny után berámoltunk a kocsiba, és irány a strand. Mivel csak találgattuk, ki hol végzett, (utólag is) ez volt a legjobb döntés. Eredményhirdetés nem volt, illetve talán 1-2 kategóriában és az is csak este fél kilenckor???!!! Majd a következő maratonon, mondta állítólag a szpíker! Na, talán itt abba is kellene hagynom, mert csak ideges leszek… A pálya egyébként jó volt, annak ellenére, hogy meleg volt, nagyon élveztem. Lendületes, gyors, technikás kis kanyarokkal, köves lefelékkel. Merevfarú vagy össztelós, teszem fel a kérdést magamnak? A lejtőzésnél nem hinném, hogy sokkal lassabb voltam, küldtem neki rendesen. Ezt az is mutatja, hogy utána mindig sok embert beértem. Viszont az emelkedőn nem maradtam le, sőt…de ezt bízzuk majd a jövőre, egy biztos, az extrém hosszú távoknál maradok a bevált össztelós technikánál!  

KakLac