5. RÉSZ A VERSENY!

Végre eljött az utolsó hét a több mint fél éves felkészülés után! Mivel most nem a szomszédba mentünk, kicsit nagyobb „ráhagyással” gondolkodtunk mindenben felhasználva az eddigi hasonló versenyeken szerzett rutint és felszerelést. A lista most sem maradhatott el. A legfőbb segítőm, supporterem, sofőröm és mentális támaszom a bátyám volt az út során, ezért MOST már az első sorok között szeretném neki megköszönni ezt a felejthetetlen hetet! Akkor kezdjük az elején! Sopronból végszóra megjött az új mezem Motován Miki szponzorlogókkal ellátott tuningjával. Kipróbáltam az új nadrágot is és most egy jó kemény betét került bele, ami nagyon jól jött a köves részeken. A hétfő-keddi napokon már otthon rendeztem össze a cuccot és még a hiányzó dolgok után rohangásztam a városban, hogy minden meglegyen. Még autót is szereltem, akkut cseréltem tesó kocsijába, mert előtte a hétvégi íjászversenyén vacakolt és úgy gondolta, hogy biztos zárlatos lett…de erről még később… Kedd este tesó átjött és a nagy dolgokat berámoltuk a kocsiba, így szerda reggelre már csak a bringák maradtak. Igen bringák, mert kettőt vittünk. Egyik a saját Focus Raven 650B, DT Spline One és ZTR felnibe fűzött PowerTap wattmérős aggyal. A másik a Radwelt és Csabi jóvoltából egy 29-es KTM Scarp fully teszbringa. Minden szépen befért, készen álltunk. Adri még átjött egy ölelésre és kezembe nyomott egy kis zöld cetlit, de erről is majd később… 8 körül aztán nekivágtunk a kb 1200 km-es útnak. Határ előtt még tankoltunk egyet, aztán irány Finale Ligure! Többször megálltunk, mivel folyamatosan hidratáltam High5 izóval, így garantált volt a 2-3 óránkénti boxkiállás :). Egyik alkalommal Szlovéniában pihentünk egy kicsit és annyira szépek voltak a hegyek, hogy elővettem a fényképezőt és vittem magammal. Visszafelé meg feltettem beszállás előtt a kocsi tetejére, mert pakolásztunk kicsit. Gondoltam is magamban, hogy épp így szokták a bénák elhagyni a motyót a kocsi tetejéről…most nekem is sikerült. Tettünk egy plusz kört, hogy megkeressük, de már sehol nem volt… Kb az út felénél az olaszoknál pedig egyszer csak kivillant a töltésjelző. Tesó egyből levett minden világítást, belső fogyasztást és innentől jött a folyamatos izgulás, hogy most mi lesz. Itt már nem bírtam cérnával és az mondtam, hogy „még valaki esetleg???”. Erre bátyó buddhista szerzetes nyugalmával azt mondta. „Ne hagyd magad kizökkenteni.” OK :) Kicsit később már az indexelésre is kivillant a lámpa, így muszáj volt tölteni. Persze, hogy volt nálunk akkutöltő és hosszabbító is, csak olyan aljzatot kellett keresni, ami fogadja a (számunkra) normális dugót. A benzinkút wc-jében aztán lett egy, így kb fél óra után újra úton voltunk és kibírta végig! Az üzemanyag viszont nem, így még tankoltunk egyet. Út közben a szállásadónkkal (Virginia) sms-ben leegyeztettem, mikorra érkezünk, így nem is kellett sokat várni. Egy társasházi kétszobás lakás volt, kb 8 km-re a versenyközponttól külön zárható garázzsal. Utóbbit külön kértem, mert nem akartam az utcán parkolni a fullra töltött kocsival és pakolni sem szerettem volna kétszer ki-be. Felajánlotta, hogy náluk van free wifi, így átmehetünk bármikor. Este még kivettük az akksit és reggelre feltöltöttük. Evés, zuhany, alvás… Csütörtökön a kiírás szerint (aminek az olaszról fordítását Gulyás Évinek nagyon köszönöm!) reggel 8-tól nyit a regisztráció. Persze nagyon olaszosan kezelték és kiírták, hogy kilenc :)…de utána meg mondták, hogy jöjjünk vissza fél 11-re… Mivel közben esett az eső és viharos szél fújt, egyértelmű volt, hogy a pályajárás és a sátorépítés nem ma lesz…behúzódtunk a központnak is otthont adó étterembe, onnan sikerült tudósítani egy kicsit. Végül sikerült felvenni a rajszámot és a rajtcsomagot (csősapka, logózott műanyag sárvédő, vízhordó tasi…csupa hasznos dolog), persze chip az nem volt, jöjjünk vissza este 7-re, OK. Mivel esett az eső továbbra is, lementünk a szállásra és megcsináltuk a jó kis túróstészta adagunkat. Megebédeltünk, majd átmentünk Virginiához, akinek a férje Valter meghívott minket és megbeszéltük, hogy délután 4-kor odaérünk és kávézunk egyet. Mi ott voltunk, ők meg valószínűleg még aludtak, de csak Virginia apukájával találkoztunk és beszélgettünk, aki épp kertészkedett. Mutatta, hogy a vihar derékba törte az egyik fáját…

