Duna Maraton
2009. július 6, 09:23Az óriási hőség és a napok óta tartó esőzések ellenére az 1600 benevezett hegyikerékpáros közül csak alig néhányan léptek vissza az indulástól, így a korábbi évekhez hasonlóan rekordlétszámmal indult el a Top Maraton sorozat második állomása. A jubileumi 10. visegrádi MVM Duna Maratonon a német sztárvendég, az Európa-bajnok Hannes Grenze nyert csapattársa a svájci Andreas Kugler előtt.
A rövid- és a középtáv versenyzői csodával határos módon csak csekély ízelítőt kaptak a sáros részekből, míg a 100 km-es távon voltak olyan etapok, ahol kilómétereken keresztül képtelenség volt a nyeregben maradni, volt aki a bringát tolva, húzva, vagy éppen cipelve abszolválta ezeket a részeket.
A nőknél rövid távon Nagy Ágnest most senki sem tudta legyőzni, míg 65 km-en Lakatos Peti kaparintotta meg majdnem a dobogó harmadik fokát. A leghosszabb 100 km-es távon Master1-ben Horváth Csaba harmadik lett, Master2-ben Vereby István 6.
Elit Master1 (100 km) | Elit Master2 (100 km) | ||
3. Horváth Csaba | 5 óra 35p 39mp | 6. Vereby István | 6 óra 46p 14mp |
21. Kakas László | 6 óra 36p 37mp | Középtáv felnőtt (65 km) | |
24. Lóránd Imre | 6 óra 41p 06mp | 15. Vámosi Gergő | 3 óra 35p 19mp |
45. Bartokos Gábor | 8 óra 05p 18mp | Középtáv M1 (65 km) | |
46. Pálosi Zoltán | 8 óra 10p 38mp | 115. Németh Tamás | 5 óra 13p 20mp |
Rövidtáv női (35 km) | Középtáv M2 (65 km) | ||
1. Nagy Ágnes | 1 óra 44p 22mp | 4. Lakatos Péter | 3 óra 55p 07mp |
KakLac beszámolója
A fotókért millió köszönet Kenyeres Zsoltinak, a profi frissítésért pedig Böhm Lajosnak!!!
TOP „kerékpártoló bajnokság”, második futam…
Amikor beértem a célba és odamentem a csapatsátorhoz, szinte mindenkinek ugyanaz volt a véleménye: egy darabig nem ülünk bringára, annyira elég volt mára, de nézzük miért is.
Reggeli kelés, szokásos rutin, minden kicsit gyorsabban, mert ez a verseny (is) szombatra szerveződött, ami nekem nem igazán jön be, mert nincs idő rápihenni a meló után, de hát ez van…remélem, ez nem lesz gyakorlat a későbbiekben.
Miután átvettem a nevezéseket kis tanakodás a csapatsátornál, pacsi a fiúkkal, utána felkészülés. Rövid úton elhatároztam, hogy most nem szeretném sokat tolni a bicajt több kilónyi sárral, ezért feltettem a „zetor” gumikat.
Rajt elég gyorsra sikeredett, nem kellett sokat a napon állni. Már az elején éreztem, hogy nehéz lesz ez a gumi, elég rendesen szívta az energiámat, de a sárban és főleg a lefeléken teljesen más dimenzióban mentem vele. Amit lefelé nyertem, azt felfelé elvesztettem, de legalább élveztem a lefeléket, és tudtam, hogy ott még sok hasznát vehetem. Így is lett, 65 km-ig egy kínszenvedés volt, szerintem bőven toltam egy órát, Dobogókőre még a sárgumi is kevés volt, agyagozó szakkör és egyensúlyozó tanfolyam felváltva tették igazán nehézzé a terepet. Megint sikerült beváltani a sor és a küllő közé többször is, nehezen tűrte a cucc a sarat. Imre is felért rám, bár nem tudom, hol hagytam el.
Kezsó és Lajos kiválóan frissítettek. 65 km-hez egyszerre értem Istvánnal, Imre kb. 2 perccel volt előttünk. Kis olajozás, buzdítás a srácoktól és nyomás. Tudtam, most kell nyomni lefelé, itt még lehet keresnivalóm. A traktoros abroncsok harapták a földet, sorra toltam le az előttem lévőket. 75 km körüli frissítőnél beértem Imrét, meg is jegyezte, hogy már megint sok volt a lefelé és utolértem…itt láttam utoljára, utána elmentem.
Tulajdonképpen az utolsó 35 km-re már nem is kellett volna sárgumi, száraz volt a pálya, utólag még most sem tudom, hogy jól döntöttem-e, de az biztos, hogy veszek egy könnyebb gumit…
Összességében egy borzasztóan fárasztó és kimerítő pálya volt, amiért csak az utolsó harmad kárpótolt, itt lehetett tulajdonképpen kerékpározni. A szervezés, jelölés kiváló volt, méltó a verseny rangjához és a rajthoz álló nagy nevekhez.
Most egy nagy pihi, majd egy pontvadász XCO a Pilisben…
KakLac