Menü
Bezár

FOCUS Tavaszköszöntő Edzőtábor

2014. április 1, 10:09

Kicsit korábbról kezdve a dolgot… tavaly ilyenkor még el sem olvadt az a bizonyos március 15-i hó, idén pedig végre sikerült kifogni a jó időt és semmi mással nem kellett foglalkozni 4 teljes napig, csak a bringázással! A szállásunk a GYSEV badacsonyörsi üdülője volt, amit nagyon köszönünk ezúton is. Nagyon jól éreztük magunkat és a bringák is jól elfértek. Egész jól alakult a létszám, nagyjából 20-25-en gyűltünk össze a gyerkőcökkel együtt. Volt, aki 4 napra jött és volt, aki csak 1-2-re, de végül mindenki megtalálta a számítását és a kilométereket. Többen vittünk kétféle (outi és mtb) bringát is, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. BP-ről két ütemben érkeztünk. Andrással és a „vendégművész” Kitti-vel kiegészülve sikerült 5 bringát és 3 embert bepréselni a kocsiba/kocsira csütörtök reggel, majd péntek reggel csatlakozott hozzánk 2 napra Viktor is. Koncepció az volt, hogy Baresz a gyerekekkel megy, zömében inkább terepen, ehhez még csatlakozott Jokó, Lajos és Zozi, a többiek pedig megosztva outi vagy mtb körökre mentek, ki-ki saját erősségének megfelelő csapattag társítással. 1. nap Mindenki egy kupacban, első nekifutásként a helyi látványosságra koncentrálva feltekertünk a Szegedi Róza házhoz. Némi csordaszellem mutatkozott. Rögtön az elején, mindenki ment, amerre a kormánya állt, látszott mindenkin kicsit, hogy kiszabadult a „ketrecből” :). Hozzáteszem, a gyerekek szépen tekertek, néhány meglett korú felnőtt cibálta a mezőnyt, amit utána már lehetetlen volt összerendezni. Este elméleti oktatás volt a kétsoros lánctalpazásról… Rögtön egy combos emelkedő, neki is mentem, ahogy kell a vasbiciklivel. Konci jött utánam egyedül a 7 kilós FOCUS IZALCO csodagépével. Hihetetlenül nézett ki (a bringa :) ) a súlyáról és a részleteiről nem is beszélve. Szépen tempózunk fölfelé, majd váltottam egy „slekkeset” és leesett a lánc. Konci bevárt, majd újból egymást kergettük felfelé egészen a parkolóig. Ott a kölykök felmentek a kilátóig, mi pedig országútiztunk egy kicsit Hegyestű felé. Ez megint egy jó kis emelkedő volt, sikerült egy-egy részét többször is megcsinálni, mikor visszagurultam a többiekhez. Fent kis pihi, közben András és Konci eltűnt a kövek között a lezárt területen. Mivel megjelent az őrnéni, mi nem mentünk be utánuk. Vártunk kicsit, de aztán csak nem jöttek a srácok, így legurultunk, vissza a szállásig. 54km, kb 500m szint, Konciéknak kicsit több lett, kb 70-et mentek. 2. nap Látva az első napi különbségeket, úgy döntöttünk, hogy a gyerkőcöktől és a többiektől külön szervezünk egy Kőris-hegyi kommandót. Konci, Viktor, András, Robika és én alkottuk az ötös fogatot. A cél a már jól ismert Bakonybél volt. Megnéztem még itthon a távot, nekem 160km jött ki, de kiderült, hogy az nem biztos, hogy végig jól lesz az outi gépeknek, ezért Tomival navigáltunk egyet, neki 95km-t dobott a gép, ok, kb 190 km még belefér, erre készültünk. Mindenki hozott kaját, pénzt, ami kell, és nekivágtunk. Váltott vezetéssel hamar kirajzolódott egy 30-as átlagsebesség célérték. Mindenki ment elöl, néha kicsit sokat is, ezért is fordult az elő, hogy András 55km-nél már „pontolt”, vagyis eljött nála az első