Fél öt körül meguntuk a várakozást és mivel kisütött a nap, mondtam tesónak, hogy menjünk fel, hátha tudok pályát járni! Újra felmentünk a szűk szerpentinen és beöltöztem. Bringa, kulacs betöltve, de hol a pálya?? Aztán látok embereket eltekerni, megyek velük, de megállnak… végül nagy nehezen sikerült rátalálnom a pálya (legnehezebb) részére. A széles murvás után durva köves mászások, mint mondjuk HHH-n felfelé, a fejméretű kövek között, mindez még ment középtányéron. A tetőre felérve újabb köveken átbucskázás és jött a lefelé, folyamatosan jobbra-balra cikázva az elején még keskeny ösvényen, de itt is a fejméretű kövek között kellett egyensúlyozni a szétfékezett nyomon, kb, mint a soproni DH pálya alja 10 wallride-al. Nem tartom magam egy gyenge lejtmenőnek, de itt, ha vki egy pillanatra is kihagy, annak annyi. Láttam is két ilyet előttem, éppen ki tudtam őket kerülni versenyen… Miután ezt a kiskört megcsináltam 3-szor, beleszaladtam 3 olaszba (2 lány, 1 fiú), akik tudtak angolul és körbevittek a nagy pályán. Ez már egy sokkal könnyebb rész volt, de ebben meg egy pilisvörösvári OB terminátoros mászáshoz hasonlóra leltem, csak itt murvás kövesen felfelé és fagyökeres kerékmegakasztóval a tetején. Az erdei részek már „zánkásak” voltak. Később jött még két hosszabb mászás, ahol jobbra a tengerben és a végtelen horizontban lehetett gyönyörködni, de csak óvatosan, mert ha hibázol, akkor leesel a hegyről. A kijelölést és a necces részek szivacsozását nem vitték túlzásba. Két helyen volt mentő a pályán és két helyen polgárőrök is segítettek, de itt vhogy senkit nem zavart, hogy hú milyen köves, meg hú milyen nehéz mászás…úgy tűnik, errefelé ez teljesen normális és tudnak bringázni. A csajok meg tényleg durván tolják. Úgy mennek el felfelé, hogy időd sincs lereagálni…

Egy a lényeg, látva a pályát gyorsan össze kellett raknom magamban, hogy ez nem is olyan nehéz, hiszen egyik részét már letekertem itt, a másikat ott…ennek ellenére azért fel kellett nőni a feladathoz!!! Lecseréltem a gumit elöl, mert a RRon itt nagyon kevésnek bizonyult. Feltettem a NNic-et és sokat javult rögtön a biztonságérzetem :). Mire visszaértem a pályajárásból, tesó már majdnem minden motyót behordott, csak a nagy dolgok maradtak. A szervezők gondosan kijelölték a parcellákat (mint Zánkán…) és áram is volt, viszont az olasz szabvány dugó más, mint a miénk, ezért kellett átalakító, de a szállásról ezt is megoldottuk :). Néztük az esti időjárási előrejelzést és mivel még jött egy esti vihar, ezért csak a sátrat állítottuk fel. Abba beraktunk mindent, így nem vitte el a szél, és a motyó sem ázott. A sátorszomszéd svájciak mondták, hogy ők vettek egy új sátrat, mert az előző napi vihar szétszaggatta a sátrukat. Nem rizikóztunk, csak a bringákat hagytuk a kocsiban, meg a személyes holmikat. Kis tudósítás a szurkolóknak, edzőnek és mentünk aludni.

Pénteken reggel 7-kor keltünk, tesó reggelit készített, minden flottul ment, fél kilenc körül már a csapatsátrat állítottuk. Szépen a megírt koreográfia alapján bátyó bekészített mindent, én magamat és bringákat. Folyamatos hidratálás, zabkása két adagban, dupla gatya és dupla kesztyű, aztán irány a rajt. 11-re összehívták a versenyzőket, mert a komplett mezőny lement együtt NOLIBA, ami egy kis tengerparti városka. Annak főteréről indult a hivatalos rajt 12:00-kor.

