Nyugat Maraton 3. forduló - Fűzfő

Jokó mester felvetette hogy teljes odaadással vegyünk részt a Nyugat Maraton utolsó (Balatonfűzfő) etapján. Bennem úgy is fájó pontot hagyott Porec a defektem miatt. Igen - Yes versenyezzünk!!!! Első dolgom volt hogy Hocsát felhívjam hogy mi is lesz a terv, válasza egyszerű és lényegre törő - Ő dolgozik én pedig induljak a hosszún. (Ühm persze nevettem magamban, 90km, ühm). Jokó telefonált a héten hogy szeretné az egykarú edzőmet a hétvégi versenyre mert az Övé már SALE-en van - természetesen OK, de Ő is pedzegette hogy csak kizárólag a hosszún induljak, mert ez már debütáló lenne. Beszéltem Robival és Kaklaccal de csak Robi jön. Szombat reggel kissé elaludtunk de odaértünk a versenyre, a csapatból ott volt Jokó - Zentai Tommal, Boros Andris folyamatos udvarhölgyekkel, Robi apukájával és Fanny-val valamint én a családdal . Jokó kijelentette hogy mindenkit Ő nevez be - nem volt apelláta nekem hosszún kellett mennem. Félóránként voltak a távok rajtjai a hosszútól a rövidig, majd a gyerekek rajtja ahol fiam Ádám az előkelő 4. helyet szerezte meg anyukája és testvére Dóri szurkolásának köszönhetően.10:30-kor rajtszó és indultunk … Csak az járta fejemben, hogy most mit csináljak. Robi mondja az első pár kilométeren hogy "langsam - langsam mert még nagyon sok van vissza, megértettem és 5 km folyamatos visszanézegetés után beláttam hogy nem akar itt rajtam kívül senki ellószolni, mindenki tartalékol. Végül úgy alakult hogy az éjjeli eső egy kicsit beleszólt az emelkedők megmászásába, itt sikerült a Zánkai 24 órás szóló nyertessel Zóka-Ujhelyi Zoltánnal ketten meglógnunk Robiék 5-ös fogata elől. Beszélgetve de erősre vettük a tempót, egymást segítve haladtunk, majd jött a szokásos hátsó defektem. Elköszöntem Zolitól és a pót 26-os belsőmmel (ez a baj ha két különböző kerékpárja van az embernek) sikeresen helyreállítottam a kereket. Robi és csapata beértek és folytattuk a kilométerek küzdelmét. Most Robival egy kicsit megint eltávolodtunk a többiektől, majd mi is szétszakadtunk. Az emelkedők egyre járhatóbbá váltak e szép időjárásban "az erdő ezer színét mutatta ezen a szép őszi napon". 2. helyen álltam de még mindig az óra szerint 30 km volt hátra, lábaimat szép lassan éreztem, a folyamatos gyorsítás volt a cél, hogy legalább ne érjenek utol. 70 km-től ettem amim volt és amit a frissítők nyújtottak. Egyedül voltam, iszonyatosan fáradtan (az járt a fejemben mit keresek itt miért kínzom magam), majd hihetetlen de az egyik lejtőn defektszerelés közben megelőztem Zolit. A motoros most már előttem ment vagyis azt jelentette hogy abszolút első vagyok. Az örömöm egy pillanatra elnyomta fáradtságomat (kb. 1km) de csak arra a 8 km-re tudtam gondolni ami még vissza volt. Folyamatos szenvedés, fogcsikorgatás közepette megláttam Robit, aki valószínű eltévedt és a cél felé tart. Kértem segítsen menjünk egy kicsit együtt, legyen társam ebben a kínzó hosszútávban. 1-2 km-en keresztül lelket öntött belém és minden erőmet összeszedve sikeresen beértem a célba (őszintén felelevenedtek bennem a múlt diadalai - jó érzés - és még egyszer köszönöm a csapatnak a „jó indulatú” hosszú távot. A feleségem Adri csak annyit tett hozzá miután látta, hogy kikészültem: „Szivem, Te Nem vagy normális!” Középtávon Jokó a félkarúval a dobogó második fokán, Tamás sprinterként kisebb görcsökkel a középmezőnyben végzett, Fanny rövidtávon (sajnos a nem mindig egyértelmű jelölések miatt) 2. helyen, Robika szintén eltévedt, András meg le a kalappal egy erős középmezőnyt szerzett a "HOSSZÚN". Miki