holtpont. Innen kicsit többet vállaltam elöl, próbáltuk az eltérő erőviszonyokat kompenzálni, ami jól ment. 95km-nél befutottunk Bakonybélre és rögtön rájöttünk, hogy Tomi mérése (annak ellenére, hogy Kőris hegyig mutatta a 95-öt) csak a falu közepéig volt igaz. A csúcs pedig még kb 15 km és kb 1 órás projekt föl és le, de ha már itt vagyunk, felmegyünk! Konci meg is kérdezte, hogy akkor most versenyzünk? Rögtön rávágtam, hogy igen! :) Beálltam előre és az első 8 km-nyi nagyjából sík részt meghúztam. Viktor és András hamar levált, hárman maradtunk Robikával és Koncival. Az elágazásnál, ahonnan az érdemi mászás jön, már csak Gábor és én maradtunk. Nem vicceltünk, nyomtuk, ami belefért. Én mentem elöl, Konci mögöttem tapadt. Kicsivel később pár méteres rés keletkezett, amit a fennsíkon tovább növeltem, így kb 50mp-el előbb értem fel. Konci a második, Robika kb 6 perccel a harmadik. Kicsit pihentünk fent, ettünk-ittunk. Közben Viktor is megérkezett és már indultunk is lefelé. Az elágazásnál összeszedtük Andrást, aki inkább rápihent a hazaútra :). Előtte azonban kifosztottuk a helyi kisboltot, némi kolbásszal rátöltöttünk a fehérjeraktárakra és már tempóztunk is hazafelé. Viktor folyamatosan szökéseket kezdeményezett, de Koncival mindig felhoztuk a „pelotont” Helyenként némi hátszél is segített és végül még napnyugta előtt beértünk a táborba 220 km-rel és kb 1450 m szinttel a lábunkban 29,9-es átlaggal. Szép menet volt fiúk! 3. nap Mivel előzőleg beígértük a lányoknak (Fanni, Kitti) a Balaton kört, sok opció már nem volt :). Csak a létszámot kellett még pontosítani. Robika és Én biztosan mentünk. Viktor végül ment Tomival és Koncival egy 120-as körre, Andrást pedig egy dupla küllőszakadás „mentette” meg egy újabb 200km-esnek ígérkező naptól :)! Maradt tehát a két vegyes duó. A cél az volt, hogy minél többet menjünk a főúton, kicsit modellezve a Balaton maraton útvonalát. Mivel tudtam, hogy a lányok már teljesítettek hasonló távokat, ezért csak a tempó volt a kérdés, illetve az, hogy a szelet hogy bírják. Szerencsére utóbbi nem volt erős, de az előrejelzések miatt inkább fordítva mentünk (Badacsonyból Keszthely felé). Robikával váltva vezettünk viszonylag jó tempóban. Még Siófok előtt aztán lementünk a főúttal párhuzamos belső útra a forgalom miatt. Először Fanninál jött a holtpont, nagyjából dél környékén, ezért megálltunk kicsit és megebédeltünk. Hozzáteszem, itt 29-es átlagunk volt, mondtam is Robinak, hogy a csajokkal jobb lesz az átlagunk, mint tegnap az 5 fiúnak a Kőris túrán!? A frissítés után kicsit aggódtam, hogy Fanni holtpontja Robira is „átterjed”, ezért igyekeztem némi mentális fegyelmet beleparancsolni a fiatalság fejébe :). Nekivágtunk a második félkörnek. Sokat mentünk mindenféle utakon, ami nem a főút volt és ez pedig Kittinek tett be. Sajnos több helyen is tiltott volt a főúton bringázás. Akarattyánál például épp az utolsó pillanatban váltottunk, mikor a lejtő aljában egy rendőr két bringással szemben intézkedett. Kb 5-10 ezer HUF lett volna fejenként… Nem volt mit tenni, tovább élveztük a balatoni bringaút gyönyörűségeit annak összes gödrével, gyökerével és a frissen kirajzott turistaforgalmával együtt. A tempón is visszafogtunk kicsit. Robika nem bírt a „lovakkal”, néha megúszott előttünk, így a lányokat inkább én vezettem ügyelve a konstans sebességre…mivel messze még az otthon… Balatonfüredre érve újra megálltunk kicsit pihenni, kulacsot tölteni, enni, majd nekivágtunk az utolsó harmadnak. Némi bringaút-főút probléma után Robi-Fanni szépen felért hozzánk és innen már megállás nélkül és meglepő fegyelmezettséggel jött a négyes a szállásig. Utólag végiggondolva ez inkább egy mentális edzés volt mindenkinek. A lányoknak ez táv elég combos, ami eleve nagy kihívás. A ritmustalan útminőség, és bringautak nagyon messze vannak az ideális tempó tarthatóságától, ami nyilván fejben rombol. A folyamatos és egyenletes tempó tartása inkább Robinak okozott gondot, de ő nem erre készül, viszont „Fannikezelés” terén ő is szerzett új tapasztalatokat, ebben biztos vagyok :). Nekem a monotonitás volt az igazi lecke. Azt hittem eddig, hogy nagyon bírom (főleg az ultra távok miatt), de ennyi országútizás már kicsit sok volt így három nap egymás után. A hosszú főutas egyenes szakaszok kifejezetten ingerszegények voltak, az erdőhöz szokott lelkemből időnként el-eltűnt a lelkesedés, de sikerült újabb szintre lépni, aminek viszont örülök! 202km, kb 500m szint, 27,8-as átlaggal! Gratuláció a lányoknak!!! 4. nap Az előző napi aszfaltozás után mondtam Andrásnak, hogy kizárólag erdőben vagyok hajlandó tekerni ma! :) Nagyon nem kellett őt sem kérlelni, ezért most én kértem tőle egy „HoCsásat”, ami kb annyit tesz, hogy 30km-en megyünk ezer szintet. A másik szempont az volt, hogy meglegyen az 500km. Kitaláltuk, hogy az összes környező „púpra” felmászunk. Kezdésnek ott volt rögtön a Badacsony a kilátóval. Tekertünk, amíg tudtunk, aztán lépcsőztünk kb 50 emeletnyit :). Fentről gyönyörű a kilátás és mivel most voltam fent először itt, szinte pezsgett a vérem az erdő illatától. Ilyenkor érzem újra és újra, miért is kezdtem el igazán terepen tekerni! Andrással körbejártuk a hegytetőt, majd találtunk egy jó kis utat, igazi köves-kanyargós lefelé. Mikor leértünk a forráshoz, egymásra néztünk és vigyorogva mondtuk egyszerre, hogy MÉG ilyet AKARUNK! Gyors frissítés, némi tájékozódás és irány a Gulács. Ez már egy kevésbé kiépített hely, de a kék jelzést követve itt is lehet pár érdekes ösvényt találni. A tetejére nem másztunk fel, mert az tényleg zergeösvény volt, így átmentünk a Tóti-hegyre a szőlők között. A csúcstámadás előtt találkoztunk egy kedves bácsival, aki elmondta, milyen gyönyörű a panoráma fentről, ezért mindenképpen fel akartunk menni! A vége tolós volt, de onnan lenézni, ellátni hosszan a Káli medencébe…felejthetetlen. Lefelé mondtam Andrásnak, hogy én megpróbálom azt a 35%-os köves részt, amin feljöttünk és IGEN! Hiba nélkül lejöttem a 650B-vel, ahogy kell. András kicsit óvatosabb volt, de lejjebb már ő is nyomatta :). Ránéztünk az órára, kb 22 km-t jöttünk és 750 szintet, kemény! Viszont ez még kevés volt az 500-hoz, ezért zárásként a Csobáncot vettük célba. Sikerült itt is megtalálni a legdurvább felfelét, ami itt is bringacipelést jelentett, akárcsak a badacsonyi lépcsőn. Fent egy kicsit elidőztünk, töltődtünk, majd rátalálva a normális útra, lecsapattunk a faluba. Onnan már aszfalton mentünk egészen a szállásig. Kiváló technikai edzés volt az utolsó napra! 