A felvezetés elég olaszosra sikeredett. A szponzori felvezető autó konkrétan belevezette egy teljesen felbontott utcába a mezőnyt, neki egy bobcatnek…innen egy kis lépcsőn csattogtunk fel a piazzára.

Igazából senki nem háborgott, így én sem…a téren felolvasták a teljes rajlistát és mindenki kézfeltartással jelezte, hogy ott van. Én az M54 és a FLYING ROOSTERS FOCUS TEAM HUNGARY beolvasása után beálltam az árnyékba és vártam a rajtot…ami kivételesen csak 1-2 percet késett, nem is értettem, vettek egy svájci órát?? :)

Meglódult a mezőny, próbáltam minél előrébb helyezkedni, hogy a szűk mászásoknál ne ragadjak be. Ez egész jól sikerült, viszonylag jó pulzuson tempóztam felfelé…legalább 5 Ördögoldalnyit másztunk egyben, majd ráfordultunk a pályára! Innentől pedig egy kicsit rendhagyó versenybeszámoló jön, magáról az EB-ről. Bátyám, Kakas István segítségével körről körre követhettétek az eseményeket, így én most ezt a nagyszerű alapot felhasználva és csak itt-ott (kiegészítve a belső érzésekkel, élményekkel) gazdagítva változatlanul hagyom. A -1. órában! A Flying Roosters Racing Team ismét összeállt egy eddiginél is nagyobb megmérettetésre. Eddigi support teendőim mára már tudósító szerepre is kiterjedt. Terveink szerint időszakosan bejelentkezem az éter hullámain is némi tájékoztatást adok a nap eseményeiről és hogy Laci szurkolóit megnyugtassam, nem hiába gyötörte magát az elmúlt hónapokban. Tegnap már tett egy kis kiruccanást a pályára és elmondása szerint kicsit „Buda maratonos”, kicsit soproni Downhilles a pálya de megoldja. Aludni nem fog ezt garantálom! Frissítési instrukciókat lajstromba vettük így már csak a kitartás kell. Testben erős fejben meg annál is keményebb. (Olyan akác…) A helyet jól belaktuk az időjárásra az előrejelzések szerint nem lesz panasz. Az esti hideget kell majd áthidalni, mert az álmossággal, fáradtsággal együtt nagy ellenség, akarom mondani kihívás. Csak pozitívan! A rajt rendhagyó miért is ne. 1 órával a verseny előtt össznépi demonstrációként eltekertek Noliba, ahonnan 12-kor hivatalosan rajt. 1 kör 30. ként halad (32 perces még nem mérvadó kör a nagy tumultus miatt.) 8 percre van az első Igen vidám! 2. kör A helyezést megállapítani lehetetlen már most összekeveredett a mezőny. Az eleje nagyon megy. Még nem sikerült kideríteni a futó állást hol publikálják. Vetkőzött egy sort , melege volt kicsit. Mentális motivációt vett magához egy kis kézzel írt zöld cetli révén, (aki írta biztos tudja) ez fölkerült a kormányra. Nála az ilyesmi szokott használni. (Adri kedves mondata, ami már a 10H-n is hasznos volt, de hogy mi áll rajta, nem mondom el, ez maradjon meg a mi titkunk :)) Annyi megjegyzése volt, hogy igen kemény. 3. kör Úgy tűnik rendben. Az elejéről érdeklődött, ez jó jel! 28 perces kör, Evett egy banánt. 4. kör Nem kért semmit. Ezeket nem szeretem. Bár a köre 28 perces megint. 5. kör Na ugye. Most meg éhes. Csinálom is a sonkás szenyót. A szurkolóknak üzeni, hogy jól van! (kicsit hamar elfogyott a zabkása energiája…nagyon szívta az kalóriát a pálya) Hátsósorra feltekert valami helyi kultúr növényzetet, nem hiszem, hogy minden fokozata megvolt. 30 perces kör. (szerencsére épp tesó előtt nem sokkal, így nem volt nagy gond) Közben főztem egy kávét és a szél mikor fújja le az aláöltözetét pont a gázmelegítőre, ha nem ekkor. BRRRR! Ezt majd a végén elmondom neki. Bocs Öcsém. (pedig, ha tudnád, milyen drága volt…:)) 6. kör Sonkás szenya, gél, diós energiaszelet. Vizet meg itt hagyta. Felmásztam a hegytetőre szép kis kanyonon jönnek lefelé. Tiszta kő meg kurfli. Nem szaroztak az olaszok. Szóval megitattam a hegytetőn. (na ez meglepett, ott fent, de jólesett, mert szomjas voltam a mászás után…) Visszafelé még pont elkaptam megkapta az első BCAA löketet. Körök egyenletes 30 percesek. Ezek meg fognak pusztulni a végére. Ez tényleg kemény. (tesó gyorsabban leért, mint én bringával a hegyről!) 7. kör Újabb sonkás szenya, meg az IZÓ had IZZON! Standard 30 perces kör. Eredmények még sehol. Csak úgy olaszosan. Fittnek látom, jól nyomja. (visszasírtam a zánkai óránkénti listákat, de nem zavart, hogy nem tudtam, mert még nagyon sok volt hátra és inkább a pályát tanultam…) 8. kör Ez egy átviharzós kör volt minden nélkül. Zabkása jön, megyek is főzni! (tempót fogtam…)

