Hármashatárhegyi Majális

Ha május 1, akkor Buda Maraton. Így van ez már 10 éve és ebből az alkalomból Harang most nagyon kitett magáért. Elképesztő mennyiségű rendezvényt, programot, eseményt telepített ki a repülőtérre és környékére. Volt itt futóverseny, maraton, triál, hillclimb, rengeteg gyerekprogram és még műrepülő bajnokunk is „kinézett” a repülőjével, hogy szárnyaival húzzon pár csíkot a gyepen, ugyanis néha már olyan alacsonyan repült… A megszokottól eltérően most 11-kor volt a rajt, de ezt a fenti sűrű program miatt elnéztük, ahogyan azt is, hogy a megszokotthoz hasonlóan megint csak 35 km volt a kiírt 42, de úgy tűnik ez már ilyen lesz :). Nevezés gyorsan meglett a helyszínen, és még számlát is kaptunk rögtön, el sem hittem :)!

Most kivételesen bátyóval mentem, ugyanis a múltkori 8 órás supportkodás után kedvet kapott, hogy kicsit a másik oldalról is megismerje a bringázást. Viktor bringával jött, „gumis” Zsolti meg Violával, aki nagyon ügyesen frissített nekünk, ezért külön köszönet!!! Miután megcsodáltuk Táncos Gábor új 29-es karbon KTM gépét, elmentünk melegíteni 4-en, aztán beálltunk a legszélesebb rajtvonalhoz, amit el lehet képzelni. Ilyenkor kicsit mindig olyan érzés környékez, mint a nagy csatajelenetekben a katonákat, akik szépen felsorakoznak egymás mellett a dombtetőn, hogy aztán nekiinduljanak a nagy rohamnak. Mi is ezt tettük, miután a szponzor cég elnöke ellőtte a rajtot. Megindult a „csorda”, folyamatosan szűkült az eleje a forduló miatt, ezért volt pár összeakadás rögtön az elején, de mivel mi már rutinosan a jobb szélre álltunk, így nem történt probléma. Közben KeZso szorgalmasan fotózott, mivel az ajkai alakulat is ott volt. A fotókért szintén nagy köszönet!!!

Az első emelkedőn szokásos tömörülés, de hála a sok előzésnek a reptéren, nem kellett leszállnom, ki tudtam tekerni végig a lassú részeket is. Nagyon száraz volt a pálya, mondtam is tesónak, hogy vigyázzon magára, mert ilyenkor van a legtöbb sérülés a bevállalós kezdők miatt, de szerencsére nem történt semmi probléma velünk. Ennek azért is örültem, mert a mentőt hallottam elmenni párszor, ami soha nem jelent jót… Az első kör nagy része előzésekkel telt, de aztán felértem annyira, hogy már csak a környékemen lévőkkel előzgettük egymást oda-vissza. Éreztem, hogy ez a tempó nagyon sok nekem, még éreztem a 8 órás utáni egy hetes betegség miatti edzés kiesést, de menni kellett. A 30-32 fokos meleg és a defektek miatt hullottak a pilóták rendesen, de még így is viszonylag sokan mentünk ki a második körre. Miután Violától megkaptam a kulacsot, megérkezett Dósa Eszter is, ami az elmúlt 3-4 évben mindig így volt. Rögtön eszembe is jutott Gergő, amikor ugyanígy frissített, hogy mi lesz velem, ha Eszter megelőz :)…hát megelőzött, nem is kicsit kaptam tőle hegymenetben, lefelé meg nem tudtam annyit hozni rajta, mert lefelé is ügyesebb lett…ez lesz, ha valaki nemzeti válogatott és olimpiai pontgyűjtő, csak így tovább!

A második körön már éreztem némi visszaesést, fel is ért rám Dénes és Ágoston is, de utána már tartottam a pozíciómat és abszolút 21.-ként (M1 13. helyezés) érkeztem a célba két órán belüli idővel. Gyorsan felvettem a pólót, ingyen sört, csoki csomagot és vártam tesómat. Közben beért Boros „láncszaggató” András is, majd nem sokkal később tesó is egy jó kis 2 óra 48-as idővel minden várakozásomat felülmúlta (M2 34. helyezés), mivel én 3 órát tippeltem neki verseny előtt. Kicsit később, nagyjából 3 órás idővel pedig Viktor is beért széles mosollyal az arcán, tetszett neki az össztelós bringa :). Gyorsan felvettük az ő csomagjait is, kicsit még elsörözgettünk az alkoholmentes nedűből, közben észrevettem, hogy leeresztett a hátsó kerekem, úgy tűnik sikerült behoznom a célba a szerelnivalót. Eszternek nem volt ekkora szerencséje, ő a cél előtt pár km-rel szerelt, de még így is megnyerte a csajok versenyét. Mint minden versenyen, most is örök tanulságot sikerült szereznem, ez pedig a következő. Bármilyen rövid is egy verseny, a „kisrutinnak” mindig rendben kell lennie előtte, különös tekintettel a láncolajozásra, ez ugyanis most elmaradt… Jó kis kezdés volt, kiváló edzőverseny, aminek sokan úgy indulnak neki, hogy ez csak a Buda maraton, de mindig okoz meglepetést. Néha az eső, most épp a meleg szedte az áldozatokat. Ja, és 35 km-en az 1200 méternyi szint sem lebecsülendő a néha már-már XCO-s változatosságú, singletrack részekkel tarkított pályán! Most, hogy már elindult a maraton szezon, kezdenek sűrűsödni a hétvégék, jönnek is sorban a „nagyok”, először Bakonybél, aztán az örök mumus a Szilvás! Mindenkinek jó felkészülést, az erő legyen veletek, Hajrá!