42 km, kb 1000m szint Összesen nekem 518 km jött össze kb 3500m szinttel a 4 napra, ami egész jól hangzik. Minden komolyabb fáradtság és holtpont nélkül sikerült megoldani a feladatot. Egy igazán jó kis csapattal, együtt a feltörekvő nemzedékkel, akikkel esténként a napi etapok után még játékos kis feladatokban is részt vettem. Fura volt először végigmenni az akadálypályán, de aztán rá kellett jönnöm, hogy egy-egy gyakorlat még a felnőtteknek is komoly nehézséget okoz! Viszont nekik sokkal jobb már most az alapképességük, hiszen gyerekként szívhatják magukba azt a rutint, ami nekem például csak 30 év felett adatott meg és ez az utánpótlás nevelés legfontosabb feladata! Fura volt úgy defektet szerelni, hogy közben egyszerre 5-6 gyerek figyel rám és mindent megkérdeznek, vagy éppen leszerelni egy hátsó sort, féktárcsát, hogy a kónuszt beállítsuk. :) De nem akarom elvenni tőlük a szót, álljon itt egy fogalmazvány, amit persze házi feladatnak kaptak a táborban résztvevő gyerkőcök Baresztól az „Edzőbától” :) KakLac

Péntek este érkeztünk meg apával és a Vránich Botival Badacsonyörsre. A csapattársak segítettek kipakolni és elhelyezkedni. Nagyon tetszett a szállás. Szép nagy kert tartozott hozzá, ahol jól lehetett játszani. Izgatottan vártuk a szombatot,mert Gábor a junior csapattal egy tihanyi túrát tervezett. Már 7 óra előtt felébredtem, és keltettem a többieket. Reggeliztünk és a bringák ellenőrzése után 9 órakor start. Az új Focus bicajommal szuper jó volt menni. Tihanyban megebédeltünk, majd keskeny földúton fölkerekeztünk a dombtetőre. Lefelé az előttem lévővel összeakadt a kerekem és beestem az erdőbe, de szerencsére nem lett bajom. Révfülöpön megálltunk fagyizni, a kulacsokat újratöltöttük, majd irány a szállás. Fürdés, vacsora, alvás. 84 km tekerés után jól aludtam. Reggel ismét korán keltem, az óraátállítás miatt egy órával kevesebbet aludhattam. 9 órakor már nyeregben voltunk.Erdők,nádasok mellett mentünk el,láttunk egy sütkérező teknőst is. Hamar Keszthelyre értünk, ahol a kikötőnél lángosoztunk. Vissza felé nagyon gyorsan mentünk. A végére kifáradtam. Ez kb.70 km-es túra volt. Nagyon jó volt az idő, a szállás, az edzések, de sajnos haza kellett menni. Pedig én nem akartam. Miki, 2/c

Csütörtök reggel izgatottan vártam, hogy elinduljunk a táborba. Az út zökkenő mentes volt. Mikor megláttuk a Badacsonyörs táblát kíváncsian figyeltük, hogy melyik ház lesz a szállásunk, ezt azonban a FOCUS logó miatt könnyű volt megismerni. A bőröndök kipakolása után elindultunk a környékre biciklizni. Másnap Tapolcára mentünk, de az oda út nehéz volt mivel szembe szelünk lett. Következő nap Tihanyba vettük az irányt és ott felkerekeztünk az Apátsághoz, ahonnan az egész Balatont beláttuk. Ez volt a tábor leghosszabb tekerése, és ezt a biciklim is megérezte, a váltom el romlott és defektem lett,de szerencsémre ott volt két profi, aki segített nekem. (ezúton is szeretném nekik megköszönni.) Eljött az utolsó nap is, felpattantunk a biciklire és egészen Keszthelyig tekertünk. Aznap teli élményekkel lábamba sok kilométerrel tértünk haza Sopronba. Köszönöm, hogy részt vehettem és bízom benne, hogy az itt szerzett tapasztalatokat versenyeken hasznosítani tudom. Balázs Galéria