9. kör Jókedvű minden rendben. Erő van elég, seggét nem verte szét a köves. Annyit mondott, hogy ez egy kőkemény XCO pálya. Zabkása benn, fél liter víz csapatásnak. Enyhe toalett igazítás, lánc olajozás, meggylé betankolva. Summa 40 perc. Csak az eredményeket tudnám valahonnan levadászni! De mindegy. Dízel üzemmód saját tempó aztán meglátjuk mire elég. Hajrá Öcsém! (itt volt az, amikor megelőzött az eleje elég hihetetlen tempókülönbséggel és eldöntöttem, hogy csak a saját tempómmal foglalkozom…) 10. kör Egy falat alma aztán porzás tovább. 30 perces kör ismét. Az e-mailen történő szétküldés nem sikerült. Baromi nehezen megy a net. Eredményeket ígértek egy félóra múlva. Remélem lesz belőle valami. 11. kör Elektrolit a hiányzó sók pótlására. Beújítottam egy gerezd naranccsal, szerintem tetszett neki. 29-es kör. (a narancs tényleg jó volt, kellett már egy másik íz) 12. kör A nagy eredmény vadászatban pont az orrom előtt húzott el. 29-es kör. Vizet kért, ha jól hallottam. Egyébként az 5 órási eredmények alapján 9. 7-en körön belül. Ketten egy kör előnyben. A 10. már kör hátrányban. 13. kör Bedobta a második löketet BCAA-ból. Kis narancs meg víz. Kért valami sárga izét de nem értettem szerintem a gél lesz. 30.45-ös kör. Lelkes, rendben van. Kapott eredményeket is, de már kérdezte hol áll összetettben. Ráér gondolkodni. Nem fáradt eléggé. Jó jel. (:)…) 14. kör Őszilé meg egy gél, de sárga szemüveg kellett volna. Következő körben lámpázunk. 30-as kör. (itt kicsit máshogyan sötétedik, mint nálunk, este kilencig simán láttam a sötét szemüvegben még az erdőben is, de utána hirtelen sötétedett) 15. kör Bement a maradék zabkása kis vízzel. Desszertnek narancs. 138-as átlagpulzus. Lámpák fenn, olajozás kész, átöltözés, zuhany, szemüveg csere, rövid masszázs és már ment is tovább. A diós szeletet nem ette meg, a géleket se. Normál izót vitt. Lehűlt a levegő, ahogy a nap lement. 48-as kör mindösszesen. (nagyjából óránként esett egyet az átlagpulzusom, ami 143-ról indult a verseny elején és 123-ig esett másnap délig) 16. kör Harmadik BCAA. Őszilé. Semmit nem mondott csak tolja rendületlenül. 1 helyet javított jelenleg 8. Első sötét köre 33.23-as. Egyre többen dőlnek ki. Ketten az elején nagyon nyomják még mindig. Lassan 10 órája tekernek. (a két szuper expressz a későbbi kategória győztes SCHMIDHEINY Daniel, akit csak Swisspowernek hívtam, a másik pedig az abszolút győztes PILLEY Morgan a fluorzöld mezben) 17. kör Küzd erősen. Szódabikarbóna ment a gyomorbajok megelőzésére. Lámpa szarakodott, cseréltünk másikra. Vizet vitt csak. Lassan kezdem az újabb zabkását. A kiállás miatt 46.17-es kör. Erő rendben csak a gyomra kitartson. (vmi kontakt hiba volt, mert amikor megkocogtattam, újra jó volt, de azt nem akartam megkockáztatni, hogy a köves részen menjen el a fény, ahol viszont nagyon kellett! Ezért is vittem két lámpát elöl, egyik kormányon, másik a sisakon, így még biztonságosan elértem tesóig! A gyomorra pedig ez egy kipróbált megelőző csapás volt, ajánlom mindenkinek…) 18. kör Meggylé és ment tovább. Következő körben zabkása jön. 38.50-es kör. 19. kör Feljött 7. Helyre körön belül a 6-kal. 4-5 1 kör előnyben. A verseny igazából ettől kezdve érdekes. Kicsit álmos, benyomta az első koffeint. Kis gyúrás meleg vizes mosakodás. Zabkásából evett keveset. Nem nagyon kellenek az édes ízek már. Vízzel megy most. Kis olajozás, újabb kultúr növény csak most a nagytányér köré. Cseréltünk aksit is biztos, ami biztos. Azt mondta kiteker ülve még minden emelkedőt bár kistányéron. Most kell lelket önteni belé erősen. Ez az időszak mindig kritikus. Nem is a következő, hanem az azt követő két kör. Ez most egy 55 perces kör volt mindennel együtt. (igazi jóstehetség vagy tesó! Pontosan így történt! :)) 20. kör 35.55-ös kör. Majdnem lemaradtam róla. Narancs és ment tovább. Jókedvű. Azt hogy élvezné, azt azért kétlem. Bár ez is egy módja az önsanyargatásnak. Valahogy a versenyzők ebben lelik örömüket. (Pedig jó dolog ez, hidd el! Ha nem élvezném, nem csinálnám!)

Csak némi adalék az olaszos mulatásról, hogy ne csak a száraz tényeket írjam mindig. A KISS zenekar játszik a háttérben élő háttérzenét szolgáltatva. A versenyzők a színpad előtt mennek el megkerülik és jönnek tovább. A tábor lassan fullos lesz. Ami tegnap még sátorhely volt mára már belakta a nép. Van itt minden kérem. Grill sütő, karácsonyfa világítás álló hűtőgép, sörpadok felsorolni sem tudom. Igazi siesta.

21. kör Aksi csere a kormány lámpán. Narancs, és meggylé amibe ment egy koffein is. Kicsit hígítottam a rostoson, mert nagyon tömény volt. Ha jól hallottam sajtot kért. Pisivel együtt 37.36-os kör. 4. BCAA is bement. 22. kör Nagy csend lett hirtelen. Csak a madarak csivitelnek. Úgy beszélgetnek, mintha mindjárt kelne a nap. Sajna arra még várni kell kicsit. Eredmények nincsenek és szerintem egy darabig nem is lesz. Bealudtak a szervezők is. (itt automatikus volt a „csendrendelet”, még a katlanos aljáról is eltűntek a szurkolók, pedig előtte így nyomták :))

Ahogy megjósoltam. Holtpontja van. Remélem nem hosszú! 43.20-as kör fejlámpa aksi cserével. Sonka meg sajt az ízlett neki. Következő körre is ezt kap. 131-es átlagpulzus. Kicsit kész van. Csak ennyit mondott. Még két kör és rendben lesz. Ezen legyünk túl! Iszom is egy kávét. (az eddigi 24H versenyeken mindig volt vmi, ami miatt aludtam este 1-2 órát, vagy annyira elnyújtottam az esti pihenőket, hogy az már hosszú volt, DE itt nem lehetett! Nem aludni jöttünk, és ezt próbáltam magamban is tudatosítani, miközben a bringán majdnem elaludtam tekerés közben. Nehéz kör volt!) 23. kör Ébredezik, de a holtpont még tart. Két kör. Megegyeztünk utána jobb lesz. Sajt sonkába tekerve az még lement. Masszázs háton, nyakon, lábon csak úgy pianóba. Lábmosás, mosakodás. Elvitt egy koffeint. Többet nem kap. Megállással együtt 57.55-ös kör. Ez lesz az első 24 órása amit végigteker. Tuti. Mondtam neki, hogy énekeljen fütyüljön a madaraknak. Beszéljen magához hangosan. Még két kör és jó lesz! Hajrá Öcsém. Kukori, Kotkoda tojásból lesz a csoda....(miután így beénekelte tesó, ezt dúdolásztam magamban…mint vmi alvajáró…ez is egy nehéz kör volt, többször elolvastam a kormányra ragasztott kis mondatomat…kellett a mentális töltés!) 24. kör Küzd magával. Alma sajt és víz. A koffeint megitta. 42. 50-es kör. 7. továbbra is. Előtte utána körön belül. 25. kör Fáradt, de elszánt. Fejlámpa akku csere, sajt meg alma és ment is tovább. 45.09-es kör. 127 es átlagpulzust láttam az óráján. Lassan pirkad. 26. kör Rendesen elkészült az erejével meg álmos. Kapott még egy koffeint. Vizet vitt. Átöltözött melegre, mert cudarul fázott. Ez az álmosság miatt van főként. Inhalált egy kis Oxigént. 126 az átlagpulzus. Nincs az egekben. Összetettben 17. Kategóriájában 7. Már látszik az ég, de a nap még nincs fenn. Kormánylámpán akkut cseréltünk. Pisi, mosdás fogmosás. Eddigi leghosszabb kör 1.12.04 es köridő. Hajrá Öcsém kaparj össze valami erőt még. 6 és fél óra még hátra van! (Hú, ez tényleg kemény volt! Igazából nem is a fizikai fáradtság volt a gond, mert erő az volt, csak tényleg nagyon álmos voltam. Ilyenkor minden rendszer aludni akar, megáll a gyomor, nincs rendes felszívódás és fogy az erő. Az álmosság pedig hozza a vacogást magával, de olyat, hogy kocogott a fogam. Jót szokott ilyenkor tenni a fogmosás, kimegy az a sok íz a számból és újra lehet kezdeni a dolgokat!) 27. kör Szerintem most lendül át a holtponton. Kivilágosodott, de felhős az ég. Leszereltük a fejlámpát meg a félkilós aksit. Megevett egy babapiskótát. Még nem is írtam, hogy mennyit is tekert. 4 órakor 208 km-nél járt. A szintemelkedést nem tudom pedig mondta. Én is álmos vagyok már. Nekem most van a holtpont. Újabb eredmény még nincs kinn. Úgy látom, tartja a 7. helyet. 28. kör Na végre. Úgy tűnik feléredt.36.24-es kör! Régen volt már ilyen. De lesz ez még jobb is! Megyek, megnézem van-e kint friss időeredmény. A 7. Helyért meccsel az biztos. Na meg is néztem. 7. Körön belül. 17. Összetettben. A 15-ig körön belül vannak. Sikerült a nagy fehér csészét eldurrantani. Pedig csak forró vízbe tette a zabkásával. Gondoltam megmelegítem, de nem tetszett neki. (Mint minden rendes Kakas, keltem a nappal én is :), viszont az édes dolgok már nem kellettek…) 29. kör 35.42! Rendben van! Piskótázik az most a hajtóerő. Most körözte le a mögötte levőt. Biztos 7. Vizet meg őszi levet kortyolgat. 30. kör 37.12-es kör. Jó kedélyű azt kérdezte, hogy fogható-e a 6. Szerintem versenyezni jött. Ezt már szeretem. Sajna nincs újabb eredménylista. Az apátfalvi szurkolást külön köszöni! Úgy tűnik, van kedve biciklizni. Maradt a piskóta, de most vitt egy kis elektrolitot. Az őszilé után talán lemegy. Már csak 4 óra van hátra. 31. kör 40.20-as kör. Rámegy a 6.-ra. Köridőket nem fogok írni ettől kezdve csak a különbséget. 12 perc hátrány, de nem tudom körökben mennyire van tőle. Majd a következő mérésen kiderül tud e hozni rajta. Őszilevet kért. Babapiskóta jónak tűnik. (itt tényleg jól beindultam újra, jó volt hallani, hogy jövök felfelé, és ezt plusz motivációt adott!) 32. kör Összetett 15. Hely 1 kör ledolgozva a 6.-kal szemben. Még jó kis verseny lesz a végén! 35.58-as kör! 33. kör Újabb 1 percet hozott a 6-hoz, de több mint 10 percet az 5-höz. Kb 34-es kör. (itt azért egy kicsit morcos voltam, mert nagyon hajtottam és alig csökkent a hátrány. Biztosan figyelt a másik szólós segítője is és ő is meghajtotta a versenyzőjét…) 34. kör 33-as kör 1 percet megint hozott, de az 5.-től visszavette a körét. Fogalmam sincs hogyan állnak. Meglehet az 1 hellyel jobb! Hajrá Öcsém. Izgalmas végjáték! 35. kör Összetett 14. hely a 13. meglehet. Körön belül vannak. A 6. és az 5. két kör előny. Marad a 7. Szép volt ez így is Öcsém! Le a kalappal! (itt már nagyon melegem volt a hosszú mezben, az éjszakai 11 fokról gyorsan felment 23-ra és tűzött a nap a hegyen. A kulacsot is tesónál felejtettem, ezért megálltam a polgárőrös kocsinál egy ásványvízért. Csak az járt a fejemben, hogy még egy kör belefér, de csak rövid mezben!)

36. kör Idő nem érdekes végig tekerte a 24 órát! Megsüvegelendő. Azt hiszem jót fog aludni! Sziasztok, itt a vége! Helyezéseket később! Üdv mindenkinek! Köszönjük a szurkolást: Kakaska

IGEN! Beértem, megcsináltam! A hivatalos eredménylista szerint 177 férfi szólósból 13. lettem abszolútban. Kategóriámban pedig EB 7. hely a 49-ből! Jobbra számítottam, de ezen a pályán és ilyen szólósokkal egy mezőnyben elégedett vagyok. Amikor megálltam és leszálltam a bringáról, tesó már ott volt, pacsi, ölelés és ÖRÖM! Jó volt ez Öcsém! ...majd úgy beállt a hátam, hogy nem tudtam még lehajolni sem…kis gyúrás után már jobb volt… A szervezők azt mondták, hogy 4-kor eredményhirdetés lesz, így gyorsan lemosta tesó a bringát, én pedig leadtam a chipet és visszaszereztem a zálogba adott 25 eurót, valamint a személyimet és a UCI kártyámat. Bátyóval kicuccoltunk, kocsiba is berakodtunk, de az eredményhirdetés csak nem kezdődött el, de ezen már meg sem lepődtünk, olaszok… Visszamentünk a szállásra, fürdés, majd mondtam, hogy azonnal keressünk egy pizzériát, mert vmi rendeset kell ennem. Kb két utcát mentünk és máris ott volt egy. Kívül leültünk, majd kijött egy hölgy, hogy csak 10 perc múlva nyitnak…Mi van?? Ilyenkor bezzeg tudják mennyi az idő! Mivel nem siettünk sehová, türelmesen kivártuk, majd fejenként benyomtunk egy sört és egy pizzát.

Még egy gyors sms Virginiának, hogy másnap reggel korán indulunk…Reggelre meg is jött a válasz, hogy hagyjuk a pénzt és a kulcsot az asztalon és reméli, még találkozunk :). Mondtam már, hogy nagyon lazák az olaszok? :) Reggel 8 előtt már úton is voltunk hazafelé, de nem sokáig, mert megint kivillant a töltésjelző…már rutinosan szedtük elő a töltőt, tesó intézett áramot, én meg szépen megreggeliztem, majd kis ücsörgés után tovább indultunk. Szerencsére a kocsinak van egy jó tulajdonsága (bátyó szerint), mindig hazavisz :). Ennek örültem és lényegében csak egy kiállással el is értünk a magyar határig. Itt már tartalékon jöttünk a pályán, de kiderült, hogy az óra is tévedhet néha és elkezdett lassulni a kocsi…kifogyott… Na ez már aztán tényleg kalandos hazaút, de egyikünk sem jött zavarba. Elkezdtem kiszedni a bringát, tesó kérdezi miért? Mondom, tán gyalogolni akarsz a kútig? Majd megáll egy taxis és megkérdezte, mi a gond, mondtuk kifogytunk, de megoldjuk. Taxis azt mondja, messze van a kút, kb 10 km, 3500-ért elvisz (elég magyaros nem?)…persze, ennyiért én is elmegyek és már pakoltam is a kiskannát a hátizsákba, tesó pedig jó supporterhez illően adja a bukót, meg a szemüveget a kezembe, felpumpálja kerekeket, majd megkérdezi? Kulacsba kérsz őszilevet??? Na itt kitörtünk mind a ketten és röhögtünk, majd 5 km-t tekertem a kútig és onnan megint ötöt vissza (ugye, hogy nem 10km, kedves taxisúr??!!) és már mentünk is tovább. Innen szerencsére már semmi gond nem volt és egyben hazaértünk! Ez az egy hét egy igazi nagy kaland volt kettőnknek, de az igazi kihívás a 24H verseny volt. XVII. alkalommal rendezték már meg az olaszok, kb a Harang féle versennyel egyidős. Látszott a rutin, de azt kell mondjam, hogy mi szervezésben sokkal jobbak vagyunk, viszont az olaszok a lazaságukkal megoldják a görcsöket és kicsit sem stresszelnek. Amit érdemes innen átmenteni, az a hangulat és az élmény, de ettől sem vagyunk messze itthon. Nagy ötlet az esti koncertsorozat és az, hogy a pálya a színpad körül megy, látványos, és a pályán tekerő bringások sem maradnak ki az élményből. Az eredménylistákban szintén jobbak vagyunk, nálunk óránként jönnek és online is elérhető. Egy erős wifi kell mindenképpen, hogy a messziről érkezők is tudjanak írni a szurkolóknak (mint mi). A tészta itt sem volt nagy szám, kicsit kemény, kicsit pesztós, kicsit parmezámos, de legalább ingyen adták a rajtcsomaggal és még egy üveg üdítőt és gyümölcsöt is adtak hozzá. A verseny után átvehettem a bónusz pólót, ami kb egy bringás mezzel egyenértékű és egyedi alkalomra gyártott grafikával készült.

Fotósunk nekünk is van itthon, de érdekes módon, itt senki nem morgolódott, hogy arcon vakuzzák, inkább egykerekezett a kamerának! :) Egy dolgot viszont nagyon nehéz lesz leutánozni, ez pedig a pálya! Nálunk nincs ilyen domborzat, a másik pedig az, hogyha vki mondjuk Zánkán egy ilyen nehézségű pályát kapna, el sem jönne… Teljesen más a célközönség kint és itthon, illetve nem is…ha igazán pontosan fogalmaznék, akkor azt kellene írnom, hogy ott is vannak buli arcok, de tudnak is tekerni, mert olyan terepen mennek nap, mint nap… Tény, hogy ezen az EB-n ez a pálya nagy élmény, de az is tény, hogy itt tudnak is menni rajta rendesen és senki sem nyafog, hogy ráz, meg köves, vagy éppen sok az emelkedő. 7,2 km-en 350 méter szint, az nálunk egy combos XCO pálya, náluk meg alap adottság. Technikai problémát is alig láttam, mivel mindenki rendesen felkészített bringával jött. Defekt, láncszakadás itt is volt, de nem annyi, mint mondjuk egy zánkai futamon. Profi bringák mindenütt, DT One és ZTR kerékszettek teljesen hétköznapiak voltak, a 29-es vázméret pedig általános. Ha fel akarunk nőni Európához, akkor nekünk is meg kell tanulni bringázni. Idehaza nem tudunk ilyen domborzatot lemodellezni (Salzkammergut maratonnál is ez a gond…). Én is látom, hogy hiába készültem fél évet erre a versenyre és van már több éves 8-10-24H tapasztalatom, de ezek a srácok egy teljesen más dimenzióban tekernek. Tesóval is beszélgettünk erről hazafelé…neki, mint többszörös magyar bajnok íjásznak is kellett több év külföldi versenyzés, mire eljutott oda, hogy EB és VB versenyeken beférjen az első 5-10-be. Nekem munka mellett ez a felkészülés kemény terhelés volt. Persze nevelt is közben a sport, de így is folyamatosan csak futottam magam után és nem maradt másra időm. Már látom, hogy mennyi mindenen lehetne még fejleszteni, de azt is látom, hogy ez az edzésmennyiség már nem férne bele az életembe. Most szeretném áthelyezni kicsit másra a hangsúlyt. A bringa persze marad, nem akarom és nem is tudnám abbahagyni, mivel még mindig azért tekerek, amiért elkezdtem és megszerettem, ez pedig az a hihetetlen szabadságérzet! Ki tudja még mit hoz a jövő, addig is maradnak a hazai, vagy legalábbis sokkal közelebbi ultrák és a maratonok néha egy kis XCO-val fűszerezve, hogy technikailag is csiszolódjunk! Mindenkinek ajánlom, hogy próbáljon ki legalább néhány külföldi versenyt és mérettesse meg magát egy ottani pályán, csak profitálhat belőle! Nagyon szeretném megköszönni a szponzoraimnak (https://www.mtbsopron.hu/kaklac-24h-s-europa-bajnoksagra-megy/) a segítséget, mivel nélkülük ez nem ment volna, valamint tesómnak és a családnak, ismerősöknek, hogy elviselték ezt a fél évet és elnézték, ha vhová nem jutottam el az edzések miatt, de mivel tudták, mi a cél, így ők ezzel támogattak! Jó szezont, sok jó versenyt mindenkinek és keressétek az ismeretlen ösvényeket! KakLac

A fotók részben saját, részben pedig a verseny facebook oldaláról kerültek ide: https://www.facebook.com/24hfinale?fref=ts Verseny hivatalos oldala: https://www.24hfinale.com/mtb/en/ Eredmények Galéria